Ausztrália keleti partvidékén szolgál Kovács Lőrinc református lelkész, egyike a négy magyar református lelkipásztornak, akik a távoli szigetországban dolgoznak. Hozzá tartozik Brisbane, Gold Coast és Marsden – a lelkész egy gyülekezetként tekint a három közösségre, közös a presbitérium is. Marsdenben most templomot építenek.

Mi vezetett idáig? 

Kovács Lőrinc 14 évvel ezelőtt került a gyülekezetbe. Munkájáról vezetőtársa, Szegedi Ildikó gondnok is csak előismerően szól, és külön kiemeli, hogy a gyülekezetépítésben hatalmas munkát végzett el a lelkész – ebben felesége és felnőtt lánya is sokat segített.  

Amikor 2004-ben megérkezett, alig néhányan jártak csak az alkalmakra, így nekilátott a közösség építésének. Az ő vezetésével hozták létre például a brisbane-i közösséget is, mert a közelben sok magyar család telepedett le. „Úgy láttuk, érdemes lenne megpróbálni, hátha a gyülekezeti közösséghez is csatlakoznak” – mondja a lelkész.

Érdemes volt – már 50-60 ember vesz részt a havi egy istentiszteleten. Gold Coastban havonta kétszer gyűlnek össze – egyszer bibliaórát, egyszer istentiszteletet tartanak, ezeken átlagosan 50-60-an vannak jelen. A központi helyszín a marsdeni közösség, itt épül most a templom.

Egyház és nemzet

Ahogy más szórványhelyzetben is, a diaszpórában is összeforr a protestáns egyházi élet a nemzeti identitással. Talán evidencia, hogy a magyar nyelvű igehirdetés segíti a nemzettudat megmaradását – hiszen a templomba járók használják az anyanyelvüket.

Megülik a keresztyén és a magyar nemzeti ünnepeket is, ezek az alkalmak különösen fontosak a közösség számára. Március 15-éről, október 23-áról, augusztus 20-áról és a nemzeti összetartozás napjáról is mindig megemlékeznek. A sátoros ünnepeken pedig a gyerekek kapják a főszerepet: karácsonykor betlehemeznek, húsvétra locsolójátékkal készülnek.

„A kulturális és a vallási élet jól kiegészíti egymást a gyülekezetben” – mondja a lelkipásztor. Ennek jegyében amatőr színtársulatot hoztak létre – előbb a gyülekezet tagjaiból, később mások is csatlakoztak hozzájuk. Minden évben megtanulnak, előadnak egy-egy magyar komédiát – egyre nagyobb sikerrel. Idén már turnéjuk lesz, melynek során Magyarországra is eljutnak.

Konzulként is hívogat

Ahhoz, hogy ekkorára növekedhessen a közösség, hogy minél több embert meg tudjon szólítani, kötetlen szabadidős programokat is szervezett a lelkipásztor. Így évente többször tartanak kirándulásokat, szalonnasütéseket és bográcsozásokat. Ezek nem evangélizációs, istentiszteleti alkalmak, sokkal inkább közösségi találkozási lehetőségek – a környéken élő magyarok számára. Egy rövid igei gondolat elhangzik ugyan, de a főszerep az ismerkedésé. 

A nemzeti összetartozás napján kértek áldást épülő templomukra

Kovács Lőrinc lelkipásztori munkája mellett Magyarország tiszteletbeli konzuljaként dolgozik. „A két munka nagyon jól kiegészíti egymást” – mondja. Lelkészként hétvégén, konzulként hétköznapokon van több feladata. De összeköti a két munkát, hogy kapcsolatot tart, segíthet az ausztráliai magyaroknak. Sokszor előfordul, hogy az Ausztráliában élők a rajta keresztül hallanak egyáltalán a magyar kulturális és vallási életről. Ilyenkor a lelkész-konzul invitálja az érdeklődőket egy-egy alkalomra.

„Többen vannak, akik ügyintézés után eljöttek istentiszteletre, és ma már aktív tagjai a gyülekezetnek.” Ezeknek az alkalmaknak köszönhetően sok fiatal csatlakozott a gyülekezethez – meséli Szegedi Ildikó, a gyülekezet gondnoka.

A kádári diktatúra keze elért Ausztráliáig
Szegedi Ildikó 1984 óta presbitere a gyülekezetnek. Ez az időpont amúgy is fontos a gyülekezet életében, mert – ahogy Ildikó fogalmaz – ez a közösség „újjászületésének” időpontja. Bármennyire furcsa, a Kádár-rendszer diktatúrája több ezer kilométerre kihatott. A gyülekezet alapító lelkészét ugyanis megfenyegették: ha folytatja az alkalmakat, ráadásul a nemzettudat kérdésével foglalkozik, akkor Magyarországon élő rokonait éri megtorlás. Így a közösségnek illegalitásba kellett vonulnia, nem tarthattak nyilvános alkalmakat, csak családoknál gyűltek össze. Ez változott meg 1984-ben, azóta vannak újra nyilvános istentiszteletek. 

