„Hátrahagyott üres cipők a Duna-parton... Egykor férfiak és nők álltak itt, zsidó honfitársaink. Élni akartak. A nyilasterror idején a Dunába lőtték őket" – a megemlékezésen Mikola István arról beszélt, a többségi társadalom több mint hét évtizeddel ezelőtt alapvető zsidó-keresztyén értékeket adott fel, nem volt elég bátor, hogy megvédje honfitársait. A Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára hazánk erőforrásának nevezte a sokszínűséget, egyértelművé tette, hogy a zsidók, romák és a különböző nemzeti kisebbségek Magyarország szerves részét képezik, s arra hívta az emlékezőket, hogy napról napra álljanak ki az élet tiszteletéért. Mint mondta, a történelem megmutatta, az „ordas eszmék" elleni küzdelemben kevésnek bizonyultak az államok, ehhez „lélekkel bíró emberre van szükség, aki felelős önmagáért és másokért".

„A Duna e város mosolya, s a rakparti cipők emlékeztetnek, hogy örök seb tátong e mosolyon" – mondta Frőlich Róbert országos főrabbi. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének képviselője az egész társadalom közös sebének nevezte azt a szörnyű korszakot, melyre a cipők emlékeztetnek, s közös felelősségünknek, hogy azt „emlékünkben tartva soha meg ne ismétlődésre ítéljük". Köves Slomó vezető rabbi „magyar Auschwitznak" nevezte a dunai rakpartot, mely az emberi felelősségre emlékeztet, s arra, milyen könnyen vetkőzik ki az ember önmagából. Az Egységes Magyar Izraelita Hitközség képviselője az Istentől kapott tízparancsolatot biztos alapnak nevezte, melyhez az emberek együttélésének igazodnia kell. A végtisztesség megadásának fontosságát hangsúlyozta a megtalált áldozatok számára, valamint arra buzdította az emlékezőket, tegyenek azért, hogy ez a világ jobb legyen.

A megemlékezésen a három történelmi keresztyén egyház képviselői is részt vettek: Cserháti Ferenc esztergom-budapesti katolikus segédpüspök, Márkus Mihály nyugalmazott református püspök és D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök imádkozott az áldozatokért, túlélőkért és utódaikért. Ezt követően a résztvevők mécsesekkel és fehér kövekkel emlékeztek a nyilasterror és a holokauszt magyarországi áldozataira.

A második világháború idején Európában több millió embert – túlnyomó többségben zsidókat – diszkrimináltak, üldöztek, deportáltak és gyilkoltak meg származásuk, vallásuk, politikai nézeteik miatt. A legnagyobb, auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban több mint egymillióan lelték halálukat, köztük többszázezer magyart. Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét, az auschwitzi tábor felszabadításának napját a holokauszt nemzetközi emléknapjává.

A Cipők a Duna-parton budapesti holokauszt-emlékművet 2005-ben avatták fel a fővárosi Duna-part Parlamenthez közeli szakaszán, pesti és a budai rakpartok pedig a zsidómentésben résztvevő magyarok és külföldi diplomaták, misszionáriusok – Jane Haining, Stehlo Gábor, Salkaházi Sára, Slachta Margit, idősebb Antall József, Angelo Rotta, Carl Lutz, Ángel Sanz Briz, Friedrich Born, Raoul Wallenberg, Waldemar és Nina Langlet – nevét viselik.

reformatus.hu, fotó: Dimény András