1Sám 16,1.6–7: Az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van.
Zsolt 19,7–13: Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
ApCsel 9,1–19: Saul a Pál nevet kapta.
Mt 5,1–12: A boldogmondások.

A Krisztussal történő találkozás szinte a feje tetejére állítja életünket. Pál is megtapasztalta ezt a damaszkuszi úton. Ez volt az első alkalom, amikor Jézust a maga valójában láthatta meg: a világ Megváltójaként. A Jézusról alkotott addigi felfogása teljesen megváltozott. Félre kellett tennie emberi, evilági ítélkezésmódját. A Krisztussal való találkozás életszemléletünket is megváltoztatja. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy a múltban maradunk, és emberi normák alapján ítélünk. Olyan dolgokat igénylünk, vagy olyasmiket teszünk „az Úr nevében", amelyek valójában a saját érdekeinket szolgálják. Ha Németország történelmét nézzük, de sok más országban is a vezetők és az egyházak visszaéltek hatalmukkal és befolyásukkal azért, hogy igazságtalan politikai célokat kövessenek. A Krisztussal való találkozás következtében létrejövő átalakulás egy példáját adta 1741-ben a Herrnhuti Testvérgyülekezet. Arra a felszólításra, hogy ne emberi módon ítéljenek, azt válaszolták, hogy „alávetik magukat Krisztus uralmának". Ha ma alávetjük magunkat Krisztus uralmának, arra kaptunk elhívást, hogy úgy tekintsünk másokra, ahogyan Isten, bizalmatlanság és előítéletek nélkül.

1. Merre van az én életem damaszkuszi útja?
2. Mi változik, ha úgy tekintünk más felekezetű keresztyén vagy más vallású emberekre, ahogyan Isten?

Szentháromság Isten! Te vagy a kezdete és célja minden élőnek. Bocsáss meg nekünk, amikor csak magunkra gondolunk, és a saját ítélkezésünk elvakít bennünket. Nyisd meg szívünket és szemünket. Taníts minket, hogy szeretetteljesek, elfogadók és irgalmasak legyünk, így növekedhessünk abban az egységben, amely a Te ajándékod. Tiéd legyen a tisztelet és a dicsőség most és mindenkor. Ámen.

» Az imahét idei témáját a németországi keresztyének dolgozták ki