Szegény sorsú, nemes szülőktől származott, családja ősei között még kuruc tábornok is akadt. 1833. november 11-én a Vásárosnamény melletti Ugornyán született. Elemi iskoláit szülőföldjén kezdte, a gimnázium alsóbb osztályait a nyíregyházi evangélikus iskolában, a többit Sárospatakon végezte. Már fiatal korában látni lehetett rajta a magyarság iránti elkötelezettségét. Az 1848-as eseményekben egy szabadcsapat tagjaként vett részt, két ízben meg is sebesült. A szabadságharc bukása után visszament Sárospatakra és folytatta tanulmányait. Közben, hogy megélhetését biztosítsa, segédtanítói feladatot vállalt. 1856-ban segédlelkészi vizsgát tett és Losoncra ment káplánnak. Helyettes lelkészi feladatai mellett többek között költészetet, szónoklatot és természettant is tanított. 1857-ben Révkomáromban pappá szentelték. Ebben az időben érlelődött meg benne a gondolat, hogy a Moldáviában és Romániában szétszórtan élő hit- és vérrokonai körében missziót kezdeményezzen: „Mindent elkövetek, hogy őket a vallási és nemzeti pusztulástól megmentsem".

1861-ben Czelder Márton az akkor Moldva-Oláhországnak nevezett Romániába ment és tíz éven át egyházak és iskolák egész sorát szervezte meg. Templomokat építtetett és megszerezte a misszió támogatására Pálóczy Horváth Mária alapítványának jelentős évi segélyét is. Minden városban, ahol megfordult, prédikált és ébresztgette a nemzeti gondolatokat. Eljutott Csángóföldre is. A moldvai csángók számát 60-70 ezerre becsülte és nagyon megsajnálta őket. Czelder levelet írt az egri püspöknek, amelyben bírálta az olasz papokat és azt írta, hogy Moldvában mindössze három magyar pap van, iskola meg egyáltalán nincs. A csángó magyarokat meg lehet menteni, „ilyen dolgokban nem szabad hogy legyünk sem római, sem genovai sem ágostai felekezet, hanem mindenek felett keresztyének és magyarok" – javasolta a püspöknek. „Vigyázzunk erre a maroknyi magyarságra, mert a világ kertjében mi csak egy viharrongálta fa vagyunk".

A sok küzdelembe belefáradva, 1871-ben elfogadta a felsőbányai református egyház meghívását, majd Fördős Lajos halála után 1884-ben Kecskemétre választották lelkésznek. Érkezésekor a Kecskemét címmel megjelenő helyi újság így méltatta: „Mint ember, viseletében egyszerű, s az általa isten segedelmével kezdett munkában kitartó, s bizton várhatjuk, hogy ő magyar prot. egyházunkért még tovább fáradni s küzdeni hivatva van, s hivatását nemesen folytatandja."

Hivatalát 1889-ig látta el, közben szerkesztette a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelőt, az Evangéliumi Lelkész Tárt és a Vasárnap című hetilapot. Állásából szabálytalanságok miatt 1889-ben a konventi bíróság elmozdította. Az ítéletet nem fellebbezte meg, néhány hónapra nagybányai házában keresett menedéket. 1889. augusztus 23-án hunyt el.

Forrás: hirosnaptar.hu