A Soli Deo Gloria (SDG) Református Diákszövetség szárszói konferenciatelepén 1943 augusztusában megtartott Magyar Élet Tábor, a magyar nemzeti gondolkodás egyik fő pillanata rendkívüli eseménynek számított a második világháború idején. Kívülről a történelmi helyzet, belülről pedig a magyar társadalom számos megoldatlan problémája, belső feszültsége és a megoldások keresése alakította a '43-as konferencia tartalmát. Sokatmondók a témák tekintetében a korábbi összejöveteleken elhangzott előadások címei. Például az 1938-as Hol a kálvinizmus helye a proletárkérdésben?, vagy a Beszélj a földdel, amelyben a parasztság problémái kerültek terítékre. Somogyi Imre 1943-ban a „Kertmagyarország" megteremtésében látta a parasztság életének megjobbítását. Az SDG Kabay Körének 1942. februári, budapesti tanácskozásán kétszázötven-háromszáz munkás-paraszt-diák ifjú előtt tartott előadást Veres Péter a parasztságról, Nagy István a munkásságról, Darvas József az értelmiségről. Nagy Töhötöm, valamint Kerkay Jenő is hozzászóltak a konferenciához. Soos Géza, az SDG elnöke ekkor hívta meg a jelenlévőket Szárszóra, a nyári Magyar Testvériség Konferenciára, amelyet 1934 óta évente szervezett meg a Szövetség. Az engedélyt felsőbb kormányzati kapcsolatai segítségével szerezte be, mivel egy 1941-es BM-rendelet tiltotta a nagy létszámú összejövetelek megtartását.

A magyar református Wallenberg
Segített itthon a rászorulóknak és a második világháborúban az üldözött zsidók mentésében is részt vett. Ismerjék meg Soos Géza kalandos és hitvalló életét!

A '43-as konferencia témája A magyar társadalom volt. A konferencia programjának kitűzésében és előadóinak meghívásában jelentős szerepe volt Püski Sándornak is. Bonyolult, nagy társadalmi feszültségek közepette szakértelemmel és olykor indulatosan keresték a konferenciázók a meglévő bajok feltárását és lehetséges orvoslását az adott történelmi helyzetben. A kommunisták agresszív hangon szóltak. Erdei Ferenc nyíltan beszélt az oroszok bejövetelével megvalósuló kommunista diktatúráról és a történelmi materializmus politikai következményeiről hazánkban. A magyar társadalom bizonyos köreiben meglévő erős baloldaliság is tükröződött az előadásokban, hozzászólásokban és vitákban. Amúgy mindenki elmondhatta, miben látja az ország kritikus helyzetét, és azt is, ki-ki hogyan képzeli el a jövőt.

Bár az előadásokat a szokásos megbeszélések követték, a témák és az utána feltörő viták újdonságot jelentettek. Egyesek előre megírt hozzászólással érkeztek, és láthatóvá vált, hogy az elkötelezett baloldaliak tudatosan készültek. A keresztyén fiatalok nem voltak olyan szervezettek, „csatára felkészültek", de nem hallgathattak, ha támadás érte hitüket, nézeteiket. Izzó volt a légkör, eltérő vélemények feszültek egymásnak. Hiába adta meg a higgadt alaphangot Kodolányi János előadása a szavak inflációjáról, a kialakult táborok erélyesen képviselték nézeteiket. A támadások kereszttüzében tartotta meg előadását Németh László, aki a polgári Magyarország mellett tette le a garast. Nehéz szívvel jött Szárszóra, hiszen nézeteiért az erdélyi kommunista Nagy István már akasztással fenyegette. Ez a hangnem eddig idegen volt Szárszótól, de ez is a '43-as Szárszó volt. Németh László az előadása után elhagyta a tábort. Karácsony Sándor záró előadása – a magyar nevelésről – teremtette meg a konferencia harmóniáját. A szervező Soos Géza szerint a tanácskozás hű keresztmetszetét adta az akkori „magyar társadalom kaotikus világnézetének". A baloldali Darvas József a '43-as konferenciáról, ahol előadást tartott Népiség – Értelmiség címmel, a következőket írta: „A különböző vallási áramlatok, ...felfogások... megférnek itt egymás mellett...Szinte látjuk, hogyan forr ki egy új magyar értelmiség."

Figyelemre méltó a tanácskozás hallgatóságának összetétele, amely jellemzi mind az adott politikai helyzetet, mind az SDG jövőt munkáló küldetését. Nagy-Magyarország területéről érkeztek a fiatalok, földművesek, munkások öt-hatszázan, akik közül százötvenen éltek komoly hitéletet, mintegy ötvenen voltak kifejezetten marxisták, a többi jóindulatú közömbös volt. A napi események is ugyanúgy zajlottak, mint bármely konferencián: a napot csoportos bibliatanulmányozással kezdték és az esti evangélizációs tábortűzzel zárták, amelyeken a nem keresztyén résztvevők is többnyire részt vettek.

Összefoglalva: Szárszónak nem volt egységes mondanivalója. Mégis a kor történelmének egyik legjelentősebb eseménye, mert lehetővé tette, hogy egyházi rendezésű konferencián a hanyatló Horthy-kor társadalmának feszültségei, törekvései és az ezekhez kapcsolódó nézetek egyszerre jelenjenek meg többé-kevésbé békés vitákban.

Horváth Erzsébet, fotó: Kalocsai Richárd

Megjelent a Reformátusok Lapja 2018. augusztus 26-i számában. A szerző egyháztörténész, a Zsinati Levéltár igazgatója, aranygyűrűs teológiai doktor, az SDG egykori munkatársa.