„Miközben a család általános értékrendje és világszemlélete biztonságot ad, összetartja a családtagokat, a viselkedésminták és a látásmódok változatossága, az elvásárok és az elfogadások széles skálája is megjelenik a gyerekek életében” – emeli ki Komlósi Piroska szakpszichológus a nagycsaládok egyik legfontosabb vonását. Bár a gyerekeknek több emberhez kell igazodniuk, – mint mondja – játszva tanulják meg az alkalmazkodást. „A különböző személyiségek megismerése gazdagítja a kapcsolati kultúrájukat: minden rokon egy-egy újabb tükör, akik mást és mást mutatnak meg a gyerekeknek önmagukból, így az énképük árnyaltabb és gazdagabb lesz” – magyarázza a családterapeuta, aki szerint tapasztalataikat későbbi kapcsolataikban többleterőforrásként kamatoztathatják, amiből bátran töltekezhetnek.

Kultúrák találkoznak

A szakember arra is felhívja a figyelmünket: ahogyan viselkedünk az idős rokonokkal, szülőkkel, az példaként szolgál a gyerekeknek. Húsz-harminc év múlva könnyen hasonló helyzetben találhatjuk magunkat, ugyanazt a bánásmódot visszakapva gyermekeinktől. Ugyanakkor a szakpszichológus azt tanácsolja a nagyszülőknek is, hogy gyakoroljanak önfegyelmet, tiszteljék és fogadják el gyermekeik döntéseit. Megoszthatják velük az élettapasztalataikat és javaslataikat, de azzal a szándékkal, hogy felkínálják nekik meggondolásra és majd a fiatalok eldöntik, mit hasznosítanak belőlük. „Balgaság semmibe venni az idősek életismeretét és tudását, de nehéz elviselni tőlük a minősítő, kritizáló, és szemrehányó megjegyzéseket. Ezektől az ifjak érthetően minél előbb meg akarnak szabadulni” – véli Komlósi Piroska, aki az igazi bölcsességet a generációk közti egészséges határ megtalálásában látja.

„Arról sem feledkezhetünk meg, hogy amikor két ember összeházasodik, tulajdonképpen két család köti össze az életét, kétféle kultúra találkozik egymással. Ezt el kell fogadni, hiszen a kettő – a szeretet segítségével – nemcsak békességgel megférhet egymás mellett, de kiegészítheti, sőt gazdagíthatja a közös életet” – folytatja Komlósi Piroska, aki óva int a „másféleség” elutasításától, és annak fájdalmas, a fiatalok életét sújtó következményeitől. A szakember azt javasolja, első lépésként a fiatalok vállalják, hogy az elégedetlenkedő szüleikkel megértetik és elfogadtatják a másik család szokásait és világszemléletét. Sajnos gyakori tapasztalat, hogy az elégedetlenkedő anyák nagyon sokat árthatnak gyermeküknek. A szakember megfigyelte: ha az édesanyának rossz volt a házassága és a férfiakról negatív képet őriz magában, akkor nehezen fogadja el, hogy a lánya elboldogul a házastársával. Szerencsés helyzet, ha a lányának van elég bátorsága azt képviselni, hogy ő kész vállalni az alkalmazkodást, mert bízik abban, hogy a türelem hosszú távon megtérül. Hozzáteszi: ha a gyerekek türelmes és elfogadó szülőpár mellett nőnek fel, ezt a mintát követve a veszekedések helyett a konfliktusok békés kezelését választják majd.

A családok éve

Komlósi Piroska családterapeutával cikksorozatunk első részében a házasság alapjairól,  a második részben a szülővé válás kihívásairól, míg a harmadikban családi életünk legnagyobb harcairól olvashatnak.

• A szülő-lét titka

• Töltsük meg a bizalomtankjainkat!

• A legnagyobb harc

Életszakaszok

A súrlódások és a nehézségek mellett arról a sokrétű áldásról is szól a szakpszichológus, amit a nagyszülők jelenléte nyújt az unokák életében és fejlődésében. Úgy véli, miközben játékosan és örömmel tanítják meg őket a világ dolgaira, a hagyományokra és a kultúrára vagy éppen a hétköznapi gyakorlatokra, fontosnak érezhetik magukat, továbbadhatják ismereteiket, mert a kicsik szivacsként szívják magukba a tudást, hiszen mindenre kíváncsiak, ha az érdeklődésüket fent tudják tartani. Komlósi Piroska a két generáció közti kölcsönösség alapjának azt látja, hogy mindkét korcsoport kicsit az élet peremén van, ezért is értik meg és egészítik ki olyan jól egymást.  

