A megemlékezésen résztvevők előtt Ritoók Zsigmond, az egyházközség tiszteletbeli főgondnokának előadása során megelevenedett a 200 évvel ezelőtti Magyarország, a szabad királyi város rangját éppen csak visszanyerő Pest-Buda, szívében a mai Kálvin térrel. Megismerhették azokat a történelmi körülményeket, melyek között a kicsiny református gyülekezet meggyökerezett. A török megszállás alól 1686-ban felszabaduló város 1703-ban visszakapja szabad királyi városi rangját, egyúttal megtiltják a nem katolikusoknak, hogy a városban polgárjogot szerezzenek, hosszabb időre letelepedjenek, vagy éppen a város falain belül temetkezzenek. 80 évig, az 1781-es türelmi rendeletig élnek ezek a korlátozások.

1796-ban jön létre a gyülekezet, jórészt szegény sorsú hívőkből. 1801-ben a közösség telket szerez, addig ugyanis bérelt termekben tartják istentiszteleteiket. 1804-ben sikerül lelkészlakást és iskolát építeni. 1816. június 11-én leteszik a templom alapkövét és 1830. augusztus 29-én megtartják az első istentiszteletet. És hogy mindez milyen nemzetközi háttér előtt zajlik?

I. Ferenc magyar király és német-római császár uralkodásának éveit írjuk, a francia forradalom még alig csitult el. Félve egy hasonló népfelkeléstől, a totális felügyelet és nem mozdulás kora ez, amikor a magyar katonákat külföldön állomásoztatják, amikor az egyetemi tanárokat megszűrik, s csak előre leírt és cenzúrázott szöveget adhattak elő, amikor egymást követő esztendőkben sújt éhínséggel az aszály, pusztulással a különböző járványok. Alig néhány nappal az alapkőletétel előtt az év második nagymértékű devalvációján, pénzromlásán van túl az ország. Mégis leteszik az alapkövet és felépülhet a pesti reformátusság első temploma.

Messze nyúló történelem

Az előadások lépésről-lépésre rajzolták meg az egykori társadalom képét, melyben Pest-Buda alig egy százaléknyi reformátussága élt. Egy olyan társadalom képét, melyben az uralkodó testvéröccse, József nádor feleség, a református Hermina főhercegné jelentős adománnyal támogatta a gyülekezetet, melynek tagja, majd az alapkőletétel kulcsszereplője is volt. A kor több olyan jelentős személyisége is a templomépítés ügye mellé állt, mint Báthory Gábor szuperintendens, gróf Teleky László főkurátor vagy éppen a Cseh-Szombathy fivérek, József és Sámuel, akik végrendeletükben jelentős összeget hagyományoztak a pesti eklézsiára. Történetükön keresztül bepillantást nyert a hallgatóság a 18. és 19. század fordulójának protestáns orvos-értelmiség világába, az orvostudomány fokozatos specializálódásába, új szakterületek létrejöttébe és nem utolsó sorban a szombathelyi egyetem orvosi fakultással való bővülésébe.

Társadalmi-kulturális tabló a föld alatt

Az országos gyűjtés és összefogás eredményeként felépült templom alatt kriptát hoztak létre, melynek családközössége szintén a kor jellegzetes kapcsolatrendszerét tükrözi. A kutatások során feltárt kriptafülkékből Hermina főhercegné mellett, akinek koporsóját férje hajdúkkal őriztette, több egymással kapcsolatban álló család tagjait ismerte meg a közönség. Így a kettős fülkerészbe temetett lelkészt, Báthory Gábort és feleségét, illetve a szintén a kriptába temetett fiukat, akinek leszármazottai ma is élnek. Decsy Sámuelné, Dallos Zsuzsanna, mellett a feltárások során nem férje maradványait találták meg a neki tulajdonított sírban. Testvérét, Dallos Jánost szintén a kriptában helyezték örök nyugalomra, a testvérpár édesanyja Hajós Zsuzsanna volt, a már említett Báthory Gáborné testvére. A közügyekben példamutató Fáy András is a kriptában lelt örök békességre, csakúgy, mint a nemesi nevet felvett Ilkey-család több tagja, köztük Ilkey Karolina, aki válását követően halálában is leánykori nevét őrizte meg. Az Ilkey-ház történeteit, báljait, életét megörökítő Vay Sándor is kriptában nyugszik, szüleit, gróf Vay Károlyt és Saroltát szintén egy szomszédos sírboltban helyezték el.

