Bódi Rozália pedagógushallgató, Középajta, Erdély

A református tanárképző valláspedagógus hallgatójaként ért a felkérés, hogy legyek a találkozó egyik információs pultjának önkéntese. Útba kellett igazítanunk a hozzánk fordulókat, és mi árusítottuk a rendezvény pólóit, kitűzőit, zászlóit is. A feladatok ellenére sikerült ott lennem az istentisztelet első felén, ahol különösen megfogott az a gondolat, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai világban milyen nehéz megtartani az egységet. Egyetemistaként, a kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület (FIKE) tagjaként magam is törekszem erre. Idén mi láttuk vendégül a Kárpát-medencei református egyetemi gyülekezetek találkozóját. Azon nem voltunk ilyen sokan, mint ma, de önmagunkhoz képest mégis rekordot döntöttünk a háromszáz résztvevővel. Mi egyetemi-főiskolai hallgatóként így járulunk hozzá a magyar református egység megéléséhez.

Halász Zsuzsanna pedagógus, Hertelendyfalva, Délvidék

Először jártam Kolozsváron, régi álmom vált ezzel valóra. Bár e rövid idő alatt a városból nem sokat láttam, mert most a találkozáson volt a hangsúly, a férjem megígérte, hogy nyáron pár napra visszajövünk ide, és alaposabban megnézzük a vidék nevezetességeit. Különösen megragadott az istentisztelet, a zsúfolásig megtelt templom. Nem pusztán összejöttek ide az emberek a Kárpát-medence minden sarkából, hanem egységes gyülekezetté kovácsolódtak. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar reformátusok között lelki egység van, és hogy mekkora szükségünk van ennek kifejezésére. Jó látni, ahogy egyre inkább a szívébe vésődik a református híveknek, hogy mindnyájan összetartozunk.

Kondrát Karola gyógyszerészasszisztens, Kisbács, Erdély

Két szolgálatom volt a mai nap során. Először öregdiákként énekeltem a Kolozsvári Református Kollégium Kórusában az istentiszteleten. Ez egyben a legnagyobb élmény is volt számomra, mert nagyon szerettem a refit, és jó újra és újra közéjük állni, visszatérni ebbe a közösségbe. A másik szolgálatomat a magyarországi és a kolozsvári johanniták között végeztem: mi biztosítottuk az elsősegélyt a rendezvényen. Akkor örülünk, ha nincs szükség ránk. Hála Istennek ma sem volt komolyabb eset, csupán egy vérnyomásleesés miatti ájuláshoz riasztottak minket.

Krémer István egyházközségi ügyintéző, Beregszász, Kárpátalja

A gyülekezetünk kórusával érkeztem a találkozóra, nagyon örülök, hogy eljuthattam Kolozsvárra. Jó szívvel fogadott minket az itteni magyarság, a családdal, ahol szállást kaptam, éjszakába nyúlóan beszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. A családjaink, a gyülekezeti élet, a politika és a gazdasági helyzet egyaránt szóba került. Azt is megállapítottuk, milyen nagyszerű az, amikor a sok nehézség között azt is észre tudjuk venni, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk az Úrnak. Öröm volt ebben a román tengerben látni, ahogy felcsillantak a szemek és mosolyra fakadtak az arcok, amikor magyarokkal találkozva jó napot vagy áldást és békességet kívántunk egymásnak. Rossz volt ugyanakkor látni, hogy a nagy magyar király, az igazságos Mátyás szülőházát csupán egy román zászló díszíti.

Összeállította: Kiss Sándor

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapjában.