A kiállítás internetes meghívóján az egyik legérdekesebb kép szerepel: tetovált kopt keresztek mozaikszerűen elrendezve. Kezek részletei, olyan kezeké, amelyek tulajdonosuk hitét hirdetik.  Talán különös lehet nekünk, európai, magyar reformátusoknak, hogy vannak, akik ilyen módon mutatják ki Jézushoz tartozásukat.

„Egyiptomban, ahol ők élnek, nagyon régi hagyomány ez, már gyerekkorban megjelölik magukat a kopt kereszttel, pont ott, ahol Jézust is átszúrták a szögek. Ez közösséget összetartó erő is számukra, hiszen nagyon sok esetben üldöztetés áldozatai, mégis büszkén vállalják, hogy keresztyének. A bőrükön viselik a kereszt súlyát” – avat be Luzsicza Fanni a kép történetébe. A címe Nún, utalva az arab n betűre, amely názáretit jelent, és amellyel az arabok jelölik meg a keresztyéneket.

Fanni művészcsaládban nőtt fel, rajzolt, zenélt, festett, majd tizenöt éves korában megkapta élete első fényképezőgépét, és elkezdett hobbiból fotózni. Amikor már látta, hogy ez több lesz mint hobbi, tudatosan kezdett készülni erre a pályára. 2011-ben, még gimnazistaként, ott volt a Csillagponton a sajtófotósok között, amit jó tapasztalatnak élt meg, de rájött, hogy nem fotóriporternek való, szívesebben dolgoz fel témákat, ismerkedik meg emberekkel, végez kutatómunkát.

 Végül a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jelentkezett, ahol tavaly végzett fotográfus tervezőként. Az egyetemi feladatai között szerepelt a migráció témaköre, ekkor kezdett el a koptokkal foglalkozni. Felkereste őket a magyarországi gyülekezetükben, jelen volt az istentiszteleteiken. A kiállítás képeiről ránk tekintő ministráns kisfiúk aktívan részt vesznek a liturgiában, talán ennek a komolysága is megcsillan az ünnepélyes tekintetekben.

„Az ökumenikus imahét kapcsán kértek fel erre a kiállításra. A múlt évben ferences nővérekkel dolgoztam, megismertem a kopt keresztyéneket, közben a budai református gyülekezetbe járok, már kisgyerekkorom óta. Mindannyian másképp éljük meg a hitünket, mégis, a sok különbözőség ellenére azt éreztem, hogy testvérek vagyunk, ugyanazon cél felé vezet az életünk, ugyanabban az Istenben hiszünk. Ez megerősítette a hitemet is az évek alatt” – árulja el Fanni.

A kiállítás másik fő témája a szegregáció, amelyet szintén egyetemi feladatként kapott. Sok vonalon el lehet indulni ebben a témakörben, de Fanni végül a ferences rendi apácák közé jutott el, mert a lelkiségüket közelállónak érezte a magáéhoz, és a nővérek is nyitottak voltak irányában. E munka folyamán olyan természetfotók is születtek, amelyek mintegy felerősítik az elvonulást, az elcsendesedést kifejező, apácákról készült képek hatását a szemlélőre.

Budai Rita művészettörténész a kiállítást megnyitó beszédében arra a négy fogalomra hívta fel a figyelmet, amely köré Fanni a képeit csoportosította. A csendességre, elvonulásra, amelyben Istenre figyelhetünk; a közösségre, amelyben társakat, testvéreket találhatunk; az idegenségre, amint Jézus is mondja: Idegen voltam, és befogadtatok…; végül a kitartásra vagy hűségre, amely hitünk alapja, amelynek kifejeződése lehet az apácák fogadalomtétele és a tetovált kereszt, amely élete végéig elkíséri viselőjét. Nem ezek a keresztyénség legjellemzőbb szavai, de ha az ökumenére gondolunk, akkor ez a négy szó mindenképpen összeköt minket, hiszen mindenkit jellemez, aki keresztyén hitben él. Luzsicza Fanni érzékeny, átgondolt koncepció alapján született képei még jobban rávilágítanak ezeknek a szavaknak az értelmére. 

A kiállítás nemcsak elgondolkodtat, ébresztget, beszélgetésre sarkall, hanem jótékony célt is szolgál. Fannit immár hétéves kapcsolat fűzi a marosvásárhelyi Emmaus gyermekotthonhoz, ahol önkéntes szolgálatot szokott végezni, és rendszeresen fotózza az ott élő gyerekeket, a budai gyülekezet pedig már jótékonysági bált is rendezett a javukra. A kiállítás képeit felajánlott összegért meg lehet vásárolni, és ezzel az ő budapesti kirándulásukat támogatni.

Jezsoviczki Noémi, fotó: Vargosz

További képek balra fönt, a csatolt galériában. A cikk szerkesztett változata megjelenik a Reformátusok Lapja 2018. február 4-i számában.