A kivándorlás, a bevándorlás és az elvándorlás témaköre korunk legfontosabb kül- és belpolitikai kérdéseivé váltak. De mi Közép-Európa szerepe ebben a helyzetben? Mi az egyházak teendője? Cselekedeteinket az érzületetika vagy a felelősségetika irányítja? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kereste a választ Bogárdi Szabó István református püspök, Kövér László házelnök és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Reformátusok Szárszói konferenciájának nyitó délutánján.

A keresztyénség önfeladás?

Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar alapítója a 21. századtól jóval távolabb indította a kerekasztal-beszélgetést: Edward Gibbon történész munkássága nyomán arról kérdezte a résztvevőket, nem lehetséges-e, hogy egy civilizációs konfliktus hajnalán azt tanulhatjuk a római birodalom bukásából, hogy a pacifista modell helyett egy jóval harciasabb keresztyénségre van szükség? Bogárdi Szabó István azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a források alapján a keresztyének mindig is katonáskodtak, a katonáskodás megtagadásánál fontosabb, hogy a keresztyének úgy tekintettek magukra, mint akik már nem zsidók, de nem is pogányok – és kivárták a „regnum diaboli”, azaz a római birodalom bukását. „A római kultúra továbbéltetője a népvándorlások kora és a középkor után mégiscsak a keresztyénség lett” – emlékeztetett a püspök, aki szerint inkább azt érdemes ma megkérdezni, valóban szükség van-e háborúra. Szerinte nem a háború viszi előre a világot, „a 20. század összes iszonyata pont arra mutat rá, hogy az ember felelőtlen kalandokba bocsátkozik”.

„A pacifizmus nem feltétlen azonos a keresztyénséggel, úgy is mehet valaki egy háborúba megvédeni a hazáját, hogy közben keresztyén” – tette hozzá Kövér László. Mint mondta, fel kell tenni a kérdést, hogy az önfeladás és az együgyűség szinonimája-e a keresztyénségnek, illetve hogy erény-e nem tudomást venni arról, milyen fenyegetés jön, arra hivatkozva, hogy ez Isten akarata. „Igenis összeegyeztethető keresztyén mivoltunkkal, hogy meg kell védenünk Európát, Magyarországot, a családjainkat és a jövő generációinak esélyét arra, hogy keresztyén országban éljenek. Meg kell védenünk mindenkitől, aki csellel, fortéllyal és erőszakkal akar hazánkba jönni – ez jogunk és kötelességünk” – fogalmazott a házelnök. 

„Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” – idézte Gulyás Gergely az ókori bölcsességet, utalva rá: abból nem indulhat ki a keresztyén ember, hogy mindenki automatikusan jó, csak azért, mert ő maga a jót keresi és munkálja a világban. „Ez nem eredményez védekezésre való képtelenséget – már csak azért sem, mert a józan ész szabályai szerint a békét sokkal inkább szolgálja a védekezésre való képesség, mintsem annak a hiánya” – foglalta össze a kancelláriaminiszter.

Civilizáción belüli konfliktus

A következő komolyabb témakör jó néhány évszázaddal későbbre repítette a résztvevőket: Böszörményi-Nagy Gergely az iránt érdeklődött, időszerű-e vagy már túlhaladott egyház és állam szétválasztásának liberális toposza. „Az iszlám mai térnyerése nem igényli a modernitás idején vallástalanná vált állam újbóli vallási megerősítését és az apolotikus egyház politikaivá válását?” – kérdezte a moderátor. Gulyás Gergely emlékeztetett, hogy Magyarország Alaptörvénye deklarálja a szétválasztást, de éppen ebből következik, hogy ezt együttműködés kell kövesse – az erre való törekvés a rendszerváltozás óta egyre erősebben jelenik meg hazánkban. „Bár az ellenzék részéről ebben a témában olykor nincs konszenzus, ma a magyar társadalom többsége úgy gondolja, hogy az egyházak társadalomban betöltött szerepe elengedhetetlen a túléléshez” – hangsúlyozta.

Kövér László szerint itt lenne az ideje messzebbről szemlélni a sokat emlegetett iszlám-keresztyén konfliktust, mert a migráció egy fontos jelenség, de nem a lényegre mutat. „Az igazi konfliktus az európai civilizáción belül van: nem a muszlimok és keresztyének között, hanem a gyökértelenek, a mindenkit gyökértelenségre ítélők és azok között, akik rendelkeznek vallási és hitbeli meggyőződéssel és fontosnak is tartják azokat” – hangsúlyozta a házelnök. Mint mondta, a migrációról beszélve még akkor sem a bevándorlók ellen küzdünk, ha egyre inkább az élet részévé válik a terror, hanem azokkal állunk szemben, akik már nem szétválasztani akarják az államot és az egyházat, hanem megszüntetni az utóbbit, mint az emberi közösségek legerősebbikét.

