Nem volt hiába

 „A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján, az ünnepsorozat alatt és után két kérdés zaklatott: mi marad belőle, tudniillik az ünnepből, az együttlét áldásaiból, közösségeink ünneplő megnyílásából, meddig tart mindennek a hatása, és mire inspirál mindez az elkövetkezendőkben? A másik: mit nem mondtunk el az ünnepek során?” – tette fel a kérdést elnöki beszámolójában Bogárdi Szabó István. Hozzátette: „amit nem mondtunk el, azt vélhetően ezután sem fogjuk”.

„Érvényesen szólaltunk-e meg? Nyilatkozataink, emlékműveink, szobraink, deklarációink, prédikációink meghozták-e a keresztyénség nagy titkának feltárulását, különösen ma, a keresztyénüldözés idején? Krisztusban van elrejtve minden kincs – ha róla nem tettünk bizonyságot, hiába volt az ünneplés. Kimondtuk-e Krisztust?” – vetette fel a Zsinat lelkészi elnöke, és Kálvin Jánosnak a Lukács evangéliuma 11. részének 27. verséhez fűzött kommentárját idézve hozzátette: „ha Krisztusról tettünk bizonyságot, ha igehirdetésünk róla szólt, nem volt hiába az ötszázadik évforduló, áldásokat nyertünk általa”.

Elnökségi intézkedések

Az elnöki jelentés folytatásaként az elnökségi intézkedésekről szóló beszámoló egy-egy tételéhez fűzött megjegyzéseket Bogárdi Szabó István. Kiemelte a kormányzatnak készített, a pályázatokról szóló összefoglaló kimutatásokat, a Csillagponthoz kapcsolódó intézkedéseket, elszámolásokat. A július harmadik hetében Debrecenben lezajlott református ifjúsági találkozóról elmondta: „nagy öröm, hogy egyre nagyobb számban kapcsolódnak be ebbe határon túli fiatalok”, és köszönetet mondott a Külügyi Irodának, hogy lehetővé tették négy szír protestáns fiatal részvételét az eseményen.

A Zsinat lelkészi elnöke megemlítette a Zsinati Hivatal épületének felújítását, és hozzátette: Balatonszárszó ügyében is folyamatos munkában vannak. „Szárszó öröksége talán visszatér, újrakezdődnek az értelmiségi konferenciák” – fejezte ki reménységét a püspök, majd az iskolaátvételekkel kapcsolatos eljárásokról beszélt: „kívánatos, hogy bővüljön iskolahálózatunk, és az is, hogy egyre jobban begyökerezzen egyházunkba”. Bogárdi Szabó István tájékoztatott a hitoktatási megállapodással kapcsolatos elnökségi intézkedésekről is, ebben az ügyben „remélhetőleg hamarosan rendezni tudjuk a felvetődött, nem várt kérdéseket”.

Az elnöki beszámolóban szót kaptak olyan témák is, mint egyházunk részvétele a református világtalálkozón, az ökumené kérdései, valamint a reformáció ötszázadik évfordulójára a kormánybiztossággal kötött támogatói szerződések is. Ugyancsak szó volt a szeretetszolgálati intézményekkel kapcsolatos okiratmódosításokról, a határon túli iskolák támogatásáról, a Károlyi-Csekonics-palota adományozásáról, valamint a kormány–egyház megállapodásról, amelyet külön napirendi pontként, zárt ülésen tárgyaltak.

A zsinati folyó ügyek közül Bogárdi Szabó István a választási törvényt és az egyházalkotmányt érintő módosító javaslatokat, a szeretetszolgálati és a nyugdíjintézeti törvény tervezett módosításait vezette fel. A tanácskozáson nyugdíjazás miatt új elnököt választ a Nyugdíjintéző Bizottság. A szakbizottsági beszámolók közül kiemelkedik a készülőben lévő új énekeskönyv ügye – a gazdasági törvény végrehajtási utasításainak megfogalmazásaink rögzítését levették a napirendről.

Ünnepes félév

Bogárdi Szabó István az emlékév fontosabb eseményeit is felelevenítette: a május 23-i zsinat óta tartottak ünnepséget május 27-én Miskolcon, június elején részt vettek a kanadai diaszpóra reformációs megemlékezésén, Bácskossuthfalván és Bernben is megemlékeztek a reformációról. A Generális Konvent (GK) debreceni üléséhez kapcsolódó közös zsinaton elfogadták a II. Helvét Hitvallás új fordítását. Losoncon Ráday-ünnepség gazdagította az évet. A Doktorok Kollégiuma ülését dél-afrikai vendégek is meglátogatták, az augusztus 19-i közös ökumenikus ünnepség előtt pedig Bartholomaiosz pátriárkával találkozott Bogárdi Szabó István. Szeptember elején tanévnyitókat ünnepeltek, a horvátországi Várdarócon is jubileumi ünnepség volt – e hónapban adtak hálát a koreai gyülekezet fennállásának tízedik évfordulójáért Budapesten.

A GK kolozsvári ülésén a Protestáns Teológiai Intézet jubileumát ünnepelte. Október elején kötötték meg a kormány–egyház megállapodást. Bécsben a Kántus szolgált az ottani magyar közösség reformációs ünnepségén. Protestáns emléknapot tartottak a Parlament felsőházában, majd közös nyilatkozatot fogadott el az evangélikus és a református zsinat, végül pedig közös reformációi ünnepséget szervezett a Reformáció Emlékbizottság a Papp László Sportarénában. Múlt héten Rimaszombatban tartottak emlékzsinatot, és átadták a gályarab prédikátoroknak emléket állító szobrot. „Illesse köszönet Magyarország kormányát, hogy több évvel ezelőtt tervbe vette és végigvitte e programok támogatását” – mondta a Zsinat lelkészi elnöke, és hozzátette: számos közegyházi, gyülekezeti programot is nagyvonalú támogatásuk tett lehetővé.

Az ökumené kérdései

Több megkeresés érkezett a Zsinat elnökségéhez azzal kapcsolatban, hogy a Református Egyházak Világközössége (REV), amelynek egyházunk is tagja, Wittenbergben csatlakozott a megigazulástanról szóló, 1999-es evangélikus–római katolikus nyilatkozathoz, és külön nyilatkozatot fogadott el az evangélikusokkal. Bogárdi Szabó István elmondta: 2016 nyarán jelezték a REV főtitkárának, Chris Fergusonnak a Generális Konvent kassai ülésén, hogy egyházunknak fenntartásai vannak a nyilatkozattal kapcsolatban, és nincs szándékunk azt aláírni, de a REV szabályzata szerint nincs vétójogunk, amely „egyénként szükségtelen is”. Hozzátette: a két dokumentumot áttanulmányozva – az elsőhöz maga is írt tanulmányt tizenhat évvel ezelőtt – kijelenthető, hogy azok nem voltak hiábavalók, „ha és amennyiben kiújítják és elősegítik a megigazulásról szóló teológiai párbeszédet, de ha csak a mostani ökumenikus ágendát tetézik rá, akkor azt kell mondanom, hogy az enélkül is folyamatosan ez történik”. A megigazulás kérdése nehéz ügy – jelentette ki a püspök.

Bogárdi Szabó István a CEC-nek a GK rimaszombati ülésén tárgyalt, Milyen legyen Európa jövője? című nyílt levelével kapcsolatos csalódottságának adott hangot, mert az „nem tükrözi a kelet-európai régió tapasztalatait, sem a jelenlegi világkeresztyénség állapotát, szót sem ejt a keresztyénüldözésről, de a közös Európáért érzett és kifejtett aggodalom is inkább emlékeztet minket, magyarországiakat a néhai szolgáló egyház teológiájára, egykori metodikájára”. Mint mondta, kérdéses, mennyire tudunk részt venni ebben a vitában, nyilván „nélkülünk is becikkelyezik, ahogy ez már szokás mostanában”. Hozzátette: utóbbi két esetet leszámítva elmondható, hogy ökumenikus kapcsolataink működnek, „de e két esetet tekintve a kapcsolatok egysíkúak, nem mindig érezzük a partneri felelősségünket, csak azt, hogy annyi a dolgunk, hogy aláírjuk, elfogadjuk, amit elénk adnak”.

Veszélyeztetett lelkészek

Súlyos és nehéz kérdéssel, egy közelmúltbeli lelkészöngyilkossággal kapcsolatos ügyet hozott a Zsinat elé Bogárdi Szabó István. Mint mondta, a tragédiáról két héttel ezelőtt megrendüléssel értesült Fekete Károly tiszántúli püspök beszámolójából a Zsinati Tanács. „A gyászmunka egy család és egy nagyobb közösség életében roppant nehéz, terhes és bonyolult dolog – még inkább az Anyaszentegyházban, ahol az élet beszédét tartjuk az emberek elé” – mondta a püspök. Ilyenkor mindig kérdés, kié a felelősség, és sokan egyfajta hárításból a felelősök felkutatásába kezdenek. Gáncs Pétert idézve hozzátette: a lelkipásztor családja kiemelten veszélyeztetett közösség, benne maga a lelkész is.

„Mit tehetünk? Vagy inkább kérdezzük így: mit tettünk? Mit tesz az egyházkormányzat, a Zsinat? Mindenek előtt gyászol” – jelentette ki a dunamelléki püspök, és hozzátette: az egyházkerületek jóvoltából évek óta biztosított a lelkészek szűrővizsgálata Bethesda Gyermekkórházban, minden egyházkerületben szolgál a lelkészeket támogató, kinevezett lelkigondozó, számos krízisintervenciós célú konferenciát, csendeshetet szerveztek a közegyház különböző szintjein lelkipásztor családoknak – e tekintetben a kegyességi irányzatok rendezvényeit is támogatja a közegyház. Dunamelléken működik a szombatfélév rendszere, Tiszántúl pasztorációs intézetet tart fent.

„Nyilván mindez kevés” – ismerte el a püspök. Hozzátette: az Elnökségi Tanácsnak az Országos Lelkipásztori Intézetre vonatkozó rendelkezéseit meg kell előznie annak, ami a lelkészekről szóló törvényből annak idején kivett a Zsinat, tudniillik a lelkészi életpályamodellhez hozzá kell tartoznia egy mentális alkalmassági vizsgálatnak is. „Amíg az önkéntesség elve alapján működik a szűrés, félek, hogy csak az önpusztítással tudunk szembesülni” – mondta Bogárdi Szabó István, aki személyes megjegyzésében hozzáfűzte: családja révén közvetlen tapasztalata van „az önpusztítás és az öngyilkosság örvényéről, mégsem ajánlkozom fel szakértőnek”. A Zsinattól azt kérte, hatalmazza fel az Elnökségi Tanácsot, hogy „vizsgálja meg és felül a különböző szintű egyházkormányzati intézkedéseket a lelkipásztorok lelkigondozása területén, valamint arra, hogy tegyen javaslatot a további szükséges lépések kidolgozására a következő zsinaton”.

Bagdán Zsuzsanna, Millók Tamás