A Magyarországi Református Egyház hivatalos partneregyházának kétszáz fős nemzeti zsinata október 6. és 11. között huszonhárom ülésen vitatta meg az egyház hivatását és jövőjét, nyilvános tanúságtételét, a megosztott társadalomban betöltött szerepét, valamint a hazája és helyi közössége iránti elkötelezettségét érintő aktuális, nem egyszer kritikus kérdéseket. Az imádságos lelkületben hatékony döntéshozatal zajlott: az előző zsinat által felállított specializált munkacsoportok jelentéseiről és ajánlásairól tematikus bibliatanulmányok és közös imádságok tarkította plenáris viták során, a nyolcfős asztalok körüli rendszeres rövid személyes eszmecserék visszajelzéseinek figyelembe vételével határoztak.    

Rendszeres imádság és éneklés szerves részei a zsinati ülésnek

Szcenárió (forgatókönyv) tervezés 2030-ig; a missziói spiritualitás vezette egyházi és gyülekezeti megújulás továbbvitele; a gyülekezetépítés és újszerű missziói kezdeményezések hatékony szakmai és pénzügyi támogatása; a megosztó politikai ideológiák, korrupció, rasszizmus és kirekesztés elleni kiállás az evangélium lelkületével; az emberi méltóság megkérdőjelezhetetlen érvénye; a klímaváltozás katasztrofális következményeivel való szembenézés; az azonos nemű párok házasságának megáldása – megannyi kritikus téma, amelyek kapcsán a DRC az „élő és életet adó változást” kívánja munkálni az apartheid súlyos történelmi hagyatékának árnyékában élő, a megbékélés egyszerre felemelő és nehéz, sőt fájdalmas útját járó dél-afrikai társadalomban.

Apartheid örökség és ökumenikus nyitás

Partneregyházunk tíz regionális zsinat közössége, ezekből kilenc Dél-Afrikában, egy pedig Namíbiában működik, de vannak gyülekezetei Zambia, Zimbabwe és Malawi területén is. 1158 gyülekezete 144 egyházmegyében mintegy 1,1 millió tagot számlál, akik között 1600 lelkész szolgál. A kétszáz tagú, négyévente ülésező generális zsinat létszámát tekintve ugyan kisebb, mint a regionális zsinatok, szerepe mégis rendkívül fontos a közös tanítás és jövőkép kapcsán.

Az apartheid egykori aktív támogatójaként a DRC súlyos örökséggel szembesült a 1994-es politikai fordulatot követően. A kirekesztő ideológia következtében a mai napig etnikai alapon elkülönült egyházként élnek a holland gyökerű református családhoz tartozó „színesbőrű” egyházak. A politikai elzárkózás magával vonta az ökumenikus elszigetelődést is, az egyház tagságát évekre felfüggesztette a Református Világszövetség, illetve a helyi egyházak is megszakították kapcsolatukat a rasszistának kikiáltott közösséggel.

Moderátor és főtitkár a pódiumon

A múlt és jelen kihívásaira a DRC az elmúlt három évtizedben a hit merészségével válaszolt, és azóta református identitásában megerősödve, a Szentírás tanítását követve ökumenikus nyitottságban keresi az egység, megbékélés és a missziói megújulás útját – gyülekezeteiben és nemzeti szinten egyaránt. Első lépésként már 1986-os zsinatán elítélte az apartheid ideológiáját. A mindenféle rasszizmust evangéliumellenesnek kimondó Belhari Hitvallás tartalmát 1998-ban a Biblia tanításával egyezőként értékelte a zsinat, de azt hivatalos hitvallási iratként mai napig nem fogadta el.