Épülő templom

Az építészeti előadások a már vázolt korszak építkezési gyakorlatába kalauzolták a jelenlévőket, bemutatva mit engedtek vagy éppen tiltottak a kor szokásai. Ilyen többek között, hogy református templomok nem nyílhattak fő útra, elsősorban fából épülhettek és nem lehetett két tornyuk. Olyan korszak ez, melyben árvíz, tűzvész pusztítja a templomokat, életre hívva ezzel a templomépítő közösségeket egész Magyarország területén. Szatmárnémetiben egy időben két építkezés is folyik, Kolozsváron a városfal egyes köveit is felhasználják a templomépítés során. Debrecenben, Érsekcsanádon, a Dunántúl területein szintén megkezdődnek az építkezések a türelmi rendelet hatályba lépését követően. És elkezdődnek a Kálvin téri református templom felépítésének előkészületei is, országos gyűjtést indítanak. Az összefogás eredményeként felépül a 19. század eleji református templomok stílusába beilleszkedő Kálvin téri szent hajlék.

Az azóta eltelt 200 évben több alkalommal is végeztek rajta helyreállítást, rekonstrukciót. Az első, 1926-os belső helyreállítási munkák során történt meg a templombelső aranyozása, ezt követően a II. világháború alatt és az 1980-as években is végeztek rajta felújítási munkálatokat. Legutóbbi, nagyszabású rekonstrukciójára a 4-es metró építésekor került sor, melynek során a templom falán megjelent sérüléseket, repedéseket a falvarrás technikájával kijavították. Ezek okát az előadók abban látták, hogy a templomot hosszú időn át, adományokból, változatos anyagokból építették fel, melyek szilárdsága nem volt megfelelő. A 2014-es orgonahelyreállítás során a legnagyobb építészeti munkát a félköríves homlokzati nyílászáró kiszabadítása jelentette, teljessé téve ezzel a centrális teret. Olyan acélszerkezetek beépítésével, melyek csökkentik a károsodásokat és megerősítik az épület rögzítéseit, sikerült elérni, hogy a föld alatti erőteljes talajmozgások ellenére sem mozdul el a templom a metrógödör felé, így remélhetőleg épségben használhatják azt következő nemzedékek is.

Üzenet

A június 12-i ünnepi istentiszteleten Lukács evangéliuma 4. részének 43. verse alapján hirdetett igét Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, annak is egy aprócska szavára hívva fel a figyelmet. Arra a kellre, „melyben egész keresztyénségünk lényege bontakozik ki. Ezt a kellt hirdeti az Úrvacsora, Jézus életműve és kereszthalála”. Mint mondta: minden, ami az egyházban történik, legyen szó kórusszervezésről, orgonafelújításról, templomépítésről, ennek a kellnek a következménye. „Szívünkben Isten országával megértjük, hogy 200 éve a pesti reformátusok azért tették le az alapkövet, mert hajlékot akartak építeni, ahol Istent magasztalhatják, szívükben azzal a kelllel, mely arra hív, hogy Isten országának éljünk, azt hirdessük, mely köré rendeződik az egész keresztyén gyülekezet, maga a Kálvin tér is. És ha ez megvan, Isten kegyelmesen megadja a többit is, mint ahogyan 200 éve is megadta, minden nehézség ellenére” – mondta a püspök.

Fontos tanulságra hívja fel a figyelmet a kétnapos megemlékezés: Isten az ő népét néha a nullpontra küldi vissza, hogy ezzel is tanítsa. Tanította és elhívta 200 évvel ezelőtt őseinket, hogy a külső és belső nehéz körülmények ellenére is gyülekezetet hozzanak létre, és annak szent hajlékot építsenek. Mert már minden más gyülekezetnek volt temploma Pesten, csak a reformátusoknak nem és ez nem történhetett hitük nagy kára nélkül. Az ünnepség zárszava rámutatott arra, hogy minden ünnep, megemlékezés üzenetet és tanulságot hordoz magában, és hogy minden ünnep annyit ér, amennyit abból magunkkal tudunk vinni és továbbadni.

Szoták Orsolya, fotó: Dimény András, Vargosz