A hatodik kerületi Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia és a Keresztény-Zsidó Társaság közös alkalmán Snell György esztergom-budapesti segédpüspök a 133. zsoltár tanításáról szólt: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! (…) Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.”

Áldott harmónia

Először ismertette a zsoltár eredetét, amelyet Izráel különböző törzsei együtt vándorolva zarándokénekként zengtek az Úrhoz. „Jóleső érzéssel állapították meg, hogy milyen áldásos, szinte már idilli állapot békében élni együtt” – mutatott rá az igehirdető. Prédikációjában a Biblia testvérviszályai mellett azokat a kegyelmi pillanatokat emelte ki, amikor megadatott a béke életeket megáldó harmóniája: Ábrahám fiai együtt temették el édesapjukat, József és testvérei megbocsátottak és megbékéltek egymással Egyiptomban.

Snell György azt is hangsúlyozta, hogy testvéri hozzáállásunk az emberekhez szorosan összefonódik az Istenhez fűződő kapcsolatunkkal. „Ha együtt tekintünk közös Atyánk irányába, részünk lesz a békében, Isten áldásában, az örök élet ajándékában” – mondta a segédpüspök, majd imádságában az ellenségeskedés egymástól elválasztó falainak lerombolására és Istennek, mint a békesség forrásának keresésére buzdította a híveket.

Céltudatos élet

Frölich Róbert, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének országos főrabbija Mózes második könyvéből egy a kivonulást követő történetet helyezett a gyülekezet szívére. Felidézte az egyiptomi fogságból megmenekült zsidó nép két különös kérdését: mit fognak enni és mit fognak inni? Bár a zsidó irodalom a felvetést a nép kishitűségére vezeti vissza, a főrabbi egy másik nézőpontból megvizsgálva a jövendő két jelentős kérdéseként értelmezte azokat: hova megyünk és mi a célunk?

A cél Isten országa, az odavezető hosszú úton azonban szükség van életadó eledelre is, ezért Isten mannával ajándékozta meg népét. „A mannáért le kell hajolniuk: vagyis nem elég a könyörgés, a fohászkodás, hanem cselekedni kell és elindulni a közös úton” – biztatta a jelenlévőket a főrabbi, majd hozzátette: fogjuk meg egymás kezét és induljunk el együtt teremtő Atyánkhoz. „Ha szívünkben megszületik a béke, Isten biztosítani fogja, hogy viszálykodások nélkül szeretetben, testvéri közösségekben élhessünk – zárta beszédét Frölich Róbert.

Közös imádság

Az ökumenikus imaórán a katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius, a baptista, a metodista, a pünkösdi és a hetednapi adventista egyház vezetői együtt fohászkodtak békéért, elfogadásért, egymás hitét és meggyőződését tiszteletben tartó világért. Imáikban könyörögtek a házaspárokért, a gyermekeket nevelő családokért és az egyedülálló szülőkért is, valamint a szegényekért, a nincstelenekért, az otthonaikból elűzöttekért és a hajléktalanokért. Isten áldását kérték közösségeik minden tagjára.

A református egyházat Steinbach József képviselte az alkalmon, a dunántúli püspök a 84. zsoltár szavaival fohászkodott. Az esten közreműködött Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Merczel György kántor-karnagy és a Szent Teréz-templom taizéi ifjúsági ének- és zenekara.

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz