Ács Gedeon (Bellye, 1819. augusztus 31. – Csúza, 1887. november 12.)  református lelkész, a Drávaszög XIX. századi népéletének tudós megfigyelője és leírója, naplóíró. Lelkészi tevékenységét édesapja mellett kezdte Laskón. Református lelkipásztor tábori lelkészként vett részt a szabadságharcban. Az események negatív kimenetele után néhány hónapot börtönben töltött Pécsett, ahonnan a Csúzai Református Egyházközség közbejárására szabadult ki. Lelkesedése és szolgáló kedve ezt követően sem lankadt, önként követte Kossuth Lajost törökországi és amerikai száműzetésébe, aki a következő szavakkal illette tettét: „...tisztelendő Ács Gedeon protestáns lelkész Magyarországról, aki kitűnt hazafias buzgalmával hazánk szabadságáért és függetlenségéért folytatott küzdelmünkben, és protestáns lelkészi hivatásának odaadó jeleseként kényszerült száműzetésbe, miután hazánk érdemtelenül elbukott. Így a száműzött hazafiak egy csoportja Törökországban kereste és találta a menedéket. Ő a száműzetés szomorúsága és ínsége közepette a vallás vigasztalásával lankadatlanul gondoskodott a hazátlan emigránsokról..."

Ács Gedeon 1861-ben visszatért Drávaszög vidékére, Csúzára, ahol haláláig a település lelkészeként szolgált. Igazi közéleti ember volt, olvasóegyleteket alapított, egész életében a Kossuth-kultusz ápolásán fáradozott.

Emlékére a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége 1997-ben Vinkovcin tartott közgyűlésén Ács Gedeon-díjat alapított, amelyet azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedően sokat tesznek a horvátországi magyarságért.

Szöveg és fotó: Millisits Máté