Hogyan lett börtönlelkész?

Nem akarok nagyképűnek tűnni, de tényleg így volt: engem a börtön hívott. Először Sátoraljaújhelyen voltam szolgálni a börtönben, kilenc teológustársammal együtt. Amikor megérkeztem az intézetbe, a szívem is megérkezett, és nem zavartak a szagok, sem az emberek kérdései. Úgy éreztem, itt a helyem. Az elhívásomat Istennek tulajdonítom, aki egy igével is megerősített: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Mt 10,16) Egyébként egyre inkább börtön-lelkigondozónak nevezem magamat, mint börtönlelkésznek, mivel a csoportos bibliaóra az én műfajom, az istentiszteleti keretet szívesen megosztom a kollégáimmal.

Hogyan fogadták Szegeden?

Nem hiszem, hogy női börtönlelkészt vártak, ez az Isten humora, de nekem meg van humorérzékem.

Vannak nehéz pillanatok?

Voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek is, de a humor sok mindenen átsegít.

Tiszalökről érkezett Szegedre. Ott volt úgynevezett APAC-részleg a börtönben. Mit jelent ez, és lesz-e ilyen Szegeden?

Az APAC-részleg az önrendelkezésről szól, én a diákönkormányzatokhoz szoktam hasonlítani. Itt a szabadidő bibliaolvasással, énekléssel, imádsággal való eltöltésére van lehetősége a fogvatartottaknak. Magyarországon jelenleg három helyen, Vácon, Pálhalmán és Tiszalökön van lehetőség erre. Ez utóbbi intézetben tizenöten élnek így, sőt, saját életük szabályozására az elítéltek létrehoztak egy regulát, amelynek például része az, hogy nem káromkodnak, és segítik egymást. Ha lesz rá igény, dolgozunk azért, hogy itt, Szegeden is megvalósulhasson.

Mire van igénye a szegedi fogvatartottaknak?
Például a családi istentiszteletekre, amelyeket én nem jutalomként adok, hanem a szokásos havi, soros beszélőt lehet erre váltani. Ez azt jelenti, hogy a fogvatartott a családjával együtt vehet részt istentiszteleten az intézeten belül.

Lelkész szeretett volna lenni gyermekként?
Nem szerettem volna lelkész lenni. A hittan-fakultációt is csak azért választottam a gimnáziumban, mert magyar nem indult. Azt mondtam akkor, én mindenre képes vagyok az Úrért, csak lelkész vagy lelkészfeleség nem leszek. Victor István, a lelkészem viszont azt mondta, Istennek van humora – ennek lettem „áldozata" és örömhordozója, mert látom az Isten csodáit rajtam keresztül is működni, és ez megtisztelő érzés. Gyermekként még virágkötőként képzeltem el a jövőmet.

Össze lehet valahogy kapcsolni a virágkötészetet és a börtönlelkészi szolgálatot?
Úgy képzelem el a fogvatartottakat, mint virágokat, valahogy úgy, ahogyan Mécs László írja: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld."

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusk Lapja augusztus 6-i számában. 

Szücs M. Klára 1978-ban született Mátészalkán, református lelkészházaspár második gyermekeként. 1996-ban érettségizett a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában. Lelkészi diplomát Budapesten szerzett, majd a bielefeldi Béthel Lelkigondozói Szolgálat börtön-lelkigondozói szakirányú szakképzését végezte el, amelynek záróvizsgáját a Hannoveri Evangélikus Zsinaton abszolválta, egyetlen külföldiként. 2008–2010 között a református cigánymisszió koordinátoraként dolgozott, majd a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet hivatásos börtönlelkésze lett. 2017 januárjától a Szegedi Fegyház és Börtönben szolgál.