Az MRPSZ kiadvánnyal segíti a presbiterválasztást.

A presbiterség bibliai alapja, törvényi háttere és Cseri Kálmán presbiterekről szóló tanulmánya van a kiadványban. Ebből minden gyülekezetbe juttattunk két-két példányt.

Elkésett-e az a gyülekezet, amelyik még nem fogott bele a presbiterválasztás előkészítésébe? Elsiették-e, akiknél már októberben voksolás lesz?

A választással nem szükséges sietni, időt kell hagyni a jelöltek kiválasztására, de ettől függetlenül nem elítélendő, ha valahol már akár a választás időpontját is kitűzték októberre. A lényeg, hogy az új összetételű presbitérium január elsejére törvényesen felállhasson. Az általam ismert gyülekezeteket látva az a tapasztalatom, hogy mindenhol tettek már lépéseket azért, hogy év végére befejeződjön a folyamat. A kiadványunkban ajánlottunk ehhez lehetséges menetrendet: október 9-én a jelölőbizottság megválasztása, november 10-én a jelöltek listájának összeállítása, november 26-án a választás helyének és idejének kihirdetése, majd december 10-én választás. Az újonnan megválasztott presbiterek 2018. január 7-én tehetnek es­küt. De ez csak ajánlás.

Sok helyen tendencia, hogy csökkentik a presbitérium létszámát. Mi az MRPSZ álláspontja? Sok presbiter kell, vagy elfogadható, ha csökkentik a létszámot?

Erről az egyházmegyék közgyűlése dönt. A választásra már úgy kell rátérni, hogy ez tisztázott – nem lehet közben kitalálni, hogy kevesebb presbiterre van szükség. A törvény azt mondja, néggyel oszthatónak kell lennie a presbitériumok létszámának. Ennek arányban kell lennie az érvényes választói névjegyzékkel. Arra nincs szükség, hogy néhány száz fős gyülekezeteknek harminckét fős presbitériumuk legyen, amikor vannak ezer fős gyülekezetek, ahol huszonnyolc vagy még kevesebb presbiter van. Az ideális létszám az, amelynél a gyülekezetben felmerülő munkák, szolgálatok mindegyikére van alkalmas ember. Mindenképp kell gazdasági ügyekben jártas presbiternek lennie, jó, ha van, aki ért az épületek fenntartásához, míg másnak a programszervezésben kell segí­teni – így lehet a lelkipásztoro­kat tehermentesíteni. Szerintem – mindezek összefüggésében – a presbi­té­ri­um létszáma, állapota tük­rözi a gyülekezet állapotát is.

Nőket jelöljenek, válasszanak presbiternek?

Nincs elég férfi, aki szerepet vállalna. A tapasztalatok pedig jók a női presbiterekkel. A nőknek egyáltalán nem idegen a fizetés nélküli szolgálat, a szeretetből végzett munka. A nők egyébként is sokkal közelebb tudnak kerülni a gyülekezeti tagokhoz, vagy azokhoz, akik először lépnek a templomba. A lelkigondozásban, látogatásban is fáradhatatlanok, és sok esetben alkalmasabbak is erre, mint a férfiak.

Ki meri jelenteni, hogy minden presbitériumba érdemes lenne nőket is választani?

Igen, merem ajánlani! A férfiúi gőgöt pedig el kell hagyni. Jó, ha vegyes a presbitérium összetétele.

Négyszáz éve
Az első presbitériumot már négyszáz éve, 1617-ben létrehozták Pápán. Mégis hosszú folyamat volt, mire országosan elterjedt a gyakorlat, ugyanis az 1646-os szatmárnémeti zsinat nem tartotta kivitelezhetőnek a presbitériumokat, mert visszásnak tartották, hogy a főurak és a jobbágyok közös testületet alkossanak – mondja Szilágyi Sándor. „Az 1791-es budai zsinat már kötelezőnek fogadta el a presbitériumok felállítását, de ezt a császár nem írta alá. Végül csak a 19. századra terjedtek el a presbitériumok. Hosszú küzdelem volt" – teszi hozzá.

Hegedűs Márk

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2017. október 1-jei számában.