A templomépítésről azt mondja, megkoronázza eddigi tevékenységüket. „A templom jelképezi a 68 éve fennálló gyülekezet múltját, jelenét, és Isten segítségével a jövőt is hirdeti.” A gondnok a jövőhöz hozzáfűzi: az Isten kezében van. Szegedi Ildikó 46 éve tagja a gyülekezetnek, és azt mondja, láttak már sok nehéz helyzetet, amelyből fogalmuk sem volt, hogyan lábalnak ki. „De az utolsó percben mindig adódott megoldás. Ezért Istené a hála, és tőle kérjük imádságainkban a további segítséget is” – teszi hozzá Kovács Lőrinc lelkipásztor.

Az építkezést tehát a gyülekezeti élet fellendülése indította. Nyolc éve tervezgetik, azóta gyűjtenek adományokat. A szükséges költségek 80-85 százalékát már összeadta a helyi magyar közösség. Nemcsak hívők, a gyülekezet tagjai adományoztak, hanem a közösséggel szimpatizálók is. „Olyanok is adtak adományt, akikről nem gondoltuk volna, hogy szívügyük a templomépítés.”

„A templomépítés különleges, nem mindennapi esemény, ez különösen igaz itt, a diaszpórában” – a lelkész szélesebb kontextusba helyezve is értékeli a velük történteket: fontos, hogy ők építenek, mert tudják, hallják, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban eladnak templomokat, „és nem hitéleti célokra…”, de Nyugat-Európában is templomokat bontanak le. „A globalizmus, a modern világszemlélet a templomok bezárása mellett van. Számunkra fontos, hogy mi, idegenbe szakadt magyarok építeni tudunk, ez hitvallás is a világ felé. Az itt élő magyarok az őseik földjének messzesége ellenére ragaszkodnak hitükhöz és magyarságukhoz, hisznek Istenben.”

Közös énekeskönyv, homogén közösség

Az Összetartozás Temploma a marsdeni Magyar Ház udvarán épül. A templom modern és klasszikus elemeket ötvöző, fiatalos, a sok üvegfelület miatt nagyon világos épület lesz. A tervek szerint az építkezéssel decemberre, legkésőbb januárra végeznek. Ha felszentelik, ez lesz Ausztrália második magyar református temploma. „A kitartó munka, a hit, a szeretetteljes, őszinte szolgálat, meghozta gyümölcsét. Összefogott egy maroknyi nép, őszintén, tisztán, érdekmentesen – erről szól a mi templomépítésünk” – vallja Kovács Lőrinc.

A gyülekezet összetétele heterogén, a reformátusok mellett vannak evangélikusok, baptisták, katolikusok és unitáriusok is. Ez tette szükségessé, hogy ne többféle énekeskönyvből, és alkalmanként változó, nyomtatott lapokból énekeljenek az istentiszteleteken, hanem elkészítsék saját énekgyűjteményüket. „Ez tartalmaz lutheránus, református, erdélyi és magyarországi énekeket, vannak benne katolikus énekek is; ötvöztük a 173 leggyakrabban használat énekünket.” Bevált a kezdeményezés, már két éve használja a közösség az Erdélyben kottázott és nyomtatott énekeskönyveket.

Menekült magyarok
Ausztráliába a második világháború, majd az 1956-os forradalom indított magyarokat. Az egyházi élet már az 1950-es évek elején megindult, ekkor jöttek létre az első gyülekezetek. Az 1970-es években Délvidékről, míg a ’80-as években Erdélyből menekültek sokan a szigetországba. Ma főleg olyanok érkeznek az országba, akik könnyű meggazdagodást remélnek, ők azonban nem igazán keresik a kapcsolatot az egyházzal – mondja Kovács Lőrinc lelkész. Az Ausztráliai Magyar Református Egyháznak négy anyaegyházközsége van, amelyek függetlenek egymástól. Mindegyik gyülekezetben szolgál lelkész, valamennyien Erdélyből származnak. Ők név szerint: Dézsi Csaba (Melbourne), Péterffy Kund (Sydney), Szabó Attila (Adelaide) és Kovács Lőrinc. A négy lelkész évente legalább egyszer találkozik, hogy megvitassák a közös, úgymond országos egyházat érintő ügyeiket.

Hegedűs Márk