„Célunk a kereszténységet becsempészni a hétköznapokba” – ez a Szólj be a papnak! blog mottója. A Debrecenből indult, alulról szerveződő ökumenikus kezdeményezés lényege, hogy hétköznapi vagy épp szokatlan helyszíneken – kocsmákban, fesztiválokon, óriáskeréken – teremtenek lehetőséget arra az érdeklődőknek, hogy református, evangélikus lelkészeket, baptista pásztorokat, katolikus papokat és szerzeteseket kérdezhessenek az őket foglalkoztató témákról. „Nem mindenkit lehet megszólítani a hagyományos eszközökkel, sokaknak nincs keresztyén barátja, aki odalépjen mellé és azt mondja neki: rád is vár a templom, a bibliaóra. A Szólj be a pappal nekik szeretnénk segíteni” – mondja Vígh Tamás. Blogjukat, facebook-oldalukat, instagram fiókjukat és youtube-csatornájukat arra használják, hogy rendezvényeiket népszerűsítsék.

Míg a Szólj be a papnak! esetében az online kommunikáció csupán eszköz a valódi találkozások megteremtéséhez, addig a fiatal keresztyén házaspár „beköltözik” az emberek személyes terébe, ugyanis Hamar Donát és Noémi youtube-csatornáján ad párkapcsolati tanácsokat. Három éve házasodtak össze, közös szenvedélyük az önismeret fejlesztése. Mint mondják, a párkapcsolat sem működik magától: „energiát kell beletenni, hogy lehessen a gyümölcseit szüretelni”. Rájöttek, hogy a videómegosztó oldalakon keresztül hatással lehetnek az emberekre, így elkezdték azt használni: „A fiataloknak a youtube helyettesíti a tévét, ezt nézik utazás és evés közben is. Mi tanácsokat, példát adunk nekik, megosztjuk velük, mi működik a mi kapcsolatunkban.” Mottójuk: „Hisszük, hogy az élet többről szól!”

Párbeszédet ösztönöznek

Debrecen mellett Budapesten, Szombathelyen, Pápán, Münchenben, sőt Ausztráliában is tartottak már Szólj be a papnak!-vitaesteket, és bár minden városban önálló csapat dolgozik, az közös cél, hogy a látogatók bátran, tabuk nélkül kérdezzenek, tegyenek észrevételt, kezdeményezzenek vitát – legyen szó a világ keletkezéséről, az egyház küldetéséről, mesterséges megtermékenyítésről, képmutatásról és álszentségről, vagy épp arról, hol van Isten a bajban. „A beszólás a nevünkben provokatívnak hathat, de okkal hívjuk így magunkat. Azokat akarjuk megszólítani, akiknek semmi közük az egyházhoz, és ha van is istenképük, az sokszor zavaros. Arra bátorítjuk őket, hogy a rendezvényeinken a legkarakánabb kérdéseket is tegyék fel a mellettük ülő lelkészeknek, papoknak, egyházi vezetőknek” – magyarázza Tamás. Az emberek általában jól reagálnak erre, teltházas eseményeik iránt sok kereső és ateista érdeklődik. „Egy este alatt talán csak értékes gondolatokat kapnak, amelyek segítik az életüket, de látják, hogy a keresztyénség jó dolog” – teszi hozzá. Következő lépésként az önkéntesek a személyes beszélgetésekben igyekeznek élő hitű gyülekezeteket, közösségeket ajánlani az érdeklődőknek.

Donát és Noémi videóikban nem egyházi, hanem párkapcsolati témákat feszegetnek, szándékosan nem készítenek filmet például arról, mi az üdvözítő út. „Nem hiszek abban, hogy minden helyzetben rá kell olvasni az emberekre a bűneiket. Életünk nagyobb bizonyság, mint amit mondunk” – vallja a férfi. Ugyanakkor az értékrendjüket nem tudják és nem is akarják elrejteni, Istent pedig nem szeretnék kihagyni a házasságukból. „Mi nem megmondjuk az embereknek, mit kellene csinálniuk, hanem elmondjuk, mi hogyan működünk, és a szakirodalom alapján tanácsot adunk” – hangsúlyozza. Nézőik, akik között ateisták is vannak, azt jelzik nekik vissza, jó olyanokkal találkozni, akikkel párbeszéd tud kialakulni. „Melyik a jobb? Ha azt mondják neked, inkább ne beszélj többet, már így is túltoltad, vagy ha azt, de jó lenne még téged hallgatni?” – teszi fel a kérdést a vlogger és hozzáteszi: ha valaki Istennel jár, azt nem kell erőltetni, mert annak „finom, jó illata van”. Csatornájuknak félmillió fölött van már a nézettsége.