A Heidelbergi Kátét, a Belga Hitvallást és a Dordrechti Kánonokat hivatalos hitvallási iratként elismerő, a kálvini reformáció hagyományát ápoló közösségnek nemcsak a múlt örökségével, hanem a jelen kihívásaival is szembe kell néznie. A politikai fordulat következtében Dél-Afrika egy zavarbaejtően sokszínű, posztmodern társadalom lett, melyben a felekezeti, vallási, etnikai határok egyre inkább elmosódnak. Az ország súlyos szociális problémákkal küszködik, a munkanélküliség és a bűnözés mértéke még mindig nagyon magas. A történelmi közösségeknek pedig egyszerre kell szembenézniük a szekularizációval és a karizmatikus mozgalom erőteljes terjedésével. A tíz magyarországnyi területen élő egyház maga is egyre „sokszínűbb” etnikailag és nyelvileg. A holland gyökerű afrikaans mellett gyarapodik az angol nyelvű közösségek száma. A gyülekezeteknek eltérő kegyességű és spiritualitású embereknek kell lelki otthont nyújtaniuk.  

Erősödő missziói egyháztudat

A missziói egyház és lelkiség elmélyítéséért felelős munkacsoport vezetője beszámolt a legfrissebb kutatásokról, amelyek felfedték, hogy a gyülekezetekben a korábban tapasztalt identitáskrízis és jövőféltés ellenében növekvő teológiai bizonyosság érzékelhető. Ennek mozgatórugója az a meggyőződés, hogy az egyház nem önmaga fenntartására hívatott, hanem arra, hogy a világot szolgája. A gyülekezeteknek immár túlnyomó többsége (73%) missziói gyülekezetként imádkozik és tesz azért, hogy új gyülekezeti formákkal és programokkal Krisztus jelévé váljon saját környezetében, és a „kívülállókat” az evangéliummal elérje. 2006-ban ez az arány még csak 23% volt.

A Szentháromság valóságát komolyan vevő missziói egyházkép az elmúlt évek során hivatalos dokumentumokba, sőt az alkotmányába is bekerült, mint az egyház lényegének és küldetésének széles körben elfogadott víziója. A DRC a Szentháromság Isten missziójának részeseként, közösségével és konkrét cselekedeteivel Isten országának előjeleként és aktív munkálójaként kívánja hirdetni Jézus Krisztus szeretetét abban a közegben, ahova Isten állította; nevezetesen a továbbra is megosztott, diszkriminációra és rasszizmusra hajló és gazdasági nehézségekkel küzdő dél-afrikai társadalomban, ahol a fekete lakosság harmada a mai napig munkanélküli.

Az ökumenikus delegáltak saját asztaluknál vitatták meg a zsinat témáit

A gyülekezetek attitűdje is folyamatosan változik. A hiteles tanúságtétel alapjának a holland reformátusok a befogadó, meghívó, vendégszerető közösségek megerősítését tartják. Ehhez munkatársi képzésre, lelkészek továbbképzésére, az igehirdetések tudatos formálására, helyi és országos hálózatokra és eszmecserékre, imaközösségekre van szükség. Valamint jó gyakorlatokra, konkrét innovatív gyülekezeti formákra és programokra, amelyek közül többet is megismerhettek a zsinati tagok a mostani ülésszakon. Ezek lényege a gyülekezeti kultúra átformálása, a „Krisztustest-tudat” erősítése, a sokszínűség és harmónia megélése és meghívás a Krisztus Lelke által formált és újjáteremtett közösségbe.

Világos jövőkép és következetes társadalmi szolgálat

A zsinat kétéves, gondos átvilágítás után, amiben a DRC gyülekezeteinek életképességét, missziói elkötelezettségét és erejét vizsgálta, az egyház missziójának jövőjére nézve több lehetséges menetrendet, scenariot vázolt fel. A gyülekezetek 81%-a egyetért új kezdeményezések és a missziót szolgáló új szolgálatok elindításával, 17% bizonytalan vagy érdektelen, és csupán 1% utasítja vissza új gyülekezeti formákat. 38% teljes mértékben, 46% részint bízik abban, hogy a missziói egyház látomását helyben valóra tudja váltani, 2% kételkedik ebben, míg 10% bizonytalan. Csupán a gyülekezetek 5%-a jelezte, hogy számára még mindig nem világos a DRC évtizedek óta formálódó megújulásának célja és reformátori-missziói látomása.

A zsinat az úgynevezett szcenárió módszerrel törekedett arra, hogy a jelen döntései a jövőben teológiai és szociális értelemben is megalapozottnak bizonyuljanak. Ez egy olyan technika, amely segít a szervezeteknek kezelni a jövőbeli bizonytalanságokat, több lehetséges jövőbeli forgatókönyv felvázolásával elősegíteni a megalapozottabb döntéshozatalt a jelenben. Mivel ez a fajta tervezés és döntéshozatal különböző szintekről és többféle szakterületről von be embereket a folyamatba, így jobb minőségű döntést eredményez.

Jelen esetben az egyház evangéliumértelmezésén alapuló missziói küldetéstudat alapján a gyülekezetek szolgálatának három lehetséges forgatókönyvét vázolta fel a zsinat 2030-ig azért, hogy a jelen döntéseit evangéliumi hűséggel, a küldetését eltorzító  ideológiák és hamis teológiai következtetések befolyását kizárva, ugyanakkor a jövőbeli várható következményeket reálisan mérlegelve hozhassa meg. A zsinati tagok a jövőbeli forgatókönyveket egyesével értékelik az alapján, hogy egy-egy szcenárió mennyiben szolgálja az egyház küldetéséről megfogalmazott jövőképüket, illetve mennyire tartják azt hitelesnek és megvalósíthatónak. Nemcsak támogató, kételkedő vagy elutasító „szavazatukat” adhatják le az elektronikus rendszerben, hanem megjegyzéseket is fűzhetnek az egyes forgatókönyvekhez. Ez alapján születnek elvi döntések, törvénymódosítások és indulnak olyan kezdeményezések, amik konkrét javaslatokkal és programokkal támogatják a gyülekezeteket küldetésük betöltésében.

Dél-afrikai partnereink hasonlóképpen újították meg a rasszizmus elleni állásfoglalásukat és számos, a dél-afrikai helyzetben útmutatásul szolgáló evangéliumi érték melletti kiállásukat, illetve a rasszizmus és korrupcióellenes koalícióban való részvételüket.

Azonos neműek kapcsolata

A dél-afrikai reformátusok 2015-ben, a már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött belső viták és eszmecserék hatására úgy döntött, hogy befogadja a saját nemükhöz vonzódó lelkészjelölteket, felszenteli őket, akkor is, ha párkapcsolatban élnek. A zsinat döntése azt is lehetővé tette, hogy a gyülekezetek saját hatáskörükben dönthessenek az azonos neműek házasságkötésének megáldásáról. 2016-ban viszont az egyházvezetés egy rendkívüli zsinati ülés keretében visszavonta korábbi döntését, formai hibákra hivatkozva, és az érintett lelkészeit kvázi cölibátusra kötelezte. Az egyház új határozatát saját tagjai vitték az alkotmánybíróság elé, egyrészt azért, mert a vád szerint az egyház saját eljárásrendjét megsértve vonta vissza az egy évvel korábbi zsinati döntést, másrészt pedig azért, mert ezzel a döntésével tisztességtelen módon diszkriminál egy kisebbségi és kiszolgáltatott csoportot. A bíróság igazat adott a felpereseknek és döntésében alkotmányellenesnek minősítette az egyház eljárását.

