Itthon átolvastam a kritikákat. Ezek alapján szinte alig van valaki, akinek ezt a filmet érdemes megnéznie. Aki vallásos, és ismeri a Bibliát, az csalódni fog, mert Jézus nem kék szemű, nincsenek filmes trükkökkel megjelenített csodák, nem az evangéliumi történet újbóli szájbarágása, nem a megszokott, sematikus Jézuskép. Aki pedig azért megy be a moziba, hogy botrányt lásson, annak azért nem érdemes megnéznie, mert Mária nem lesz szerelmes Jézusba, nincs benne emancipációs törekvés, feminista tanítás, senki sem őrül meg, senki nem homoszexuális, semmi botrány! Ráadásul nagyon lassú a film, és a szimbólumokkal dolgozik. 

De éppen ez az, ami a figyelmemet felkeltette. Hogyan tudta Garth Davis kiharcolni azt, hogy pénzt kapjon egy ilyen filmre, amely sem az „egyháziak” csöpögősség iránti vágyát, sem a „világiak” botrány iránti vágyat nem elégíti ki. Sőt, világokat szeretne összekötni. Az egész film két fontos szimbólummal dolgozik. Az egyik az „egyedül és tömegben”, a másik a „vízben és szárazon” képe. Lukács evangéliuma 8. fejezetében azt olvassuk, hogy Máriából, akit Magdalénának neveztek, hét ördög ment ki. Ezt a film úgy mutatja be, hogy egy falusi paravallásos szertartáson éjjel igyekeztek Máriából ördögöket űzni, mivel nem olyan volt, mint a többi nő. Itt a katolikus szerzetesielhívás-történetekhez hasonló érzelmekkel találkozunk. Mária úgy érzi, nem arra hivatott, mint többi társa, akik ezt démonizáltságnak értelmezik. Az ördögűző majdnem belefojtja a vízbe, amitől a történet után mély depresszióba esik. Elhívják hozzá Jézust, az új tanítót, akinek felemelő, biztató szavai egyre vonzóbbá lesznek számára.

Mária egyszer sem tanít, hanem otthagyva családját csöndben, szemlélődve Jézus követésére indul. Mária szabaddá válik. Nem akar kitűnni a tanítványok közül, csak figyel. Számára mindennél fontosabb, hogy a valóságot Jézuson keresztül lássa. Amikor először hallgatja Jézust, a sok ember között egy résből nézi. A háttérben áll, a férfiak mögött marad, de beáll a résbe, ahonnan éppen rálát Jézusra, pontosabban Ő látja. Annyit lát és hall belőle, amennyit kell, és ami visszahat az életére. Tükröződő víz-felszín: Nemcsak én látom Jézust, hanem ő is lát engem, elfogadja rejtőzködésemet, jelen vagyok számára. Ez a rés a lényeg, ahonnan pontosan lehet látni mindent. A film végén, mint a feltámadás tanúja, Mária végleg eldönti, hogy most már nem hallgat. Határozott és elszánt, megy a tömegben, miközben halljuk az igét: a mustármagot elvetette kertjében a gazda. Az felnövekedett, nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain. Mert a nőnek beszélnie kell, mondhatnánk gúnyosan, de itt ez is mélyebb értelmet kap. Mária nem pletykál, nem szól egy szót sem a tömegben, de egy más ember megy előre, más szavakkal él most már. Vállalja hitét, vállalja habitusát, vállalja azt, aki ő a krisztusi üzenettel együtt.

A víz ereje is átváltozik. A fulladás közelsége életet adó erővé válik. Jézus szenvedése közben vissza-visszatérő kép, hogy Mária felfele emelkedve lebeg a vízben, és újra él. Nagyon megragadó kép, szinte a Napfivér, holdnővér című, Szent Ferencről szóló film patakjelenetét hozza elő, amikor Klára haját levágják. Itt pedig Mária megkeresztelkedik, és ugyanaz a víz életet ad halál helyett. Egyszer Jézus nőknek prédikál, akik ruhát mosnak. De ők lelkük megtisztulását élik meg. Marad a földi ruha terhe, nincs szó semmiféle társadalmi megváltáseszméről. Mária ott van Jézus mellett, de nem lesz első, ahogyan ezt némely filmkritikusok állítják, csak egy a többi közt. A sorrendnek sincs jelentősége. Csak annak van, hogy a mennyek országát erőszakosan szomjazó emberek hogyan tudnák megérteni, hogy Isten nem akar erőszakot. Minden átfordul Jézus körül. Egy nő, aki majdnem belehal szülésébe, végül úgy tudja megszülni gyermekét, hogy Mária egészen közel, mellé fekszik, és együtt veszik a levegőt. Lázár ugyanígy támad fel, egyszerre a mellette fekvő Jézussal együtt veszi a levegőt.  Mintha Mária mondata lenne a lényeg: A világ csak akkor változik, ha mi is változunk. 

Mégis azt olvassuk a 24.hu kritikájában, hogy „feminista tételfilmről van szó, az nem kérdés”. Ezt nem értem. Egy másik szerző az origo.hu-n a tanítványt tanítóvá magasztalja. Pedig Máriának szinte csak kérdései vannak.  Vagy az index.hu azt írja, hogy a Bibliát is elérte a #meetoo mozgalom. Lehet, hogy nem ugyanabban a moziban voltunk? Nem azért nő a főszereplő, hogy botránkoztasson, hanem mert most a női szempont az, amely az élet játszmáiból képes kiemelni az embert. Bizonyára nem mindig van ez így, de a 21. század számára pontos üzenetnek érzem Jézus kérdését: Akarsz katona lenni? Mária kilóg a sorból, mert nem akarja ezt. Semmiért nem szeretne küzdeni, nem akar első lenni, nem akarja megérteni a dolgokat, csak követni Jézus irgalmát. Egyszer egy falut lemészárolnak a katonák. Haldokló emberek vannak a házban, és Mária megjeleníti a példázatot, inni ad egy pohár vizet azoknak az embereknek, akiken egyébként nem tud segíteni. Péter ebből a tettből egy kicsit megérti Jézus akaratát. Mert az üzenet, a lényeg nem a harcban, a forró vágyakban van, hanem ezekben a titkos és talán érthetetlen tettekben.

Természetesen van ok a kritikára, ez is csak egy Jézus-film a sok közül. De minden egyházi beszélő számára óriási tanúságokkal bír arról, hogy melyek azok a képek és szavak, amelyek ma, a 21. században eljuthatnak az emberhez. Nem a sablonok újrarecitálására van szükség! Talán a szimbólumok szép és új bemutatása az, ami ugyanazzal az erővel hat, mint egykor.

Fekete Ágnes

A szerző a Kossuth rádió Református félórájának szerkesztője.