„Az állam és egyház szétválasztott együttműködésében nem kellene sok mindent újragondolni és kimondani, hogy Magyarország keresztyén ország?” – tette fel a kérdést Kövér László, majd hozzátette: ezt igenis erősíteni kell az állam működésében, de ez nem jelent ideológiai kényszert, mert ezzel párhuzamosan a lelkiismereti szabadság is európai kultúránk része. „Az állam nem tűrheti, hogy egy ezer éves kultúrát valamiféle semlegességben oldjanak fel, mert ez tartja össze a közösséget, amit nemzetnek nevezünk” – figyelmeztetett. – Ez az a szellemi honvédelem, amire egyre inkább be kellene rendezkednünk és meggyőzni a nem gyakorló keresztyéneket is arról, hogy a frontnak ezen az oldalán van a helyük, mert látjuk, mi történik azokban az országokban, ahol elvesznek az összetartó normák.”

Jézus Krisztus nem törzsfőnök

Bogárdi Szabó István arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy állam és egyház viszonyában voltak ugyan teokratikus kísérletek, de ezek fájdalmas következményekkel értek véget. Ezzel szemben Magyarországon jelenleg az alkotmány kimondja a szétválasztást és biztosítja megállapodások megkötését – ahogy azt a református egyház is tette a tavalyi évben. „Azért beszélhetünk állam és egyház szétválasztásáról, mert van teológiai alapja, míg az iszlámban ez érthetetlen számukra” – hangsúlyozta a dunamelléki püspök. A saría egy teokratikus jogrendszer, aminek a keresztyénségben azért nincs megfelelője, mert Jézus Krisztus a valódi Isten és nem egy törzsfőnök, nem egy isteni rangra emelkedett ember.

Ennek tükrében vajon kell-e aktívabban politizálnia az egyháznak? „Mást se csinálunk, sajnálom, hogy a politikusok nem értik – de a próféták se csinálták máshogy” – folytatta Bogárdi Szabó István. Mint mondta, a keresztyénség nem politikai eszközökkel politizál: „beleszól a közélet dolgaiba, de nem karhatalmi erő. A keresztyénség az isteni törvények szemszögéből szól bele a spiritualitás örökkévaló dimenziójába.”

„Vallásszociológiai vagy vallásfenomenológiai szempontból a keresztyénség sok hatást átvett az iszlámtól, de teológiai szempontból a középkori és reformáció korabeli gondolkodókkal értek egyet, akik azt mondták, hogy az iszlám a keresztyénség csökkentett értékű kiadása” – válaszolt Bogárdi Szabó István arra a kérdésre, van-e olyan dolog, amit érdemes megtanulnunk az iszlám vallástól. A dunamelléki püspök szerint a ma embere belebetegedett a keretek nélküli szabadságba: például hogy a modern jogalkotás olyan szabadságjogokat hoz, amelyeknek már nincs kritériuma. „Svájcban vannak már olyan kantonok, ahol a fiatalok nem konfirmációs órára járnak, hanem Korán-órára. Arra vágynak, hogy valaki mondja meg, mit tegyenek, valaki igazítsa őket útba. Ha ezt az iszlám törvényei jelentik, akkor ezt választják” – magyarázta.

Miért folyik a lázadás?

Böszörményi-Nagy Gergely szerint a jelenlegi politikai helyzetben Magyarország számára komolyabb „szövetségessé” válhat a szintén a közösségekre építő Izrael, azok a nyugati választópolgárok, akik nem értenek egyet hazájuk bevándorláspolitikájával és a magyarországi cigányság. Kövér László a témával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a polgári kormányzat mindenkori céljai közé tartozott a nemzeti közösség megerősítése – mely nem etnikai alapon értett nemzetet, hanem politikai nemzetet jelent, amibe a cigányság éppúgy beletartozik, mint a 12 másik hazai nemzeti kisebbség. „A cigányság körében sokakról kiderült, hogy szeretnének dolgozni, csak nem tudták, hogyan érdemes; hogy jobban érzik magukat a munkával és  ha emberszámba veszik őket – ilyen módon érdemes példát venni róluk” – fogalmazott a házelnök.

Kövér László arra is felhívta a figyelmet, hogy Izrael államon belül is megvannak az ellentétek, de mára mégis fontosnak tartották megfogalmazni, hogy Izrael a zsidó nép állama – melynek szüksége van szövetségesekre. Ebbe a folyamatba akár az említett nyugati polgárok is beilleszthetőek, akik jól példázzák, hogy Európában a kulturális és vallási közösségektől való elszakadás lassan visszafordíthatatlan méreteket ölt a migrációs váláság nélkül is, ezért természetes, hogy megjelenik az ezzel szembeni lázadás. „Sajnos azonban Nyugat-Európában radikális jobboldali pártok zendüléseit látom, nem konzervatív fordulatot. Ezekben a zendülésekben nagyon halványan jelennek meg azok a kérdések, amikről most beszélünk, mert nem a hagyományaikat és a gyökereiket féltik, hanem a jólétet – ami jelentős különbség” – hívta fel a figyelmet.