A zsinat vitáit nagy sajtófigyelem kísérte

A jelenlegi vita tehát 2015-ös zsinat hatályban lévő rendelkezéseiből indult ki azzal, hogy azokat megerősítheti, elvetheti, visszavonhatja és új szabályozást fogadhat el. A zsinat tagjai – felismerve az előző zsinat eljárási hibáit is – végül úgy döntöttek, hogy újraindítják a formális párbeszédet és elhalasztják a döntést, miközben megerősítették, hogy a Szentírás és a hitvallások alapján Krisztus egyházában minden egyes embernek helye van nemzetiségre, fajra, nemre és szexuális orientációra való tekintet nélkül, az egyház mindenkit szeretettel és lelkigondozói lelkülettel fogad és elkötelezett abban, hogy a nyilvánosság előtt vitassa meg az azonos neműek házasságának és lelkészi szolgálatának súlyos kérdéseit, kölcsönös tiszteletben és ragaszkodva a Krisztusban való egységhez. „Az egyházunk megérett és felnőtt ahhoz, hogy a nézeteltéréseket és eltérő álláspontokat bölcsen és krisztusi szeretetben vitassa meg. Boldog vagyok, hogy ennek az egyháznak a tagja lehetek” – fogalmazott a moderátor az éjszakába nyúló vitát követő reggelen. „Az egyház, a gyülekezetek biztonságos helyek, ahol ezeket a vitákat félelem és előítélet nélkül, az igazság és szeretet szabálya alatt hivatottak lefolytatni az egyháztagok” – hangsúlyozta a jelentős médiaérdeklődést generáló kérdés tisztázására létrehozott rendkívüli munkacsoport megválasztott vezetője.

A Magyarországi Református Egyház épp a közelmúltban erősítette meg a házasságról, családról és szexualitásról szóló nyilatkozatát, amely szintén lelkigondozói attitűddel fordul a saját nemükhöz vonzódó emberekhez, de párkapcsolataikat és lelkésszé szentelésüket nem támogatja. 

Világi és nemzetközi részvétel

Az ülés vendége volt dél-afrikai legfelsőbb és alkotmánybíróság elnöke is. Mogoeng Mogoeng keresztyén testvérként köszöntötte a zsinat tagjait, imádkozott velük, köszöntése valójában egy félórás szenvedélyes bibliai reflexió, igehirdetés volt: „Beteg nemzet vagyunk, körülvesz minket a betegség, de keresztyénként arra hívattunk, hogy gyógyulást hozzunk a megosztottság, igazságtalanság és gyűlölet okozta sebekre. A csapások fő oka, hogy hátat fordítottunk Istennek – templomba járunk, formálisan keresztyének vagyunk, de nem szeretjük Isten teljes szívünkből.” Ezért van ennyi feszültség, erőszak, rasszizmus még mindig Dél-Afrikában – jelentette ki az elnök.

A főbíró emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy Krisztus egyházaként elidegeníthetetlen felelősségük, hogy a megbékélést munkálják, ökumenikus egységben; a szeretet parancsát betöltsék, és az igazságot képviseljék tekintet nélkül a bőrszínre, mert enélkül az egyház továbbra is csak veszít jelentőségéből az emberek életében. „Isten gyermekeiként megtagadtuk a hitünket, nem gyakoroltuk a szeretet parancsát, amit Jézus hagyott ránk. Megtérésre és bűnbánatra van szükségünk, hogy Isten megajándékozhasson az ő jövőjével.” Az elnök hangsúlyozta, hogy az igazság és a jog „színvak” és mindenkire egyaránt vonatkozik. A keresztyének, akik a szeretet parancsát követik, nem lehetnek rasszisták, nacionalisták, nem tarthatják saját törzsi vagy nemzeti ügyüket előrébb valónak, mint a Krisztusba vetett hitüket, aki életét áldozta minden emberért.

A földek tulajdonjogának rendezése kapcsán, ami az egyik legkritikusabb kérdés ma Dél-Afrikában – Mogoeng Mogoeng hangsúlyozta, hogy csak transzparens és stratégiai módon, világos alapelvek mentén rendezhető a tulajdonjog ügye, a cél pedig nem lehet más, mint a helyi közösségek gazdasági fejlődésének támogatása. „Isten egyházának e tekintetben is hallatnia kell a hangját és kihívás elé állítani a politikusokat, emlékeztetve őket az etikus és vizionárius vezetés felelősségére” – tette hozzá.

