A Kálvin téri református templom alapkőletételi okmányának szövege kiemelkedő forrásértékkel bír, mivel nemcsak az 1816-ban történt ünnepi eseményben szerepet vállalt személyek neve ismerhető meg belőle, hanem a dokumentum egyháztörténeti visszatekintés is egyben.

A 200 éves évforduló alkalmával ismerjük meg az alapkőletétel szövegét:

„ A’ száz harmintz esztendeig szomorú poraiban és hamvaiban fekütt a Helvétziai Vallástételt követő Pesti Reformáta Ekklésia Isten ditsősségéhez való buzgóságból ennek a’ Templomnak építését az UR  nevében elkezdette Fels. 1. Ferentz Austriai Császár és Magyar Király kegyes Uralkodása alatt. Letette e Fundamentom követ ennek az Ekklésiának Fő Tagja Hermine CS. K. Hertzeg Magyar ország Palatinusa kegyes Élete-Párja R. Sz. B. Gróf Széki Teleki László Úr Fő Curator Fő Tiszt. Superintendens Báthori Gábor és Tiszt. Kleynmann Károly Predikátor Urak idejében MDCCCXVI. a’ hatodik Hónap ( :Junius: )  X1-k napján.”

A dokumentum fogalmazója a százharminc éven át szomorú poraiban és hamvaiban feküdt pesti református egyházközségről írt. A gyülekezet története a reformáció korában virágzásnak indult, de a „történelem viharában” kényszerűen szünetelt a léte. Az alapkőletételi szöveg nyitómondatában egy több évszázados keresztény gondolat „őseink hite, a jövő reménye” köszön vissza. Röviden ezért tekintsük át a fővárosi református hitélet kezdeteit.

Budán már az 1526-ban bekövetkezett mohácsi katasztrófa előtti években megjelentek a reformáció lutheri tanai. A török hódoltság idején alakultak meg a kálvini tanokat valló egyházközségek a mai Budapest területén. Budán a protestánsok ebben az időben az istentiszteleteket a középkori Mária Magdolna-templomban tartották, a XVI. század végéig közösen használva a szakrális teret a katolikusokkal.

Pesten 1563-ban alakult meg a kálvini hitelveket valló gyülekezet, tagjainak száma ötven és száz fő közé tehető. A pesti református templomot nem lehet biztos helyszínhez kötni. Pesten és Budán a török hódoltság alatti protestáns hitélet a török csapatoknak 1686-ban Budáról való kiűzése után teljesen megszűnt. A XVIII. század hajnalán hozott tiltó rendelkezések közül ki kell emelni, hogy I. Lipót a Pest és Buda városok számára kiadott 1703. évi kiváltságlevélben úgy rendelkezett, hogy városfalaik között csak katolikusok kaphattak polgárjogot. Ez a rendelkezés a II. József által 1781-ben kibocsátott türelmi rendeletig volt érvényben. Óbudán a török időkben a reformátusok a középkori eredetű Péter Pál-templomban tartották az istentiszteleteket. Rákospalotán és Rákoscsabán a kora újkorban a reformátusoknak csak egy-egy kisméretű templomuk volt.

A protestánsok az 1790-es években Pesten és Budán az összlakosság egy százalékát tették ki. Egy közös evangélikus-református templom felépítésére gondoltak, azonban ez a felvetés mindkét egyház vezetői körében nagy ellenállást váltott ki. Az evangélikusok külön templomépítési kezdeményezése után a Pesti Református Egyházközség 1796-ban alakult meg Ráday Gedeon, a Dunamelléki Református Egyházkerület későbbi főgondnoka javaslatára. A református istentiszteleteket a (mai) Lipótvárosban 1796. október 1-től egy magánházban tartották. A gyülekezet első lelkipásztora Báthori (Báthory) Gábor (1755-1842) lett, akit 1814-ben az egyházkerület püspökéve választottak.

Pest városa 1801-ben templom és parókia építése céljából telket adományozott a kecskeméti városkapu előtti vásártéren (a mai Kálvin téren), ahol 1804-re felépült a parókia épülete, amely eredetileg az istentiszteleteknek is helyet adott. Az épület helyén ma a Kálvin téri áruház áll. A templom ünnepélyes alapkőletételén, 1816. június 11-én részt vett az építkezés legjelentősebb támogatója, József nádor felesége, Hermina hercegnő, is.

Hermina 1797. december 2-án született Száz-Anhalt választófejedelemségben. József nádorral 1815. augusztus 30-án kötött házasságot. Ö volt a nádor második felesége, az első, az orosz Alexandra Pavlovna, tragikus körülmények között elhunyt. Hermina református hitét mély vallásossággal és nagy karitatív szándékkal élte meg. A Budai Jótékony Nőegylet alapítását is ő kezdeményezte. A pesti református gyülekezet, a németajkú Herminának kedvezve, létrehozott egy második lelkészi állást, amelyre Cleynmann Károlyt hívták meg. Cleynmann 1772. január 15-én született Frankfurtban, Erlangenben teológia doktorátust szerzett, majd bécsi lelkész lett. Pesten tizenhat éven át szolgált, 1832-ben Szirákra költözött, ahol a következő évben elhunyt.

Ha az 1816-os évet a pesti reformátusok örömévének nevezhetjük, akkor a következőt jogosan hívhatjuk gyászévnek, hisz nem mást vesztett el ekkor a gyülekezet, mint az építkezés legfontosabb támogatóját, Hermina nádornét, aki iker gyermekei születése után gyermekágyi lázban hunyt el 1817. szeptember 14-én. A nádornét szeptember 20-án temették el az épülő templom kriptájába. Cleynmann az alábbi szavakkal vett búcsút a fiatalon elhunyt asszonytól:

„Még egyszer utoljára végbúcsút veszünk Tőled elaludt kedves Hertzegné. Egynéhány szempillanás múlva örökre el leszel zárva szemeink elől. Ah, de nem szívünk elől! Abban maradandóbb emléket emeltél az értznél 's márványnál. A’ Te áldott kezeid tették le ezen templom talpkövét, mennj bé annak setét kriptájába. Óh! Be nem hittük vólna hogy e’ Te hideg tetemeidnek építődjön! Légy dísze ’s kintse templomunknak! Századok múlva is tisztelettel ’s szeretettel emlegessen a’ maradék.”   

A Kálvin téri református templom sok áldozat árán 1830-ra felépült. Hermina holttestét az 1838-as árvíz után József nádor felvitette a budai vár nádori kriptájába, ahol napjaikban is nyugszik. Emlékezetének ápolása a fővárosi reformátusok feladata.

Millisits Máté