Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy ott van jelen Jézus Krisztus egyháza, ahol Isten Igéjét hirdetik, Isten Igéjének hatalmát kézzelfogható módon megtapasztalják, valamint Isten Igéjét cselekszik. Jézus Krisztus egyházának jelenléte kizárólag ezektől függ, nem pedig számoktól, statisztikai adatoktól, nem módszerektől, technikáktól, okos szervezetfejlesztésektől: Jézus Krisztus egyháza nem függ az emberi erőlködéstől.

Jézus Krisztus egyháza ott van jelen, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik.

Ézsaiás próféta könyvében, ahogy más prófétáknál is, minden prófécia így kezdődik: „Így szól az Úr!" Ha előrébb lapozunk, ott is e szavakat találjuk: „Így szól az Úr!" (Ézs 30,15; 31,9)

Isten Igéjének tartalma a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, valamint az ő evangéliuma. Jézus Krisztus nekünk nemcsak földi életünk kiteljesedését ajándékozta, hanem az örök életet is; a kettő együtt pedig az üdvösség. Isten Igéjének szíve a megváltás örömhíre, miszerint Isten megoldotta azokat a helyzeteket, ahol mi, emberek tehetetlenül állnánk, illetve halálosan elbuknánk.

Ezért az egyház minden élettevékenysége csak azt szolgálhatja, hogy Isten Igéje megszólaljon, ezért könyörög, valamint ezért ad hálát. Isten Igéje pedig élő és ható (Zsid 4,12), és a Szentlélek által elvégzi munkáját, Isten akarata szerint (Ézs 55,11).

Hadd idézzem fel azt a sokat emlegetett negyven évet, amikor az egyházat a templom falai közé akarták szorítani. Ekkor nyilvánosan nem lehetett sem gyermek-, sem ifjúsági munkát, sem egyéb egyházi tevékenységet folytatni. Mégsem volt hiábavaló ez a „negyvenéves fogság", mert az egyház kénytelen volt rátalálni igazi küldetésére: az Ige hirdetésére. Egy akkori neves budapesti lelkipásztor visszaemlékezéseiben hangsúlyozta: abban az időben egyetlen fegyverük volt, az igehirdetés, és virágzó gyülekezeti élet bontakozott ki az Ige szolgálata nyomán. Akkor nem lehetett látványosan szolgálni, mégis sok gyülekezet virágzott. Ma ezernyi módszert alkalmazva szolgálhatunk, mégis sorvad az egyház? Nem tévesztettük szem elől a lehetőségek tömegében éppen a lényeget, amiért vagyunk?

Jézus Krisztus egyháza ott van jelen, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik, és Isten Igéjének hatalmát kézzelfogható módon megtapasztalják.

Szemléletesen tárja ezt elénk Ézsaiás próféta könyvének 35. fejezete, ahol végig arról olvasunk, hogy jön az Isten, és kivirágzik az a pusztaság (1–2; 6–7), amelyet sivataggá tett az emberi önzés. Nem kevesebbről, pontosan erről van szó. Isten Igéjének hatalmát valóságosan, kézzel fogható módon megtapasztalja az Úr népe.

Teológiai értelemben itt a sákramentumokról van szó, azokról a szentségekről, amelyekben Isten látható, kézzelfogható módon megjeleníti Igéjének üzenetét, és részesít annak üdvözítő gazdagságában. A keresztségben a tiszta víz azt jelenti, hogy amiként a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg bennünket Jézus Krisztus vére minden bűntől. Az úrvacsora sákramentumában azt láttatja, hogy amilyen valóságosan megfogjuk a kenyeret, megrágjuk, lenyeljük, amilyen valóságosan megisszuk a bort, ugyanilyen valóságosak Isten üdvözítő ígéretei, amelyeket ő beteljesített a Jézus Krisztusban.

Tapasztalati értelemben pedig arról van szó, hogy ez a két sákramentum jelen van mindenütt, ahol kézzelfoghatóvá lesz Isten Igéjének hatalma és láthatóvá lesz Isten megváltó szeretete. Ézsaiás próféta ezt részletezi: kivirágzik a pusztaság, utat találunk a kietlen sivatagban, betegek és bolondok gyógyulnak, azaz testi és lelki betegségből épülnek fel emberek, miközben Isten népe megtisztul, és a sakáltermészetű ember megszelídül, újjászületik. Isten Igéjének hatalma ilyen kézzelfogható módon tapasztalható meg.

