Oláh Emil tábori lelkész áhítatával zárul KRE Hittuddományi Karán tanulók iskolai éve, aki Malakiás próféta könyve első fejezetének 6-10. verse alapján hirdette az igét a diplomaosztó alkalmon. Bár a babiloni fogság után Izráel népe optimizmussal telve érkezett haza, és remélték, hogy újjáépített templomuk a világ középpontja lehet, Malakiás próféta idejére ez az érzés elhalványult és azon kezdtek gondolkozni, szereti-e őket Isten. „Megtartották vallásukat, de elveszítették a kapcsolatot Istennel. Hiányozni kezdett a tisztelet életük feje iránt” – emlékeztetett a tábori lelkész.

Mint mondta, ha nincs tisztelet, a tiszteletlenség kora következik: sokszor imádkozzuk mi magunk is a Miatyánkot és szólítjuk meg Istenünket, de olykor csak megszokásból, nem elegendő tisztelettel. „Ki előtt állunk meg, amikor azt mondjuk, mi Atyánk? Azt valljuk, szuverén, mindenütt jelenvaló és dicső Úr – aki azt kérdezi, hol van az ő tisztelete?” – hangsúlyozta Oláh Emil. Tisztelni ugyanis annyi jelent, hogy érdemei miatt értékesnek tartunk valakit – Isten tettei pedig értékesek.

Az Úr Malakiás idejében is számonkérte a tőle eltávolodott népet, de először a papokat kérdezte. „Ma sem örülhetünk a vallásos minimumnak, mert Istennek a legtisztább és legtökéletesebb jár, másban nem gyönyörködik – figyelmeztetett. – Tudjuk jól, kiben gyönyörködik Istenünk, mi pedig rajta keresztül, vele együtt teljesíthetjük be hivatásunkat és vezethetjük a ránk bízottakat.” Útravalóul Ézsaiás próféta könyve 60. fejezetének második versét idézi: „Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” Hozzáteszi: „Tudhatjuk, hogy bármilyen nehéz is, felettünk ott ragyog az Úr. Mindannyian érezzük meg ezt és vigyük tovább a mai világba!”

Új világ

A január 23-i Ráday utcai tűz után hamar biztossá vált, hogy a karnak is otthont adó, leégett épületet újjá kell építeni, hiszen a 165 főt befogadó kollégium második és harmadik szintje gyakorlatilag megsemmisült. Előzetes szakértői vélemények szerint a nyolcvanas években épült kollégium technikai adottságai nem teszik lehetővé, hogy a visszabontás után új emeleteket építsenek rá. Ennek tudatában indult el a második félév, amiről Kocsev Miklós, a KRE Hittudományi Karának dékánja azt mondja, sikeresen telt: „Ez egy visszafogottabb és szerényebb szemeszter volt, de rendeződtek soraink és úgy gondolom, jó eredményekkel zárult. Minden elismerésem a hallgatóké és a kollégáké, hogy kitartottak és tették, amit tenniük kellett.”

A dékán szerint a kezdeti levertség után lassan visszatért az élet a falak közé és április környékére már „rendeződött a hangulat is”. Kérésünkre Kocsev Miklós arról is beszámolt, hogy a felújítási munkálatok miatt szeptembertől a második kerületi Csopaki utcában folytatódik a tanítás. „Meg kell majd szoknunk és be kell laknunk az átmeneti épületet. Ez egy új helyzet és új világ lesz, de igyekszünk alkalmazkodni – magyarázta. – Az órákat ott tartjuk, és bár a kollégiumi helyekről még nem tudunk pontos információt adni, mire a hallgatóknak költözniük kell, minden rendben lesz. A felújítás végén pedig hazatérünk a Ráday utca 28-ba.”

A teológia szerelmesei

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának diplomaosztó ünnepségén kiosztották az arany-, a gyémánt- és a vasokleveleket, valamint tiszteletbeli doktori címet adományoztak Steinbach József dunántúli püspöknek.

Mindennek rendelt ideje van

Az évzáróval búcsúzott Balla Péter rektor is, aki két cikluson keresztül vezette a Károli Gáspár Református Egyetemet. Őt a következő félévtől Zsengellér József váltja majd, aki korábban a Hittudományi Kar dékánja volt, jelenleg pedig stratégiai rektorhelyettes. „Az Úristen iránti hálával köszönök el, hiszen mindenki jól tudta, hogy lelkipásztorként töltöm be ezt a tisztséget és az egyetem lelki vezetője szerettem volna lenni” – fogalmazott Balla Péter. Mint mondta, nagyszerű munkatársakkal együtt végezhette szolgálatát az elmúlt évtizedben: „Közösségben élhettük át új szakok indulását, a szakmai fejlődést és jelentős hallgatói létszámnövekedést. Tíz éve 4300 tanulónk volt, mára pedig több mint 7700. Ezért az Úrnak adok hálát, a munkatársaimnak pedig köszönetet mondok.”

A leköszönő rektor legszebb emlékei azokhoz az ünnepségekhez kötődnek, amiket valamilyen formában a hallgatók szerveztek – mint például a gólyabálok. „Jó volt látni ezeken az alkalmakon a fiatalságot, akik derűsen, de a keresztyén értékek mentén kapcsolódtak ki – idézte fel. – A diplomaosztók még olyan események, melyek sokat jelentettek, ezeken nem egyszer áhítatot is tarthattam, így nemcsak diplomát, hanem lelki útravalót is adhattunk. Ha találkozom régi hallgatókkal, mind azt mondják, örülnek, hogy »károlisok« voltak – én pedig annak, hogy a Károlit választották.”

Balla Péter szerint a búcsú sem nehéz, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint hetven éves koráig taníthat tovább a Hittudományi Karon. „Oktathatom az Újszövetség ismeretére a leendő lelkészeket, így reményeim szerint visszakapnak, mint tanárukat – a rektori évek alatt kevesebb időt tölthettem a hallgatókkal” – hangsúlyozta, de hozzátette, ebben a helyzetben is igaz, hogy mindennek rendelt ideje van. „Megtisztelő volt a rektori tisztség, sok áldást élhettem át és örömmel végeztem az ezzel járó feladatokat – vallja Balla Péter. – Most azonban az egyházam visszakap, mint lelkipásztort és teológiai tanárt, aki olykor még írhat is – én pedig pont így szeretném tovább szolgálni ezt az közösséget.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd