Kikből áll a luxemburgi magyar protestáns gyülekezet?

A kilenc éve önerejéből szerveződő közösséget főként az Európai Unió intézményeiben dolgozó, az anyaországból származó magyar református és evangélikus fordítók, jogászok, közgazdászok és családtagjaik alkotják. Többségükben fiatal házaspárokról és gyermekeikről van szó. Ők nemcsak Luxemburgból járnak a körülbelül ötvenfős közösségbe, hanem Belgium, Franciaország és Németország szomszédos területeiről is.

Milyen gyakoriak az alkalmaik?

Szeptembertől júniusig havonta egyszer, tehát évi tízszer tartunk istentiszteletet egy katolikus templomban. Én ilyenkor magyarországi szolgálati helyemről, Vámospércsről utazom Luxemburgba három-négy napra. Szombat esténként bibliaórát, vasárnap felnőtt- és vele párhuzamosan gyerek-istentiszteletet, utána szeretetvendégséget tartunk. A családlátogatásnak különös formája működik a gyülekezetben: mindig egy-egy család lát vendégül, és ez a pár napos összezártság legtöbbször óhatatlanul is intenzív lelkigondozássá alakul, számos teológiai-hitbeli-családi kérdés felvetődik ilyenkor, és persze szoros kapcsolatok szövődnek. Közösségünk sajátos szolgálatát jelentik a gyermekek anyanyelvi készségeit fejlesztő, valamint a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó, a magyarságtudatot és a nemzeti kultúránk ismeretét erősítő programok is. Az adventi istentiszteletet a luxemburgi magyar katolikusokkal közösen tartjuk, százötven hazánkfia is összegyűlik ilyenkor, akik rendszerint használt ruhákból, könyvekből és tartós élelmiszerből álló adományt küldenek haza velem az itthoni rászorulóknak.

Mit szólnak a vámospércsiek és nyírmártonfalvaiak ahhoz, hogy havonta egyszer nélkülözniük kell a lelkészüket?

Luxemburgba 2013 tavasza óta járok. A Zsinati Külügyi Iroda kérésére akkor még debrecen-nagytemplomi beosztott lelkészként vállaltam el ezt a szolgálatot. A luxemburgiak azt kérték, hogy egyházunk lehetőleg mindig ugyanazt a lelkészt küldje, hogy megismerhesse őket és megkezdhesse a gyülekezetépítést. Vámospércsen bő másfél éve, Nyírmártonfalván szűk egy éve vagyok, de a két presbitérium teljes mellszélességgel támogatja a diaszpórában végzett szolgálatomat.

Miért volt fontos a luxemburgi magyar protestánsoknak csatlakozni a Magyar Református Egyházhoz?

Nem csupán szimbolikus gesztus, hanem valóságos lelki megerősítés számukra a csatlakozás. Mostantól úgy élhetnek és dolgozhatnak távol a hazájuktól, hogy ott áll mögöttük egy nagyobb közösség, az egyházuk, amelyben sokan felnőttek közülük. Úgy érezhetik, hogy nincsenek magukra hagyva, nincsenek egyedül a nagyvilágban. Ez a tudat egy idegen országban élő magyarnak rendkívül fontos. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ők tulajdonképpen nem munkavállalóként, nem elsősorban a jobb életért, a maguk boldogulásáért mentek külföldre, hanem a magyar állam szolgálatában nemzetünket képviselik a nemzetközi intézményekben.

Kiss Sándor

A cikk megjelent a Reformátusok lapja július 2-i számában. 

Fotó: Vargosz

Petró László 1983-ban született Nyír­egyházán. A teológiát Debrecenben és Washingtonban, majd a doktori iskolát is a cívisvárosban végezte. Első szolgálati helye az amerikai főváros magyar gyülekezete, majd 2010-től a debreceni Nagytemplom volt. A luxemburgi szolgálatot 2013 áprilisa óta végzi, 2015 októbere óta Vámospércs, 2016 júliusa óta pedig Nyírmártonfalva lelkipásztora is. Nős, egy kéthónapos kislány édesapja.