A zsinaton mintegy húsz helyi ökumenikus és nemzetközi partner képviseltette magát, túlnyomó többségben Afrikából. A DRC ökumenikus elkötelezettségét és elismertségét jelzi, hogy az ülésen részt vett és felszólalt Isabel Apowo Phiri professzorasszony, az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkár-helyettese. Phiri az EVT főtitkárának köszöntését is átadta. Olaf Fykse Tveit üzenetében megemlékezett az egyház súlyos történelmi hagyatékáról és az azt követő évtizedes izolációjáról, de arról is, hogy miként vált 2016-ban újból az EVT teljes jogú tagjává. A főtitkár méltatva a holland reformátusok helyi, regionális és globális ökumenikus szerepvállalását. „Mindez lehetőséget jelent, hogy a DRC kifejezze szolidaritását más keresztyén közösségekkel és egyházakkal Afrikában és azon túl. Aggodalmukban és reménységükben osztozva magatok is növekedhettek a hitben, kölcsönös felelősségvállalással osztva meg egymással Istentől kapott ajándékaitokat” – fogalmazott a főtitkár evelében.     

A zsinat vendége volt a Református Egyházak Világközösségének (REV) korábbi elnöke, Jerry Pillay, aki a Dél-Afrikai Egyesülő Presbiteriánus Egyház professzoraként, egyben a REV és az érintett egyházak felkérésére közvetítő szerepet játszik a holland református egyházak családján belüli egyesülési folyamatban. Pillay köszöntésében méltatta a holland reformátusok elkötelezettségét a múlttal való szembenézésben és az egyesülési folyamatban, amelyik első körben a holland reformátusokat érinti, később azonban a REV többi dél-afrikai tagegyházára is kiterjedhet. „A dél-afrikai egyházakra jellemző missziói reneszánsz a holland reformátusokat is elérte és egyre mélyrehatóbban határozza meg zsinat döntéseit és a gyülekezetek mindennapjait” – ismerte el Pillay, aki egyben emlékeztette a zsinatot arra, hogy még hosszú út áll a DRC előtt és ezen az úton számíthat ökumenikus partnerei szolidáris egyben kritikus figyelmére és támogatására. 

Dél-afrikai-magyar testvéregyházi kapcsolat

Egyedüli európai egyházként a Magyarországi Református Egyház is képviseltette magát a tanácskozáson, 2011 után immár másodszor. Ódor Balázs külügyi irodavezető köszöntésében emlékeztetett arra, hogy a magyar és dél-afrikai református közösség közötti különleges kapcsolat immár több évtizedes múltra tekint vissza, amiben a református hitvallási hagyomány fontos szerepe, a kommunizmus, majd az apartheid bukását követő intenzív teológiai eszmecsere, a nemzetközi református teológiai hálózat közös elindítása éppúgy összekötő kapocs, mint a Dél-Afrikába költözött, vagy éppen menekült magyar református családok bekapcsolódása a helyi egyházi életbe. Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok is közel hozták egymáshoz a két egyházat. „Egyházaink történetében a hűség és helytállás dicső időszakai mellett bizony a mélységet is megéltük. Szenvedtünk és szenvedést okoztunk. Mindketten megtapasztaltuk, másként és eltérő okokból, hogy elvéthetjük az utat és győzedelmeskedhetnek rajtunk. Tudjuk, hogy az Isten szövetségéhez való hűség soha sem magától értetődő. Az aktívan kierőszakolt vagy passzívan elszenvedett megosztottság beárnyékolja múltunkat.”

