Osztozunk egymással a rémületben, együttérzésben és aggodalomban.

A tegnapi berlini merénylet valamennyiünket közvetlen közelről érint. Együttérzésre indít a támadásban érintett emberekkel és családtagjaikkal. Rémülettel tölt el és súlyosbítja aggodalmunkat a békés együttélésért országunkban, Európában és az egész világban.

Szoros és kölcsönös kapcsolatban állunk egymással – hitbeli és világnézeti határokon túl.

Biztos vagyok abban, hogy ebben a rémületben és aggodalomban a társadalom túlnyomó többség osztozik. Társadalmunk tagjai között eltérő hitet és világnézetet valló embereket találunk.

Keresztyénként elsősorban a jóakaratú emberekhez érezzük közel magunkat, akik együttérzésről tanúskodnak, akik félelmükben is kiállnak egymás mellett és aggodalommal tekintenek társadalmunk jövőjére. Ezt az együvé tartozást fel kell mutatnunk gyülekezeteinkben.

Aminek ma ellent kell állnunk.

Közösen szállunk szembe a terrorista kísérlettel, ami le akarja rombolni bizalmunkat. Igen, ma is kimegyünk a karácsonyi vásárba. Éberek és vidámak leszünk, és mértékkel, de ma is forralt bort iszunk.

Akkor is ellenállunk, amikor mások miatt egész népcsoportokat akarnak kriminalizálni és felelőssé tenni a terrorért: a „muszlimokat”, vagy éppen a „menekülteket”. Szemtanúi voltunk már annak a kísérletnek ebben az országban, hogy embertársaink egyes csoportjait bűnbakként vetettek ki a társadalom közösségéből. Józanul nézünk szembe ezzel az indulattal és világosan ellent mondunk mindenkinek, aki ezzel politikai hasznot akar szerezni magának.

Imádkozunk a békéért és könyörgünk a leginkább érintett embertársainkért.

Nem utolsó sorban azt tesszük, amire egyházként mindenekelőtt hivattunk: imádkozni fogunk. Az elhunytakért és hozzátartozóikért, a sebesültekért és családjaikért, mindazokért, akiket ez a merénylet megrendített, megfélemlített és sokkolt.

Közbenjáró imádságban emlékezünk meg azokról is, akik az áldozatokat segítik rendőrként és mentősként, orvosként és lelkigondozóként. Különösen is imádkozunk azokért, akik városainkban és országunkban politikai felelősséget hordoznak, akiket rendkívüli teher nyomaszt. De azt sem felejtjük el, hogy a demokráciában mindenki osztozik a közös felelősségben.

Amikor Jézus Krisztus nevében imádkozunk, akkor végezetül a tettesekért és megbízóikért is imádkozunk: hogy gaztetteikből megtérjenek, mielőtt még nem késő. Hogy megszabaduljanak gyűlöletük és gyilkos ideológiájuk rabságából, és találjanak egy helyet, ahol megismerhetik és rátalálhatnak békére.

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2 Tim 1,7)

Külügyi Iroda

Forrás: www.reformiert.de