A Művészetek Palotájában tartott, január 6-i ünnepélyes alkalmon részt vettek a protestáns egyházak és az állam képviselői is. A szervezők az „Egy asztal körül” címet adták a megnyitónak, ezzel is szimbolizálva a reformáció magyarságra gyakorolt hatását.

A reformáció önvizsgálat

„A reformáció egyszerre hálaadás és kritikus szembenézés önmagunkkal” – kezdte ünnepi beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnöke, majd hozzátette: a reformációt nem lehet úgy ünnepelni, mint katolikus testvéreink felett aratott győzelmet, hisz hitünk szerint mind egy egyház részei vagyunk. A református lelkész azt is kiemelte, hogy elsősorban nem ünnepelnünk kell, hanem hálát adni mindenért, amit a magyarok „ennek a világméretűvé nőtt megújulási mozgalomnak köszönhetnek: az erősödő hitért, az Isten iránti közvetlen bizalomért, a nemzeti nyelvért, a megújult tudományért”.

Balog Zoltán szerint nem szabad elfelejteni, hogy a reformáció lényege nem az, amit az ember tesz, hanem amit az Isten tesz az emberrel. „A reformáció legfontosabb üzenete, hogy a végső valóság, mely meghatároz, az egy emberszerető valóság – folytatta. – Jézus Krisztus élete, halála feltámadása azt üzeni: ne arra építsünk, hogy a legfőbb bíró majd számon kér, hanem arra, hogy megszabadít. Megszabadít a külső kényszerektől és saját magunkól is, ha kell.” Mint mondta, ez az üzenet egyáltalán nem volt új, elmondta már Jézus, az evangélisták és Pál apostol is, de ereje valahogy feledésbe merült. Hálával tartozunk, hogy Luther Márton, Kálvin János és a magyar prédikátorok ezt újra felfedezték. Azt is hozzátette, legalább ilyen fontos Luther Márton tételei alapján időről időre feltenni magunknak a kérdést: hisszük-e?

„A reformáció mindig önvizsgálat is, szembenézés önmagunkkal és örökségünkkel: Milyen az az élet, amelyet az emberek javára és Isten dicsőségére élünk?” – mutatott rá a miniszter, majd azt is hozzátette, hogy a 16. századi reformáció és annak századokon átívelő hatása taníthatja a ma emberét is megújulni és reformálni úgy, hogy abból ne szakadás, hanem összefogás legyen. „Ha azt tartjuk szem előtt, ami egyszerre szolgálja az emberek javát és Isten dicsőségét, akkor a reformáció emlékéve méltó lesz azok örökségéhez, akik hitükért és nemzetükért a legnagyobb áldozatra is készek voltak” – zárta gondolatait Balog Zoltán.

A reformáció dallamai

Az ünnepélyes megnyitón Fassang László orgonaművész, a Budapesti Vonósok és a Nemzeti Filharmonikusok előadásában csendültek fel Johann Sebastian Bach és Felix Mendelssohn-Bartholdy darabjai.

A Debreceni Református Kollégium Kántusa, a Baptista Központi Énekkar, a Lutheránia Énekkar és a Psalterium Hungaricum Kórus zsoltárfeldolgozásokat énekelt, valamint elhangzott egy részlet a kifejezetten az emlékévre készülő Messiás.ma című rockoratorikus passióból. A 42. és a 90. zsoltárt minden résztvevő közösen énekelte el.

A megnyitó közreműködői előadásuk, beszédük után a színpadon felállított szimbolikus asztalnál foglaltak helyet, ahol mindannyian felolvastak egy-egy általuk választott reformátori idézetet. (Néhányukét keretes írásunkban olvashatják.)

A reformáció üzenetei
• Balog Zoltán miniszter: „Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon olyan parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látná ragyogni.” (Kálvin János)
• Fassang László orgonaművész: „A művészet Isten egyetemes kegyelmének ajándéka az ember számára.” (Kálvin János)
• Kamp Salamon karnagy: „A zene elűzi az ördögöt.” (Luther Márton)
• Medveczky Ádám karmester: „Egyéb dolgok között, amivel az embert megörvendeztetik, gyönyörűséggel látják el, legelső vagy legalábbis a leghasznosabb a zene.” (Kálvin János)
• Hafenscher Károly, az emlékbizottság miniszteri biztosa: „Ha mindenki embertársáért élne, tele lenne a világ istentisztelettel.” (Luther Márton)
• Győri Zsófia, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának intézményvezetője: „Mert bár az ember külsejében is ragyog Isten dicsősége, mégis kétségtelen, hogy képe és hasonlatosságának lakóhelye a lélek.” (Kálvin János)
• Berkesi Sándor karnagy: „Isten szavának igazát a szív a dalban éli át.” (Luther Márton)
• Várkonyi Mátyás rendező: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember.” (Luther Márton)
• Pozsgai Zsolt, az Árva Bethlen Kata című színdarab rendezője: „Józan értelem adta szilárd bizalommal, megbékélt szívünk lakja kegyes nyugalom…” (Kálvin János)

