A gönci református gyülekezet a reformáció évszázadától, a XVI. századtól kezdve templomát használta istentiszteleti helyként Gönc középkori templomát. Károlyi Gáspár is a katolikus egyházközség egykori templomában hirdette az Igét. Az ellenreformáció idején az „Isten háza" visszakerült a római katolikusok tulajdonába, és 1712-től templom nélkül élt Gönc református egyházközsége. II. József császár 1781-es türelmi rendelete tette lehetővé protestáns templom építését. A városon kívüli északi domboldalon, egy addig gazdasági célokra használt földterületen építették fel az akkor még torony nélküli épületet. A terveket Lieb Tamás építésszel készíttették el.

A Károlyi-szobor felállításának gondolata az 1870-es évekre nyúlik vissza. Nikházi László református lelkész prédikációs kötetének jövedelmét ajánlotta fel Károlyi Gáspár elkészítendő szobrára szánva. A huszonnégy igehirdetést tartalmazó könyvből nem folyt be elég bevétel, amely a műalkotás elkészítését segíthette volna. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy valaki újra magáénak érezze a szoborállítás ötletét. Kósa Ede, a Jármi Református Egyházközség lelkipásztora felívást intézet a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztoraihoz, hogy megyéjük híres szülöttjének állítsanak szobrot Nagykárolyban, a református templom kertjében.

Fűzy János, a Gönci Református Egyházközség lelkésze Radácsi Gáspár sárospataki teológiai tanárral történt levélváltása során 1885-ben vetette papírra az alábbi sorokat: „ha már az új bibliát le nem tehetjük Károli 300-ados sírjára: nem jelölhetnők-e meg működési helyét halálának 300-ados évfordulóján!" Radácsi három évvel később e szavakkal válaszolt a felvetésre: „Te valamikor kérdezősködtél a Károli Gáspár leendő síremléke felöl, melyet a derék bibliafordító sírjára – szerintem - az egész hazai protestáns egyház egyetemének kellene készíttetnie, közadakozás útján. Itt lesz a 300–ados évfordulója a bibliának, s ezzel együtt a legjobb alkalom a mozgalom elindítására." A Sárospataki Református Lapokban közölt felhívásában Radácsi tovább ment a szoborállítás gondolatánál: „Nekünk emlék kell... a mely melegít és tettekre sarkal, sokkal több inkább, mint a hideg bronz-alak, vagy márvány. Élővé kell tennünk Károli emlékét, hogy a ki 300-ados édes tápláléka volt a szomjuhozó léleknek, itt járjon és hódítson közöttünk a századok végtelenségig." A szoborállítás gondolata kiegészült a Károli-alap eszméjével, mind kettőt nagy lelkesedéssel karolták fel egyházi és világi sajtótermékek.

A Gönci Református Egyházközség presbitériuma 1889. február 2-án örömmel vette tudomásul a szoborállítás ötletével kapcsolatban a különböző újságokban megnyilatkozó pozitív fogadtatást, és száz forintot ajánlottak a monumentum megvalósításának céljára. 1889. március 7-én az egyházközség presbitériuma indítványt tett az Abaúji Református Egyházmegye felé, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület emelje egyházkerületi szintre a szoborállítás és a Károli-alap ügyét.

A monumentumot Mátray Lajos György mintázta, bronzba öntését a fővárosi Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár végezte. A szobor talpazatára a következő felirat vésetett fel: „KÁROLYI GÁSPÁR/ BIBLIAFORDÍTÓ EMLÉKÉRE/ ÁLLÍTOTTA/ A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZ/ 1890" A szobrot magyar protestáns egyházak előjáróinak jelenlétében, 1890. szeptember 14-én avatták fel. Az alkalomra Szász Károly (1829-1905), a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke ünnepi verset írt Károli Gáspár szobra előtt címmel.

A Károlyi-szobor az elmúlt 125 évben a magyar Károlyi Gáspár-ábrázolások előképévé vált, mivel a nagy bibliafordító reformátorról nem ismerünk hiteles portrét.

Millisits Máté