A nemzetközi folyamatokkal kapcsolatban felmerült a visegrádi országok szerepe is, melyről Gulyás Gergely elmondta, hogy az szerinte Európai Unió legjobban működő érdekérvényesítő csoportosulása. Azonban hiába tűnik ez az egység természetesnek, az intézményesülés még várat magára. „Fontos hogy ez az együttműködés ne csak fennmaradjon, hanem más közép-európai államok is úgy érezzék: érdemes csatlakozni, egyeztetni és harmonizálni a véleményeket azt megelőzően, hogy döntések születnének” – tette hozzá a kancelláriaminiszter.

A keresztyéni kötelesség

A migrációs válság olyan kérdéseket is felvetett az elmúlt években, hogy milyen felelősséggel forduljon az egyház azok felé a menekültek felé, akik már hazánkban vannak: milyen „munkamegosztás” lehetséges a határok biztonságát védő állam és az univerzális érdekeket védő egyház között? Bogárdi Szabó István szerint mindig rendkívül bonyolult a migráció kérdése, egy-egy menekült helyzetét több oldalról is meg kell vizsgálni. Mint mondta, a Magyarországi Református Egyháznak van menekültmissziója, ahol hosszú évek óta olyan külföldiek integrálásával foglalkoznak, akik már megkapták a menekültstátuszt. Nekik lehetőségeket kell biztosítani az életlehetőségeit nyelvtanítással, lakhatással, munkahelyteremtéssel és a megfelelő életkörülmények biztosításával.

„Magyarország évente ezer és kétezer fő között fogad be menekülteket – különbséget téve menekült és migráns között, mert minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült” – hangsúlyozta a dunamelléki püspök, de arra is felhívta a figyelmet, hogy az integrációs folyamat addig tart, ameddig egy menekült meg nem kapja a magyar állampolgárságot és így az uniós polgárságot is, mert utána jellemzően tovább mennek ezek az emberek, hazánk ugyanis nem migrációs célállomás. „2015-ben a Generális Konvent hozott egy állásfoglalást, amiben emlékeztetjük Magyarország kormányát arra a keresztyéni kötelességre, hogy a menekülteket segíteni kell és abban a reményben talpra állítani, hogy hazatérnek – emlékeztetett Bogárdi Szabó István. – Ugyanakkor kérjük a kormányt, hogy őrizze meg az ország állampolgárainak biztonságát, békességét és jólétét – vagyis különböztesse meg a menekültet a migránstól.”

Gulyás Gergely azt hangsúlyozta, hogy a genfi egyezmény a józan ész alapján született, eszerint a menekültstátusz lényege, hogy ha valaki üldöztetést szenved, akkor a veszély fennállása idejére az első biztonságos ország menedéket biztosít számára, ahonnan majd hazatérhet.  Mint mondta, a mai menekültpolitikának ezzel szemben egyre szervesebb része, hogy a különböző országok munkát és lehetőségeket biztosítanak a képzett szakemberek számára – így ők már kisebb eséllyel döntenek úgy, hogy hazatérnek. Ez pedig már másfajta morális kérdéseket vet fel, melyeket azoknak kell megválaszolni, akik túllépnek a nemzetközi egyezményeken.

Újra és újra

Böszörményi-Nagy Gergely az alkalom zárásaként azt kérdezte a beszélgetés résztvevőitől, 2025-ben milyen egyházi szerepvállalással lennének elégedettek. Kövér László elmondta, a legnagyobb társadalmi kihívást a generációs szakadékokban és a technológia robbanásszerű fejlődésében látja. A házelnök szerint korunk legfőbb problémája, hogy nem tudunk beszélgetni egymással, ezért a kötelékek már családon belül is elkezdenek feloldódni: „A következő hét év legfontosabb kormányzati célkitűzése kell legyen annak megtalálása, hogyan teremtsünk közösségeket és érjük el, hogy megértsük unokáinkat” – foglalta össze, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az egyház nem tudja megszólítani a fiatal generációkat ebben a változó világban, akkor komoly kihívásokkal kell szembenéznie.

Bogárdi Szabó István a vallás szó kétféle etimológiájáról beszélt: az egyik elmélet szerint a religare szóból ered, ami azt jelenti, újraköt, köteléket létesít, míg a másik szerint a relegere, vagyis az újraolvasni szóból ered. Így az első változat azt mondja, a vallás közösséget jelent, azt, hogy az egyének egy isteni eszme jegyében egymással is szövetkeznek, a másik pedig arra emlékeztet, hogy újra kell olvasni a törvényeket, ahogy Jósisás király tette egykor. „Ha valamit kívánnék 2025-re, az az lenne, hogy a politika művelje az újrakötést, támogassa a mindennapi élet vallási infrastruktúrájának kiépítését, de a templom legyen az újraolvasás helyszíne, ahol megérthetjük az igét és az életünket ahhoz formálhatjuk. Hét év múlva nagyon élvezném, ha a szárszói konferencia egy újraolvasó konferencia lenne” – zárta gondolatait Bogárdi Szabó István, Gulyás Gergely pedig ehhez annyit fűzött hozzá: „Remélem, akkor is meghívnak majd, de csak annyit kívánnék, hogy legyen teltház és legyen minél több fiatal.”

Hallgassa vissza a beszélgetést:

Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd, videó: Fekete Zsuzsa, Szabó Zsolt