„A kevés is ezerre nő" – írja az Ézs 60,22a. Ez az ige tartotta a lelket a Bonus Pastor Alapítvány munkatársaiban is, akik sok küszködést, tanulást, de rengeteg áldást maguk mögött tudhatnak a szervezet alapításának huszonötödik évfordulóján. „Nem tudom felejteni ennek az igének az ígéretét, a mustármag is mindig kicsi kezdet, de nagy fává nő" – idézte fel mosolyogva Horváth Levente, a református mentőmisszió igazgatója, az alapítvány elindítója. Elmondta: „a munka kölcsönös volt, nemcsak mi fektettünk energiát ebbe, hanem azok is, akik megkerestek, nagyon sokat visszaadtak, visszaragyogtak ránk. A munka által mi is gazdagodtunk, nem jelentett fáradságot." A lelkipásztor rámutatott, hogy mindig az egységen, a csapatmunkán volt a hangsúly, ahogyan a terápiás otthonban is a csoportterápia a lényeg, a közösség és a benne jelen levő Isten Lelke gyógyít. „Jó visszagondolni huszonöt év után, hogy ez a közösség, az összetartás nekünk megadatott, Isten a céljáért való munkálkodásunk közben minket is csiszolt. Magam is rengeteget kaptam a munkatársaimtól. Együtt vagyunk egyek Krisztusban" – jelentette ki Horváth Levente.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az ApCsel 3,1–10 alapján, a sánta férfi meggyógyításának történetére reflektálva méltatta az alapítvány huszonöt éves eredményes munkáját. Kijelentette: az egyház nem menekülhet el az emberi nyomorúságtól, hiszen testünk a Szentlélek temploma. „Az egyháznak ott kell maradnia, ahol a nyomorúság van, és szembe kell néznie vele. Gyógyulást, szabadulást kell keresnünk ott, ahol a sebeinket kaptuk, hiszen amikor az ember megszabadul, ismét emberré lesz, ura és gazdája lesz az életének" – hangsúlyozta a püspök. „Mit tehet az egyház? Amit a tanítványok is elmondtak: se ezüstöm, se aranyam nincs, de amim van, azt adom, egy nevet, Jézus Krisztust, akiben benne van a hatalom, erő. Így kezdődhet el az igazi élet, az új teremtés" – jelentette ki Kató Béla, és rámutatott: a Bonus Pastor Alapítvány sem tett mást, csupán Jézus nevében gyógyított, és ez az a többlet, amit az egyház adhat ennek a szolgálatnak.

Horváth Levente református lelkész, a későbbi Bonus Pastor Alapítvány elnöke és alapítója 1993 őszén kapja azt a feladatot Csiha Kálmántól, az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspökétől, hogy indítson szolgálatot szenvedélybetegek számára Kolozsváron – olvasható az alapítvány honlapján. Majdnem ezzel egyidőben szenvedélybetegeknek szóló bibliaórás csoportok alakulnak Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen. A három helyen működő csoport közös összefogással alapítja meg a Református Mentő Missziót, amelyhez később mások is csatlakoznak. 1994 nyarán indul az első rövid terápiás program a Református Mentő Misszió szervezésében. 1996-ban jön létre a Bonus Pastor Alapítvány a szükséges jogi és pénzügyi háttér biztosítására, és ugyanabban az évben megszervezik az első utógondozói tábort is. 1997-ben az alapítvány 99 éves haszonbérleti szerződést köt a román kormánnyal a magyarózdi kastély épületére és annak birtokára vonatkozóan. 1998 nyarán szervezik meg az első prevenciós gyerektábort. 1998-2001 között állagmegőrzési munkák zajlanak a kastélyon – kicserélik a tetőzetet –, majd 2003-2005 között a birtokhoz tartozó magtár épületét restaurálják, hogy létrehozhassák a Terápiás Otthont. 2004-ben Maria Jude bárónő a Bonus Pastor Alapítványnak adományozza a kastélyt és a hozzá tartozó épületeket. 2005 áprilisában elindulnak a Terápiás Otthon programjai az egykori magtárban.

Az alapítvány tervei közt szerepel, hogy családközpontú női terápiás otthont létesítsen, amely menedéket nyújtana a függőséggel küzdő nők és gyerekeik számára. Ez nagy kihívás, hiszen még nincs rá elegendő anyagi háttér, munkatárs, energia, de bíznak benne, hogy mindezt sikerül megoldaniuk, hiszen huszonöt éve a Bonus Pastor is a semmiből indult.

A Bonus Pastor Alapítvány célja, hogy segítséget nyújtson az alkohol-, drog-, szerencsejáték- és egyéb függőségekben szenvedőknek, valamint hozzátartozóiknak. A szenvedélybetegségek megelőzését és kezelését keresztény lelkiséggel, a segítő szakma eszközeivel, három fő tevékenységcsoport (prevenció, terápia, utógondozás) által kívánják megvalósítani. Vallják, hogy a zsákutcába torkollott, reménytelennek tűnő élethelyzetekben is van lehetőség a változ(tat)ásra, gyógyulásra. Arra törekszenek, hogy a hozzák fordulókat elindítsák a változás útján, illetve támogassák őket az út további szakaszain is. A szenvedélybetegséget az egész családot sújtó problémának tekintik, ezért határozottan bátorítják a családtagokat, hogy vegyenek részt ők is a terápiás programokon.

forrás: reformatus.ro, bonuspastor.ro, fotó: Kiss Gábor, Bonus Pastor Alapítvány