Jézus bevonul Jeruzsálembe (Márk evangéliuma 11. fejezet 1-11. vers)

A kánai menyegző (János evangéliuma 2. fejezet 1-12. vers)

Az ember nagyon könnyen el tudja rontani az ünnepet. Nagyon könnyen össze tudjuk törni a másik örömét vagy akár a sajátunkat. Egy gondos előkészületek által felvezetett karácsonyeste percek alatt darabjaira esik egy rosszkor vagy rosszul elhangzó mondat miatt. Munkahelyi előléptetésünk vagy fizetésemelésünk elégedett tudomásulvételét megkeserítheti egy munkatárs irigy beszólása. Vagy biztos láttunk már részeg embert minősíthetetlenül viselkedni valakinek az esküvőjén. Direkt elrontani egy ünnepet, véletlenül elrontani – mindkettő túl egyszerű. Nem tudjuk, kinek a hibája volt, hogy János evangéliumában, azon a kánai menyegzőn elfogyott a bor. Rosszul mérték fel az igényeket? Túl sok vendéget engedtek be? Aki a felelőse volt, nem figyelt és nem gondoskodott a pótlásról? Ki tudja?

A kánai menyegző története jelként mutat túl önmagán. Jézus azért volt itt a földön, hogy egy ennél sokkal nagyobb ünneprontást hozzon helyre – az ember Istentől való elszakadását. Miért mondom ünneprontásnak? Mert a világ megalkotása, az ember számára adott életlehetőség, cél és feladat, a világ a bűn és a rossz nélkül Isten ünnepe volt. Létrehozott szabadon, szeretetből egy csodálatos világmindenséget és benne az ember kapott egy nagyon különleges helyet – de ezt törte össze, elrontva Isten ünnepét és megkeserítve saját sorsát. Jézus azért jött, hogy ezt az ünnepet helyrehozza, hogy újra együtt ünnepelje az életet az ember a teremtett világgal és Istennel.

Ott, Kánában Jézus első csodája az János evangéliumában, amit olvasunk. Nem nagy dolog, ha a világra mért hatását nézzük, csak egy család, egy friss házaspár örömét menti meg – de ez valóban túlmutat önmagán: Jézus csodát tesz. Hatalmas kőedények sorakoznak az épület előtt, szám szerint hat, mindegyikbe 80-120 liter víz fér. Azért vannak ott, hogy a zsidó vallási szokások szerint meg lehessen mosni a lábat, a kezet. Nem csak a piszok miatt, de jelképesen a lelki megtisztulást is jelenti ez. Ezt a vizet változtatja át Jézus. Bor lesz belőle. Nem bűvésztrükk ez, nem szemfényvesztés, nem tömegpszichózis. Jézus teremt – bor lesz, ráadásul nagyon finom és jó minőségű bor. Megmenekül az esküvő, az ünnep, mert a háttérben Isten Jézuson keresztül cselekszik.

Álljunk meg itt egy pillanatra és vegyük észre, milyen fontos dolgot mutat meg Istenről ez a történet! Ha mindez nem történik meg, az evangélium mehetett volna tovább a maga kerékvágásán. De megtörtént, mert Istennek fontos a mi örömünk, akkor is, ha mi sokszor nem úgy éljük meg azt, ahogy kellene, sőt, sokszor meg sem éljük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. Jézusnak fontos az örömünk, nekünk is legyen fontos – erre figyelmeztet az ige.

Több van itt, mint egy ismeretlen pár sok száz évvel ezelőtti esküvője. Ami itt történik, előremutat. És összekapcsolódik azzal is, amire a mai vasárnap, virágvasárnap emlékezünk. Jézus bevonul Jeruzsálembe, ráfordul küldetése „célegyenesére”, megteszi a lépéseket a kereszt felé. Egy ünnep zajlik akkor is, a páska ünnepe, emlékezés az egyiptomi szabadulásra, a bárány vérére. Jézus órája hamarosan eljön, azaz beteljesíti a küldetését. Önként odaadja magát, odaáll az ünneprontó ember helyére, hogy az kiszabaduljon a saját maga által ásott csapdából, hogy visszakapja a teljes életet. A kánai csoda erre mutat, ehhez ad kulcsot. Azt üzeni, hogy aki érti, miért mentette meg Jézus azt a lakodalmat, aki ismeri Jézus érzéseit, motivációját, az érteni fogja a keresztet is. A bor is előkerül majd újra, az utolsó vacsorán: az a bor, ami Jézus vérét jelenti.

Lehetőséget kapunk az ünnepre, ezért jött Jézus, ezért járja be ezt az utat: hogy nekünk segítsen. Hogy nekünk örömünk legyen, valódi boldogságunk. Mert visszakaptunk valamit, amiről sok ember azt sem tudja, hogy elveszett. Visszakaptuk Isten valóságát, a vele való közösséget, a teljes élet lehetőségét.

Ezért ünnep minden vasárnap, ezért ünnep virágvasárnap, nem csak egymással közösségben, de Istennel együtt. Ezért a legnagyobb ünnep együtt Nagypéntek és Húsvét. Jézusban visszakaptuk az Istennel közös ünnepet.

A jóhír, az evangélium, de az egész Szentírás egy megmentett ünnep története. A kánai mennyegző olyan, mint amikor a csepp utal a tengerre, amikor egy szilánkban benne van az egész. Jézus kulcsot ad, hogy értsük és ismerjük, mit miért is tesz. Visszaadja az ünnepet nekünk és Istennek, kereszthalála és feltámadása által, benne és rajta keresztül találunk vissza oda, amit elveszítettünk, az életadó és életformáló közösséghez Istennel. És még valami: Jézus egyszer visszatér, mint uraknak ura és királyok királya, akkor befejeződik a világ helyreállítása és elkezdődik a vég nélküli ünnep.

Bella Péter, fotó: Kalocsai Richárd

A szerző a Győrújbarát-Ménfőcsanak-Nyúli Református Missziói Egyházközség lelkésze.