Az ajándékozási szerződés aláírásának, valamint a Biblia ünnepélyes átadásának a Bibliamúzeum adott otthont. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója, Berecz Ágnes mutatta be a kötet történetét és születésének körülményeit is: „Gyűjteményünk szokott adományként kapni különféle bibliakiadásokat, de a Hanaui Biblia igazi ritkaság. A vizsolyi után másodikként, 1608-ban jelent meg. Egyik érdekessége a sok közül, hogy Szenczi Molnár Albert, aki felügyelte a kiadást, előkészítette a szöveget, és javította a Vizsolyi Biblia sajtóhibáit, új zsoltárfordítást készített, amely sokkal gondosabb volt a Károli-bibliában találhatónál. Megőrizte azt is, de függelékként hozzácsatolta a saját munkáját.”

Szenczi Molnár tizenhat-tizenhét éves kamaszként tanúja volt a Vizsolyi Biblia kiadásának, hiszen egyfajta futárként, Károli Gáspár üzeneteit hozta-vitte a nyomdászok, szedők és korrektorok között. Emlékezetébe vésődött az, hogy a két kötetben napvilágot látott könyv nagy és vaskos, nehezen forgatható. Templomokban, gyülekezetekben őrizték a példányokat, amelyek abban az időben még nem az otthoni olvasgatás célját szolgálták – osztotta meg a hallgatókkal az igazgató.

Szenczi Molnár Albert szeme előtt olyan teljes Biblia lebegett, amely valóban kézbe vehető. Az akkori körülmények a magyarországi nyomtatást nem tették lehetővé, ezért jelent meg végül a németországi Hanauban. Annyira népszerű volt ez a kiadás, hogy nagyon hamar elfogyott, így 1612-ben – ismét Szenczi Molnár Albert gondozásban – újra kellett nyomtatni.

A most adományozott Szentírás különlegessége, hogy létezése óta a család birtokában volt.  Hanauból abrakos tarisznyában csempészték haza két másik példánnyal együtt, de csak ennek az egynek a sorsa ismert. Négyszer kötötték át az évszázadok alatt, de az utolsó borító is elveszett.

Zsófia Nagy Dorliis a kalandos sorsú bibliát édesapjától, Nagy Lajostól kapta. Az ő kézzel írott neve is szerepel a könyvben mint tulajdonos. A bejegyzés valószínűleg akkor került bele, amikor Zsófia nagyapja, aki a felvidéki Búcson volt kántortanító, 1919 környékén a könyvet egy Dunakanyar-közeli, név szerint nem ismert református lelkészre bízta. Ő a templom tornyában rejtegette a Hanaui Bibliát, amelyet évtizedek múlva, 1943-ban ismét el kellett bújtatnia a családnak. Ekkor elásták, Majd ’45 után kitelepítették a nagyszülőket a Felvidékről, de a biblia ott maradt.  „Nagynéném valamikor a ’70-es években áthozta Magyarországra azzal, hogy itt van a helye” ­– tudtuk meg az adományozótól. „Nehéz megválni tőle, fáj a szívem – mondta el kérdésünkre, és azt is elárulta: Tegnap a fiammal még utoljára átnéztük, kicsit meg is könnyeztük, de nagy öröm, hogy odaajándékozhatjuk.”

Zsófia Nagy Dorliis megmutatta azt a kézzel írott papírlapot is, amelyet az Ó- és az Újszövetség között találtak.  „Ezen az egyik a nagynéném bejegyzése olvasható, aki 1943-ban elásta a bibliát azzal, hogy ez az apám tulajdona, és aki megtalálja, juttassa vissza hozzá. Édesapám akkor hadifogságban volt Salzburg mellett, de a család nem tudott róla semmit, csak várták haza.”  Sok mindennek ki volt téve ez a könyv.  1970 után újságpapírba volt becsomagolva, hogyha bármi történne, a rablók ne ezt vigyék el először – árulta el az adományozó, és hozzátette: nem tartották méltónak ezt a borítást, ezért az édesapja egyik barátja készíttetett egy dobozt a bibliának, ebben tartották mostanáig.

Az ajándékozási szerződés értelmében a Ráday Gyűjtemény vállalja, hogy két éven belül restauráltatja a Hanaui Bibliát. A hiányzó helyett új borító készül majd rá, némelyik lapját tisztítani kell, esetenként a gyűrődéseket kisimítani, de azután már bátran forgatható lesz.

Berecz Ágnes igazgató a biblia új otthonáról elmondta: a gyűjtemény most nehéz időszakot él át, mert a januári tűzvész a levéltárat és a modern könyvtárat is sújtotta. Ezek anyagát a Fővárosi Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára fogadta be, illetve ad helyet a raktári állománynak. Az átépítés alatt valószínűleg a katasztrófa által legkevésbé érintett muzeális állomány és maga a múzeum is csak korlátozottan lesz a hozzáférhető, de reményeik szerint a megújulás után sokkal szebb és kényelmesebb körülmények között fogadhatják majd a Ráday Könyvtárba érkezőket.  

Jezsoviczki Noémi, fotó: Vargosz