A külügyi irodavezető arra is emlékeztetett, hogy a testvéregyházi megállapodás szövege, amely a két egyház odaszánását rögzíti, maga is tükrözi ezt a valóságot, hiszen említést tesz a dél-afrikai Holland Református Egyházak családjáról éppúgy, mint a Magyar Református Egyház Kárpát-medencei részegyházairól. „A fájdalom félelmet és bizonytalanságot, sőt dühöt szülhet. De lényegében az emberi természet nyomorúságára emlékeztet, amit a Heidelbergi Káté célratörő egyszerűséggel Isten és a felebarátaink gyűlöletére való hajlamként ír le.” Pontosan ebben a helyzetben hívja Isten igéje a keresztyéneket arra, hogy Krisztusért járva követségben a megbékélést szolgálják. „Azért vagyok itt, hogy a megbékélés evangéliumára és szolgálatára emlékeztessem a zsinatot akkor, amikor érzékeny kérdéseket tárgyal meg a hit bátorságával. A keresztyén tanúságtételt Dél-Afrikában és Európában is új kihívások fenyegetik. De a növekvő megosztottság, ellenségeskedés és idegengyűlölet, az új keresztyén bálványimádás sem feledtetheti és érvényteleníti az evangélium igazságát: Isten ezt a világot békéltette meg magával Jézus Krisztusban és ránk bízta a békéltetés szolgálatát – amire 2011-ben közösen esküdtünk fel.” A külügyi irodavezető arra is utalt, hogy a DRC zsinatának immár majd három évtizedes őszinte útkeresése, a hiteles tanúságtétel melletti elkötelezettsége és az ideológiák fogaságából való tudatos szabadulása a magyar reformátusság számára is ösztönző példa.

Az ökumenikus és nemzetközi delegáltak nem csak köszöntötték a zsinati tagokat, hanem hat csoportban találkoztak is velük és válaszoltak kérdéseikre

Bár a dél-afrikai egyház már 2005-ben kezdeményezte a partnerkapcsolatok szerződésbe foglalását, az apartheid idejében vállalt támogató szerepe miatt – melyet később zsinata evangéliumellenesnek és bűnnek nyilvánított – a Magyarországi Református Egyház Zsinata csak gondos vizsgálat és a nemzetközi egyeztetés után, 2007 novemberében adott felhatalmazást egyházunk elnökségének, hogy a Külügyi Bizottság bevonásával szerződéstervezetet készítsen elő. A dokumentum értelmében – amelynek aláírására végül 2011-ben került sor – a két egyház kölcsönösen elismeri egymás lelkészeit, valamint kiemelt figyelmet fordítanak az egyházak társadalmi tanításával kapcsolatos tapasztalatcserére. Emellett az ifjúsági munkában, a gyülekezetek missziói szemléletű megújításban, a múltfeltárásban, a társadalmi megbékélést – különösen tekintettel a faji előítéletek leküzdését – célzó kezdeményezésekben, a teológiai képzésben és a globális katasztrófaelhárításban is együttműködnek.

A testvéregyházi kapcsolatok fontos mozzanata, hogy a két egyház időről-időre meglátogatja egymást. A DRC korabeli főtitkára, Kobus Gerber 2012-ben és 2014-ben is részt vett egyházunk zsinati ülésén. Gustav Claassen jelenlegi főtitkár 2017 januárjában a moderátorral együtt részt vett a reformáció jubileuma alkalmából Debrecenben rendezett nemzetközi eseményen, legutóbb pedig tavaly novemberben járt Magyarországon Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke meghívására. Budapesten többek között missziói referensekkel konzultált, és az egyház missziói megújulásának elengedhetetlen felelősségéről és a minden egyes embert megillető méltóság megkérdőjelezhetetlen voltáról a zsinati köszöntésében is megemlékezett. „Egyházvezetői és gyülekezeti szinten is szükség van a kapcsolattartásra, a tapasztalatok és jó példák megosztására” – fogalmazta meg az együttműködés kulcsmozzanatait akkoriban.

A dél-afrikai Holland Református Egyház családjáról és a partneregyházi megállapodásról bővebben itt olvashat:

Partneri megállapodás a dél-afrikai Holland Református Egyházzal

Új kapcsolat: Dél-Afrika

Holland református zsinat Dél-Afrikában

Külügyi Iroda