„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-é ezt?" (Jn 11,25–26). Ennek a kérdésnek jogosultsága van minden élethelyzetben és mindenek fölött – mutat rá húsvéti üzenetében Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök, aki szerint ebben az ügyben minden egyes ember érintett, ezért nincs oka kibúvót keresni. Hogy helyes választ adhassunk rá, elsősorban imádkoznunk kell magunkért és szeretteinkért egyaránt. „Úgy látom, Európában elérkezett az ideje annak, hogy a valóságban is felvessük hitünk és vallásunk kérdéseit" – teszi hozzá.

„Jézus él és itt van közöttünk és elveszi most a félelmünket, megvigasztalja a szívünket a bánatban, megerősít a gyengeségben, a betegségben és meghallgat minket minden időben" – írja húsvéti pásztorlevelében Kató Béla erdélyi püspök, azt kívánva, hogy ezzel az erővel, vigasztalással, ezzel az örömmel a szívünkben induljunk tovább mi is ezen a Húsvéton.

„Húsvét ünnepe azt üzeni nekünk, hogy mi ma is találkozhatunk a föltámadott Úrral. Ő Szentlelke által jelen van a mi életünkben" – forgalmaz ünnepi írásában Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Mint írja, „ahhoz, hogy találkozzunk vele, szükségünk van olyan hitre, mint amilyen azokban az asszonyokban volt, akik először vitték a hírt ama hét első napján, hogy Jézus föltámadott".

Csűry István királyhágómelléki püspök pásztorlevelében a biblia Lázár történetét felidézve úgy véli, hogy „Húsvét akkor lesz igazi ünnep, ha értelmünk megkísérli megközelíteni a felettünk álló titkot, és ha a hitünk imádsággal tapad az élet forrására".

„Életfolytatásunk, ilyen-olyan hitünk, lanyha érzésvilágunk, megfáradt szeretetünk revíziója elkerülhetetlen. A húsvéti evangéliummal való feltöltekezés feltámasztja a hagyomány, az evangélium, az igehirdetés, a Krisztus történetével való találkozás átértékelését" – hangsúlyozza a Hajdú-bihari Naplóban, valamint az Észak- és a Kelet-Magyarország című lapokban megjelent húsvéti írásában Fekete Károly püspök. A tiszántúli egyházvezető szerint „a hagyomány nem maradhat ósdi kolonc, hanem dinamizáló, újraéledő és konvertálható hozomány lesz. Az evangélium régi eseménye személyesen beteljesedő történéssé válik. Az igehirdetésből megelevenítő Ige terem. A Krisztus-esemény nem tragikus Jézus-történet marad, hanem emberiségtörténeti és üdvtörténeti csúcsponttá válik. A hit nem misztikus fantáziálás, hanem bizalmas kapcsolat lesz az élet Gazdájával".

reformatus.hu