– Annyira kevés szó esik az érzelmekről egyházunkban, hogy szükséges erről konferenciát tartani?

– Van, aki úgy fogalmaz, hogy a kálvinista református kegyesség nagyon férfias, az érzelmeknek nagyon kevés helye van benne. Általában azt látjuk, hogy bárminek, ami nem segít racionálisan megérteni a világot és a hit történéseit, annak viszonylag kevés helye van a református kegyességben. Amikor pedig megjelennek az ifjúsági típusú, posztmodern kegyességgyakorlási formák, sokszor a megértésnek a szándéka sincsen meg bennünk. Azokat, akik ezt a fajta érzelemmel telített kegyességet választják, rajongónak vagy pietistának bélyegezzük, és úgy gondoljuk, hogy ők nem olyan jó reformátusok, mint mi vagyunk. Amíg ezt nem tudjuk feldolgozni, addig a tízes-húszas éveikben járó fiatalokat, akik viszont többnyire ebből a környezetből, háttérből jönnek, jó eséllyel elveszítjük az egyházban.

–  Honnan jött a konferencia ötlete?

–  Hosszabb ideje tapasztaltuk, hogy református lelkészek és tudatos református hívek is egyre többször vesznek részt katolikus, elsősorban jezsuita vagy bencés lelkigyakorlatokon, zarándoklato­kon. Fölvetődött bennünk a kérdés, hogy mit adhat egy ilyen lelkigyakorlat egy református lelkésznek, „mit tudnak” katolikus testvéreink, amit mi, reformátusok nem. Úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne ezt a kérdéskört az egyház szélesebb nyilvánossága elé tárni. Nagyon fontos lenne a mai egyházi közéletben ráébredni arra, hogy mik a problémáink, és szembenézni velük. Ezért is nem klasszikus kegyességtörténeti konferencia ez, hanem alapvetően a jelen problémáira próbálunk reflektálni. Ezek azonban megérthetetlenek a múlt nélkül, ezért szeretnénk egyfelől történeti dimenzióból, másfelől a jelenkutatás különböző diszciplínái felől megközelítve beszélni a kegyesség aktuális problémáiról.

Közzéteszik az előadásokat

Az előadások több tudományág fe­­lől közelítették meg az érzelmek és a val­lásgyakorlat problémájának össze­függéseit. Az értelem és az at­tól el­választhatatlan érzelem egyen­sú­lyának változásait történeti össze­függésekben értelmezte Ba­logh Judit, a teológiatörténet nagy toposzát, Schleiermacher teológiájának érzel­mes-romantikus képét Kodácsy Ta­más bontotta le előadásában. Korényi Róbert a református nevelés összefüggésében mutatott rá az – iskoláinkban elhanyagolt – érzelmek jelentőségére. Az előadások rövi­de­­sen elérhetők a konferencia hon­lapján: reformatuskegyesseg.blog­spot.hu

–  A konferencián előadott Kovács Lajos jezsuita tanár is. Mit tud mondani egy szerzetes a református kegyességről?

– A társadalomtudományok alapvető gondolata szerint amikor valamilyen társadalmi csoportról vagy problémáról állítunk valamit, akkor érdemes kontrollcsoporton is megvizsgálni az általunk sajátosnak vélt jelenséget. Vagyis amikor arról beszélünk, mi a református kegyesség, akkor próbáljunk meg hasonló kérdéseket vagy jelenségeket keresni a tőlünk különböző felekezetek kegyességében. Kovács Lajos az első konferencián a Szent Ignác-i lelkiség és a kálvinizmus hasonlóságaira és különbségeire mutatott rá, most pedig arról beszélt, hogy az érzelmek, az érzelmi megismerés mennyire fontos a jezsuita lelkiségben. Ebből mi, reformátusok is tudunk tanulni.

Jezsoviczki Noémi, fotó: Némedi-Varga Dávid

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja április 22-i számában.