A reformáció reményt nyújt                                

„Fél évezreddel ezelőtt kezdődött egy erkölcsi forradalom, a reformáció, mely megújította Európát és Magyarországot” – kezdte az emlékévet megnyitó beszédét Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Mint mondta, Luther Márton megértette és hirdetni kezdte, hogy a Szentírás ismerete nem csupán a beavatottak privilégiuma, hanem mindenkinek joga azt elolvasni. A 16. századi Európa a hitviták tüzében égett, a kor nagy protestáns teológusai, Luther, Kálvin és Zwingli tanításai nyomán különböző felekezetek jöttek létre. A házelnök szerint, ha csak ennyi lett volna a reformáció, már akkor is hatással lett volna a kultúrára, azonban ennél sokkal többről volt szó.

„A magyar reformáció a Kárpát-medencében a Szent István által alapított keresztény magyar állam hanyatlásának korában bontakozott ki” – emlékeztetett Kövér László. Mint mondta, a magyarság körében gyorsan terjedt a reformáció, mert már nem a hanyatló magyar államban talált oltalmat a nép, hanem az újjászülető, egységes magyar nyelvben. A 16. század végére a reformátorok és prédikátorok munkája nyomán az ország lakosságának túlnyomó része valamelyik protestáns felekezet tagja lett. Az új gondolkodás elterjedésében döntő szerepet játszott Károli Gáspár magyar nyelvű Bibliája és Szenczi Molnár Albert zsoltárkönyve.

A házelnök szerint a magyar nép a reformációnak hála jutott el az egyéni hitkérdésektől a nemzeti bűnbánat gondolatáig, melynek különleges kifejezése a református Kölcsey Ferenc bűnvalló nemzeti imádsága, a Himnusz is. Kövér László arról is beszélt, hogy a korszak gondolkodói megértették: a hatalom nem csupán jogokat ad nekik, hanem felelősséget is. Nekik hála jöhettek létre a „magyar szellem végvárai”, a kollégiumok például Debrecenben, Sárospatakon, Pápán, Gyulafehérváron és Nagyenyeden.

„Az előttünk álló esztendő módot és alkalmat ad, időt és teret nyit arra, hogy ámulva és hálatelt szívvel vehessük számba a nemzetünk felé kiáramló kegyelem azon megnyilvánulásait, melyekben a reformáció révén Isten részesített bennünket” – hangsúlyozta Kövér László, aki szerint az egykori erkölcsi forradalom reményt nyújthat ma is. Reményt például arra, hogy olyan közösségi létformát alkothatunk, mely képes védelmet nyújtani minden magyar ember számára Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. De reményt arra is, „hogy az írás örök, rendíthetetlen igazságaiba kapaszkodva az elkövetkező ötszáz évben is meg fogunk maradni, mert – Kálvin szavai szerint – olyan ugyanis az élet, mint egy őrállomás, ahová az Úr helyezett minket”.

„Mindez azonban nemcsak reményt nyújt, hanem példát és mércét, felelősségünk és kötelezettségeink felismerésének lehetőségét is” – nyitotta meg e gondolatokkal Kövér László a reformáció emlékévét.

A magyar kormány 2013-ban hozott létre bizottságot a 2017-es jubileumi év ünnepi rendezvényeinek előkészítésére. A Reformációi Emlékbizottságban a református és evangélikus állandó tagok mellett a Magyar Katolikus Egyház képviselője is helyet kapott, valamint a kisebb protestáns egyházak és a határon túli protestánok is képviseltetik magukat. Az emlékbizottság programjairól és pályázatairól annak honlapján tájékozódhatnak.
Az emlékév református megnyitóját január 31-én tartják Debrecenben.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz, borítókép: hirado.hu

Forrás: reformacio.ma