Hangsúlyozzuk azonban, hogy ebben a világban mindezeket hitben, hit által tapasztalhatjuk csak meg. Hiszen ha a körülmények nem változnak is azonnal, vagy testi szemekkel nézve minden maradt a régiben, a hívő embernek mindezek ellenére is bizonyossága az, hogy a pusztaság kivirágzása elkezdődött. Hit által mindezeket már megtapasztalhatjuk itt is. Odaát pedig a maga teljességében, zavartalanul részesülhetünk Isten Igéjének hatalmából és áldásaiból.

Jézus Krisztus egyháza tehát ott van jelen, ahol Isten Igéjét hirdetik, Isten Igéjének hatalmát megtapasztalják, valamint Isten Igéjét cselekszik.

Erre is utal Ézsaiás próféta: „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!" (Ézs 35,3–4)

Itt valójában az egyház szeretetszolgálatáról van szó, amelynek megkülönböztetjük az intézményes, a gyülekezeti és a személyes formáját. Mindezekben Jézus Krisztus parancsának engedünk, aki így szólt: „...én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!" (Jn 13,34)

Egészen egyszerűen szeretnék most szólni erről a nehéz, összetett szolgálatról. Mindennap legyen legalább egy ember a közvetlen közeledben, akiről jót gondolsz, jót szólsz, és akivel krisztusi szeretettel jót teszel. Ha pedig erre nincs erőd, mert elég neked a magad baja, akkor legalább mindennap legyen egy ember a közeledben, akiről nem gondolsz rosszat, nem szólsz rosszat, és akivel szándékosan nem teszel rosszat. Legyen egy ilyen ember mindennap az életedben; az nem baj, ha több van, de legalább egy legyen.

Gyermekkori meghatározó emlékem jut eszembe. A barátaimmal gyakran figyeltünk meg egy bogarat, amelyet a falunkban ganéjtúró bogárnak neveztek. Ez a bogár „a rendelkezésére álló anyagból" ékes gömböt formált, testtömegének többszörösét, és azt roppant erőlködések közepette görgette a távoli ürege felé. Csodálkozva néztük akrobatamutatványait, ahogy megküzdött a gömbbel. Ekkor azonban váratlan dolog történt, mert az egyik barátom egy mozdulattal összetaposta a szorgos bogarat. Nemegyszer fordult elő hasonló. Ez eleven élmény számomra azóta is. Már akkor, gyerekként is feltettem magamnak a kérdést: „Nem lehetne ezt másként?" Egyedül kipróbáltam: amikor is egy papírdarabra segítettem a szorgos bogarat, terhével együtt, és közelebb vittem a fészkéhez. Még ezután is sokat erőlködött, mire hazaért, de hazaért.

Valójában ez az evangélium: Isten Jézus Krisztusban lehajolt érettünk, és hazavitt bennünket. Illetve életünk erőlködései közepette az Úr lehajol, és közelebb visz a célhoz. Kell még ugyan erőlködni, de bizonnyal hazaérünk már.

Tehát mi a saját ganéjdombunkon, Isten kegyelme által „ékes golyókat" formálunk az alkalmatlannak tűnő anyagból és lehetőségekből, miközben megtapasztaljuk azt, hogy Isten ereje megáldja a mi erőlködésünket, sőt lehajol érettünk, és közelebb visz a célhoz, illetve Jézus Krisztusban már eleve garantálta a célt.

Ha ezt a krisztusi kegyelmet megtapasztaltuk, akkor mi sem tehetjük meg azt, hogy bármiféle módon eltapossuk a másikat, hanem inkább segítenünk kell egymást. Isten népéhez mindenképpen ez a méltó: Isten Igéjének cselekvése egymás között, aztán a világban. Ez tesz hitelessé bennünket.

Jövel, Szentlélek Úr Isten!

Steinbach József

A szerző dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja pünkösdi számában. Illusztráció: Kalocsai Richárd