A világban, amelyben magasan lobog a feminizmus zászlaja, nem furcsa fenntartani egy kizárólag nőket tömörítő szervezetet?

Egyáltalán nem. Más az indíttatásunk, más a célunk, és hisszük, hogy mi magunk csak eszközök vagyunk. Persze, ma sem mindenki fogadja el, hogy vannak női lelkészek és presbiterek, de hadd idézzem Csiha Kálmán püspök szavait: a presbitérium a gyülekezet jó gazdája, a nőszövetség a jó gazdasszonya. A nőszövetségben lehetnek férfiak, igaz, hogy csak pártoló tagként, de szeretettel látjuk őket a konferenciáinkon és a szolgálatban is. A házasságban is kiegészíti egymást nő és férfi a teremtés rendje szerint, ennek így kell lennie a gyülekezetben is. Sajnos manapság a gyülekezeti tagokat, így a nőket is nehezebb motiválni, mint régebben. A személyes példaadás és megkeresés segít, hogy megtaláljuk azokat, akik a gyülekezet javára tudnak lenni, Isten munkatársaiként szolgálva.

Maradjunk a korszellemnél. A 21. században milyen szerepe van, lehet a nőszövetségnek? Ugyanaz, mint az induláskor?

Alapjaiban igen: fő feladatunk a misszió, a diakónia, a gyülekezetépítés és a közösségformálás. De megváltozott a környezet, más kihívásokkal kerülünk szembe, mások az igények és adottságok. Van, ahol még jól működik a kézimunkakör vagy a tésztakészítés, máshol a nőszövetség tagjai szervezik meg az autós szolgálatot, látogatnak, korrepetálnak, pótmamaszerepet vállalnak. Megannyi lehetőség, amely mutatja, milyen sokrétű a nőszövetség közösségépítő munkája.

Említette, hogy bizonyos gyülekezetek, emberek nem feltétlenül nézik jó szemmel, hogy vannak női lelkészek és presbiterek. Ön szerint milyen lenne az egyházunk nők nélkül?

Színtelen, egyhangú. Nem lenne meg a fészekélmény, amit nők tudnak biztosítani otthon és a gyülekezetekben is. Szükség van a női szolgálattevőkre, mert különleges érzékkel tudják a hallott Igét cselekedetté formálni. Ha egy nőszövetségi tag odalép ahhoz, aki tanácstalanul toporog a templomban, és segít neki helyet találni, eligazodni: vendégszeretetet gyakorol. Ehhez a nők jobban értenek. Férfinak, nőnek megvan a maga helye és szerepe, szolgálati lehetősége. „Krisztus jó illata vagyunk" (2Kor 2,14–15) – olyan, mintha ez az ige a nőkről szólna: a női lélek Krisztus jó illatának terjesztője.

Vannak, akikben más kép él a nőszövetségi tagokról – unatkozó öregeknek gondolják őket.

Sokan vélik úgy, hogy a nőszövetség dologtalan nénik hímzőköre, valamiféle klubdélután – szeretnénk ezt a tévedést eloszlatni. A nőszövetség a szolgálatra elhívott és elköteleződött, különböző korosztályú nők aktív közössége, amelyben a tagok vállalt feladatukat szervezetten végzik az Ige vezetésével. Ők a gyülekezet építői és mozgatórugói, a lelkészek segítői.

Divatbemutatóval és díjátadóval ünnepli a Magyarországi Református Egyház Nőszövetsége a szervezet újraindulásának negyedszázados évfordulóját. Magyar és református identitás a nemzetpolitikában címmel Répás Zsuzsanna, a Magyar Művészeti Akadémia nemzetközi és határon túli ügyek főosztályának vezetője, A magyar identitás a viseletben címmel pe­dig Hampel Katalin divattervező tart előadást október 7-én a zsinati székházban. Az elmúlt időszakra P. Tóthné Szakács Zita elnök emlékezik, és átadják a Zsindelyné Tüdős Klára-díjakat is.

Hegedűs Márk

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2017. szeptember 17-i számában.