A szakember az élet sűrűjében a kamaszkort tartja a legkritikusabb időszaknak: a gyermekkori elégtelenségek és hiányok újra jelentkezhetnek és felerősödhetnek, például ha nem alakult ki stabil kötődés vagy nincs harmonikus együttműködés a családban. Ráadásul a szülők ekkortájt épp életközépi fejlődési ciklusváltásba kerülnek, ami gyakran életközépi válságként jelentkezik. Ebben a nehéz periódusban a feladat a visszatekintés az élet első felére, annak komoly, értékeket hangsúlyozó átgondolása és a jövőbeli irányok kijelölése. „Ma, az örök ifjúság korában nem könnyű elfogadni, ha elértünk életünk csúcsára, ahonnan már nem egy másik csúcsra vezet az út, hanem egy nyugalmasabb, lefelé ereszkedő életszakaszba. „Ahelyett, hogy tragédiaként élnénk meg, inkább élvezzük a hosszú évtizedek munkájának összeszedhető gyümölcseit” – biztat a szakember. 

Ezt megnehezíti az üres fészek szindróma, vagyis a gyermekek kirepülése, és ezzel a szülői szerepek részleges elvesztése. Jó esetben azonban marad egy olyan szeretettel kibélelt, meleg háttérország, ahova a fiatal felnőttek mindig visszatérhetnek. „Még mindig nem késő, hogy a pár a szülőség évei után újra egymásra figyeljen, ismét felfedezzék a másikban azt a társat, akivel húsz-harminc évvel korábban frigyre léptek” – ajánlja Komlósi Piroska. Mint mondja, a közös élmények, a másik fél tudatos keresése és az elmúlt évtizedek emlékeinek felidézése sokat segít a kölcsönös tisztelet és szeretet újra megélésében. Ez főként azon az elhatározáson múlik, hogy nem hagyják kiürülni a kapcsolatukat, hanem erőfeszítéseket tesznek, hogy újraélesszék azt. Az időskori szerepvesztés pozitív feldolgozását segítik a közösségi programok, a nyugdíjas klubok, ahol hasonló érdeklődésű emberek köthetnek barátságokat, új hobbikat és elfoglaltságokat találhatnak, amikben kiteljesedhetnek, tevékenyen töltve a mindennapjaikat.  

Az élet teljessége

A családok életében komoly próbatétel a nagyszülő(k) elvesztése. Ekkor az egyedül maradt fél támaszai már a következő generációk: a gyermekek és az unokák. „Általában a férfiak viselik nehezebben az özvegységet, de sokan hamar beletanulnak az élet addig ismeretlen területeibe: bevásárolnak, főznek, háztartást vezetnek, önellátóak” – mutat rá Komlósi Piroska. Általános tendenciaként említi, hogy a fiatalok nagy erőfeszítésekkel próbálják idős szüleik gondozását megoldani: ha lehet minél közelebb költöztetni magukhoz, vagy a távolban keresnek gondoskodó személyt, együttműködve a helyi szociális háló szereplőivel. Hozzáfűzi: az idősek elmagányosodásának megakadályozásában fontos szerepe van a társadalomnak. Ebben az egyházak élen járnak, a gyülekezeti munka fontos része az idősgondozás, ami elöregedő társadalmunkban méginkább meghatározóvá válik majd. 

A családterapeuta hangsúlyozza: a szülő-gyermek szerepek megváltozása vagy felcserélődése az élet természetes része; felelősségteljes új feladatainkba fokozatosan, szinte észrevétlenül növünk bele. „Megváltoznak az erőviszonyok, az idős szülő egyre több segítségre, türelemre és megértésre szorul, miközben tiszteletreméltó élet áll mögötte. Eljött az idő, amikor a gyerekek is visszaadhatnak valamit abból a sok jóból, törődésből és szeretetből, amit szüleiktől mindvégig megkaptak. Így kerek az élet.”

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz