„Történelmi pillanat ez ennek az országnak és a benne élő keresztyéneknek" – kezdte Huszról szóló előadását Peter Morée. A Károly Egyetem egyháztörténésze arra utalt, hogy legutóbb 1615-ben emlékeztek meg ilyen formában – ennyire szabadon és ennyire kerek évfordulón – a cseh reformátorról. 1715-ben az ellenreformáció miatt volt lehetetlen a nyilvános megemlékezés, 1815-ben csak a protestánsok, illetve az értelmiség szűk körében élt az emlékezete, 1915-ben pedig az első világháború hiúsította meg a nagyszabásúra tervezett ünnepségsorozatot.

Az évszázadok során a csehek róla alkotott képe is változott: keresztyénsége és tanai fokozatosan háttérbe szorultak, a XIX. század végén és a XX. század elején a nemzeti emancipáció és függetlenség szimbólumaként tekintettek rá, a kommunista rezsim pedig mint egyházellenes forradalmárt ünnepelte. Még az 1915-ös ünnepségekre készült el a prágai Óváros téren álló emlékműve; a Betlehemi kápolnát, egykori prédikálóhelyét pedig az 1950-es években újították fel, s rendezték be múzeumnak, valamint film is készült róla a kommunizmusban, propagandacéloktól nem mentesen. „Csak az elmúlt huszonöt évben lehet rá újra politikai nyomás nélkül, hívő teológusként emlékezni, a tudósoknak pedig objektíven, félelem nélkül, kritikusan értékelni őt" – összegezte az eladó.

Husz János megítélése évszázadokon át eltérő volt a keresztyének között is. Míg a római katolikusok eretnekként égették meg, a protestánsok szerint mártírhalált halt az általa felismert igazsághoz ragaszkodva, a cseh ortodox egyházban pedig szentté avatták. Sokan úgy vélik, keményfejűsége miatt kellett meghalnia, illetve közvetve őt teszik felelőssé a huszita légiók erőszakosságáért. Peter Morée ezzel nem ért egyet, de ő is elismeri: a megújulást sürgető Husz valóban radikalizálta hallgatóságát. Prédikációiban a sátán elleni harcra hívott, szemléletes, a Jelenések könyvéből származó képeket alkalmazott: akik nem ismerték el a megújulás szükségességét, azokat az antikrisztus szolgáinak nevezte. Ugyanakkor hangsúlyozta: hívő teológusról van szó, aki azt kifogásolta, hogy az egyház hibái miatt „az emberek nem fértek be a kegyelembe".

Ma már a római katolikus egyház is más, mint hatszáz éve, s bár hivatalosan még nem vonták vissza a konstanzi zsinat ítéletét, II. János Pál pápa kezdeményezte, hogy vizsgálják meg, milyen szerepe volt Husz Jánosnak az egyház megújulásában. Ferenc pápa pedig néhány hete fogadta a csehországi egyházak delegációját, a katolikusok nevében bocsánatot kért a „szeretet nélküli ítélet" miatt, s részt vett egy engesztelő liturgián is. Az idei csehországi Husz-év előkészítésén egy ökumenikus bizottság dolgozott, melynek a protestáns és ortodox egyházak képviselői mellett pápai megbízottként Miloslav Vlk bíboros is tagja volt. „Ötven éve zajlik a reformáció a katolikus egyházban" – mondta egy ökumenikus kerekasztal-beszélgetésen, utalva arra, hogy Husz János biztosan elégedett lenne a II. vatikáni zsinattal kezdődött folyamatokra.

Úgy tűnik, hat évszázad után a reformátor végre nem osztja meg, hanem összeköti a csehországi keresztyén egyházakat – közös gyökerükre, az evangéliumhoz való hűségre emlékezteti őket. „Keresd az igazságot, halld az igazságot, tanuld az igazságot, mondd az igazságot, tartsd meg az igazságot, védelmezd az igazságot halálodig" – Husz János szállóigévé vált gondolatai az igazságról valójában Jézus Krisztusról szólnak, aki „megszabadít a bűnből, a sátántól, a lélek halálától, végül az örök haláltól, az Isten kegyelmétől való örök elszakadástól".

Fotó: Karel Cudlín

Erről tettek tanúságot a Husz-ünnepségek szabadtéri ökumenikus istentiszteletén. Az óváros téri Husz-emlékműnél összegyűlt sokaságnak egy evangéliumi történettel – Jézus a tengeren jár – hozták közelebb Husz hitét. Jézus függetlensége és nyugalma adott a tanítványoknak és a reformátornak is biztonságérzetet, s bátorságot rálépni az ismeretlenbe vezető útra. Ahogy a tanítványok az éjszakai tengeren kétezer éve, úgy Husz János is nagyon félhetett a konstanzi máglya felé lépdelve, de hitt Megváltójában, s abban, hogy nem feledkezett meg róla. Így vált az igazság tanújává.

Prágai útinaplónk:

I. Husz-ünnepségeken Prágában

II. Husz János és a csehországi reformáció 

III. Határtalan zene

IV. Magyar hangok Prágában
V. Az igazság tanúja 

Feke Eszter – Feke György