A szombat délutáni istentiszteleten Bogárdi Szabó Istvándunamelléki püspök – a Zak 14,8 alapján – hirdette Isten Igéjét, és hangsúlyozta: a próféta jövendölése megmutatja, hogy amikor Isten beteljesíti ígéretét, akkor újabb ígéretet ad, és azt is beteljesíti. A nagykőrösi gyülekezet mindazzal együtt, amit kapott, új ígéretben is részesült. Zakariás látomását már Ezékiel próféta is látta a fogságban: a küszöb alól fakadó forrást, amely elindul és meggyógyít.

Az élő víz ereje

Bogárdi Szabó István arról is szólt, miért is van templom itt, az alföldi pusztán: „azért, hogy akik itt az Isten élő Igéjét hallják, akiknek a szívében a Szentlélek tanúskodik, azok elkötelezzék magukat a szent életre". Ezékiel is az újraépülő templomról beszélt, Zakariás pedig egy újabb ígéretről: nemcsak keletre megy a víz, hanem nyugatra is. Megnyílnak a hegyek, hogy a gyógyító, megváltoztató élő víz kiáradjon a világba.

Ennek az újabb ígéretnek a beteljesedése mindannyiunk életében megjelenhet. „Jézus nagy forradalma, hogy azért, amit Isten neked adott, te vagy a felelős, és amit rád bízott, azért te tartozol számadással" – hangsúlyozta a püspök. Mint mondta, az Isten kegyelme kiáradásának fokozott beteljesedése az, amikor érzem, hogy ő megajándékozott és gyermekévé fogadott.

Isten együtt sátorozik az ő népével – utalt a Jelenések könyvére a püspök, aki hozzátette, hogy ezért kapott bármit is ez a gyülekezet. Kiemelte: nem az a kérdés, hogy a nagykőrösi reformátusok fölülmúltak-e mindenkit az újjáépítésben, hanem az a lényeg, hogy amikor Isten ad, akkor azt személyesen mindenkinek adja. Ezzel elkötelez minket is ajándékozó lélekre, mert a templom küszöbe alól fölfakadó élő víz nem marad ott, hanem elárad keletre és nyugatra.

„Nagy hála van a szívünkben Isten iránt mindazért, amit ennek a gyülekezetnek adott – fogalmazott a püspök, aki hangsúlyozta: – Az ajándékozó mindig több, mint az ajándék, az áldást adó mindig több, mint az áldás, a kegyelmet adó mindig több, mint a kegyelem."

A jó sáfárság titka

A gimnázium énekkarának, az óvodásoknak és az általános isko­la énekkarának szolgálata után egyházközségi közgyűlés keretében Szabó Gábor lelkipásztor beszámolt az elmúlt tíz évről. „Nem sikertörténetet, hanem a hűség természetrajzát szeretném adni" – fogalmazott a lelkipásztor, aki az építkezésekről, felújításokról, a lelki és közösségi megújulásról, valamint a feleségével végzett tízéves nagykőrösi szolgálatról szólt.

Szabó Gábor elsőként az ünneplő gimnáziumot említette, amely huszonöt éve került újra az egyházközség fenntartásába, és ma négyszázötvenöt diák tanul az intézményben. 1993-ban mindent elölről kellett kezdeniük, de mára eljutottak oda, hogy a legutóbbi kormányhivatali ellenőrzés után – amely során mindent rendben találtak – a lelkipásztor az állami hivatal ellenőrzési jegyzőkönyvébe azt írhatta: „Köszönjük! SoliDeogloria!" A lelkipásztor Isten áldását kérte az iskolára: „Elkötelezettség, műveltség, igényesség: ennek a hármasságában áldja meg ősi iskolánkat az Isten".

Az általános iskola négyszázhetvenöt diákkal kezdte meg a tanévet. Az intézményben tanuszoda, felújított iskolaépület, új étkező, igényes tantermek és teljes energetikai korszerűsítés segíti a pedagógiai munkát, közte a két tannyelvű oktatást is. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a szülők bizalma, amely nemcsak a „jó iskola iránti bizalom, hanem a hit bizodalma is". Az iskola tagintézménye a három éve indult óvoda, amely „imádság által lett", és idén már bővíteni kellett újabb csoportszobával.

Szabó Gábor beszámolt a gyülekezet külső és belső gyarapodásáról: a templom belső felújításáról, a kocséri templom újjáépüléséről, az új gyülekezeti ház kialakításáról, a megújult lelkészi hivatalról, a Kálvin-teremről, az új lelkészlakásról és az imaterem megszépüléséről. A lelkipásztor szólt a temetői utak építéséről és a ravatalozó felújításáról is. Történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy a zsidó hitközségnek átadták az addig is általuk használt temetőrészt.

A lelkipásztor szólt arról is, hogy mi a jó sáfárság titka. „A jócselekedetben és diakóniában nem szabad megrestülni. A céladományt a célra kell költeni. A hálaáldozat az Isten pénze. Kérni nem szégyen. Mindent meg kell köszönni, és mindenről el kell számolni" – fogalmazott. A gyülekezet az elmúlt évtizedben háromszázhetvennyolcmillió forint adományt és támogatást épített be az intézményeibe.

Szabó Gábor a lelkészcsalád nevében köszönetet mondott a nagykőrösieknek az elmúlt tíz évért. „Szeretjük a nagykőrösieket, és úgy hisszük, ez kölcsönös, mert elmondhatatlanul sok jót kapunk tőletek" – hangzott el. A lelkipásztor ajándékként átadta a gyülekezetnek a templom 17. századi mennyezetkazettáinak egy darabjáról készült másolatot.

A megújító és tápláló imádság

Szabó Katalinnak az elmúlt tíz évben meghatározó volt a Mik 6,8 igeverse. A lelkipásztor három pont­ban foglalta össze azt, mire volt szükségük az elmúlt évtizedben. A lelkipásztor hálát adott egyrészt azért, hogy hirdethette az Igét, és köszönetet mondott az Igéért, amely számukra megtartó erő, vigasztaló, bátorító, nélkülözhetetlen volt a mindennapokban, és minden időben megadatott. Másrészt szükségük volt a gyülekezet imádságaira, amelyekért szintén köszönetet mondott. Mint mondta, „az imádság mindig megújított és táplált bennünket". Harmadrészt az alázatot említette, amire szintén szükségük volt. Alázatra Isten iránt, hogy azt is tudják, „hogy ki vagyok, és hol a helyem".

A lelkészházaspár beszámolója és köszönetmondása után Takaró András esperes kért áldást a gyülekezetre, majd Rácz Péter, a nagykőrösi gyülekezet főgondnoka is szólt a közösség megújulásáról, és köszöntötte a lelkészházaspárt. A hálaadó ünnepi alkalmon a gyülekezetet és a lelkészházaspárt Körtvélyesi Attila alpolgármester, Földi László országgyűlési képviselő, Hernádi László esperes-plébános, Feldmájer Péter, a zsidó hitközség vezetője, valamint CziránéKőházi-Kis Tímea és Vas János iskolaigazgatók is köszöntötték. Szabó Gábor lelkipásztort 2008. november 8-án iktatta be lelkipásztori tisztébe Komlósi Péter esperes. A lelkipásztor akkor bemutatkozó prédikációjában Isten szándékokat és életutakat formáló elhívó erejére hívta fel a figyelmet.

T. Németh László, fotó: Budaházi Anikó

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. október 7-i számában.