Jézus véleménye számít

„Sokszor nem is tudjuk, mekkora hatása van annak, amit üzenünk felületeinken. Lehet, hogy egyik posztunk csak háromszáz embert ér el, de a másik harmincezret” – a Szólj be a papnak! blog nem kerüli a megosztó témákat, mert az az elhívásuk, hogy megkeressék az embereket érdeklő témákat, megmutassák nekik a keresztyén álláspontot és bátorítsák őket, hogy merjenek bátran véleményt formálni. „A számok nem hathatnak vissza arra, kik vagyunk. Jézus Krisztus követői vagyunk, csak neki kell elszámolnunk” – vallja Tamás. Ahhoz ragaszkodnak, amire imádságban vezetést kaptak, és örülnek, ha a Szentlélek megszólítja az embereket. „Nem az számít, hány követőnk van, mennyien kedvelik egy-egy bejegyzésünket, hanem hogy hányan jönnek el a vitaestjeinkre, hányan maradtak ott beszélgetni és hányan érdeklődtek a gyülekezetek után” – teszi hozzá.

„Ne a videóim határozzák meg, ki vagyok!” – nagy felismerése volt ez Hamar Donát elmúlt három évének. Mint mondja, a platform veszélye, hogy könnyen a visszajelzések táplálják az ember önbecsülését, és ez függőséghez vezet. „Miért akarok videót csinálni? Azért, hogy eljuttassak egy szerintem fontos üzenetet, vagy azért, hogy mások szeressenek engem egy kicsit jobban?” Feleségével odafigyelnek a helyes motivációra: nem az emberek elfogadásáért akarnak harcolni, nem is félelemből akarnak alkotni. Tisztában vannak vele, hogy a nézettség a rendszeresen új tartalommal jelentkező alkotóknak kedvez, de a szabadidejüket drágának tartják annyira, hogy csak akkor csinálnak videót, ha kedvük tartja. „A sok néző még nem jelenti azt, hogy jót is csinálja az ember” – Donát szerint az a kérdés, Isten mit gondol: „Ő az igazi influenszer, és szerinte akkor is értékes vagyok, ha nem csinálok videót.”

A találkozásokban erő van

Nem arról van szó, hogy Donátot nem érdekli az emberek véleménye, nagyon örül minden visszajelzésnek, kifejezetten jól esik neki a szakmai elismerés. Kommenteket viszont nem olvas, mert mint mondja, a kommentelés sok esetben csak játszma: „valaki megpiszkál, te reagálsz, de valakinek mindig nyernie kell”. Vígh Tamás – akinek szintén van videós projektje, az idei Csillagponton is feltűnt OpenWild – többnyire a kamera másik oldalán áll, azt mondja, az ő bejegyzéseit nem lehet archoz kötni, ezért számára sokkal kisebb ez a fajta kísértés. A vérmes kommentháborúkat igyekszik kerülni, egyszer reagál csak a bejegyzései alá érkező kommentekre, inkább a személyes eszmecserében hisz. Sokan azért térnek be a sátrukba egy-egy fesztiválon, mert olvastak rólunk, tőlünk. „Hálás vagyok az Úrnak – mondja –, mert így nagyon sok emberrel találkozunk, akikkel egyébként nem tudnánk.” Egyszer például beszélgetett egy párral, akiket nagyon érdekeltek nagy filozófiai kérdések. Távozás előtt kaptak egy áldást, aminek hatására a hölgy zokogni kezdett. „Azt mondta, hiányzik a szívéből a békesség, ezt most meg kell találnia. Hiszem, hogy nem ugyanaz az a nő ment el, aki odajött hozzánk.”

Papok és harcosok

Mit hoz felszínre a küzdősport és meddig egészséges? Mindig fordítsuk oda a másik orcánkat is? Az egész élet egy küzdés? Edzőteremben tartják a Szólj be a papnak! következő rendezvényét: egy MMA harcos, egy tudós szerzetes és egy református tábori lelkész száll ringbe – fizikailag és szellemileg is – szeptember 17-én, kedden Debrecenben. Részletek az esemény honlapján.

Feke György, fotó: Szarvas László