Isten iránti hálával állapíthatjuk meg, hogy intézményeink sikeres tanévet zárnak, nőtt a tanulólétszám, számtalan kiváló eredményt értek el diákjaink tanulmányi- és sportversenyeken, pályázatokon. Legalább ennyire örvendetes, hogy sok hátrányos helyzetű településen a református általános iskola biztosítja a helybeni oktatás lehetőségét. Köszönet a nehéz körülmények között is áldozatos munkát végző pedagógusoknak, munkatársaknak!

Megnyugtató, hogy az egyházi oktatási-nevelési intézmények kiegyensúlyozott finanszírozása lehetővé tette azok zavartalan működését. Jelentős összeget kapott egyházunk olyan modern, elsősorban digitális tananyagok és segédanyagok kidolgozására, amelyek az egyes tantárgyak oktatásának református szemléletét segíthetik. Hosszú távon erősítheti meg a Magyarországi Református Egyház intézményi rendszerét a harmincmilliárd forintos óvodaépítési program. A tervek szerint hetven-nyolcvan (vagy még több) új református óvoda épülhet fel vagy bővülhet, modernizálódhat a következő években azokon a településeken, ahol erre valós igény van.

A mögöttünk lévő tanévben döntött egyházunk Zsinata a református oktatási stratégia kidolgozásáról. A munkálatok Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok vezetésével, a református közoktatás és felsőoktatás elismert szakembereinek bevonásával, tíz munkacsoportban kezdődtek el. A kidolgozott tervezet várhatóan az ősz folyamán kerül a Zsinat elé jóváhagyásra.

Az örömteli események mellett nem szabad elfelejtenünk a gondokat és problémákat sem. Ezek részben a magyar közoktatás egészére jellemzőek, mások a református intézmények sajátos nehézségei. A napokban református iskolák vezetőivel, igazgatóival vettem részt egy tanácskozáson. Ők segítettek számba venni azokat a gondokat, amelyekre fel szeretnénk hívni az érdekeltek, különösen is a döntéshozók figyelmét.

Nemcsak az iskolavezetők, hanem a szülők visszajelzése alapján is a legnagyobb gond a tanulók és tanárok magas óraszáma, túlterhelése. Általános tapasztalat, hogy a tanulók és tanárok is fáradtak, gyakran hiába küzdenek a teljesíthetetlen mennyiségű tananyaggal. Ebben a helyzetben az egyházi iskolák többletkínálata (hittanóra, egyházi ének, istentisztelet) gyakran nem lehetőségként, hanem plusz teherként jelentkezik, amelyet már nem szívesen vállal a gyermek és a szülő. Reméljük, hogy a készülőben lévő új nemzeti alaptanterv alapvető változásokat hoz majd ebben.

Örvendetes, hogy az elmúlt években elindult a pedagógus-életpályamodell, a pedagógusok bére református intézményeinkben is közelít az értelmiségi átlagbérekhez. Tapasztaljuk a rendszer hátrányait is. A minősítési, tanfelügyeleti eljárások rengeteg időt és energiát követelnek, amelyet az érintettek a rájuk bízott diákokra (vagy a családjukra) szánhattak volna. Feszültséget okoz, hogy az egy adott szintet elérő pedagógus fizetése gyakorlatilag nem függ az általa megtartott foglalkozások számától, a munka minőségétől. Tapasztaljuk, hogy az életpályamodell bevezetése református középiskoláinkban is növelte a pedagóguspályára jelentkezők számát. Elriasztó lehet ugyanakkor, hogy ma már a szakmunkás minimálbér gyakorlatilag megegyezik a kezdő tanítói fizetéssel.

Középfokú iskoláink számára nagy feladat, próbatétel, hogy 2020-tól a felsőoktatásba csak középfokú nyelvvizsgával és legalább egy tárgyból szerzett emelt szintű érettségivel lehet felvételt nyerni. Törekednünk kell arra, hogy minél több diákunk elérje ezt a szintet, de azok számára is kínálnunk kell továbbtanulási, érvényesülési lehetőséget (például a szakképzésben), akik ezt nem képesek teljesíteni.

A szülők, diákok és az iskolafenntartó testületek nevében köszönöm a református intézmények pedagógusai, munkatársai, az állami iskolák hitoktatói áldozatos munkáját. Kívánom, hogy kipihenve, lelkileg feltöltődve, jó kedvvel kezdhessék, kezdhessük el szeptemberben az új tanévet!

Győri József

A szerző a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona igazgatója. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. június 10-i számában.