Huszonegy évi gyülekezeti munka után váltott. Hogy került a börtönmissziós szolgálatba?

Egy barátom jelezte, hogy a gyülekezetéből egy ifjú Baracskára került. Arra kért, látogassam meg, hátha nekem jobban megnyílik, mint az ott szolgáló idősebb kollégának. Kéthetente jártam hozzá, aztán a szabadulása után behívott a nevelő, és azt mondta: örülne, ha másokkal is foglalkoznék, mert jól hatottak erre a fiúra a beszélgetéseink. A kétheti alkalomból heti egy, aztán heti kettő lett. Így amikor 2000-ben megjelent az intézmény állománytáblájában a börtönlelkészi státusz, már ismerősként kértek fel annak betöltésére.

Nemcsak lelki programokat szervez, hanem a Holokauszt Múzeumba és a Terror Házába is elviszi a rabokat. Miért pont ezeket a kiállításokat mutatja meg nekik?

A fasizmus és a kommunizmus okozta nyomorúsággal szembesülve a fogvatartottakkal arról a mózesi igéről beszélgetünk, amely szerint a jövevény olyan az Úr előtt, mint mi magunk (4Móz 15,15). Isten tehát nem tesz különbséget közöttünk. A másik ember ezért nem zsákmányállat, akit szét lehet tépni, meg lehet nyúzni, hogy nekünk előnyünk származzon abból. A másik ember a testvérünk, akinek Isten a maga lelkéből adott, így ha vétünk ellene, az Úr ellen vétünk. Egyszerre van egy-egy ilyen múzeumlátogatásnak hitre hívó és fontos morális üzenete. Mindkettő fontos, mert a hit Isten ajándéka, és ha valaki nem kapja meg ezt az ajándékot, morális tartásra akkor is szüksége van a hétköznapi boldoguláshoz.

Párhuzam vonható tehát a totális diktatúrák bűnei és napjaink köztörvényes bűntettei között?

A zsidó kisfiú nem értette, miért kell a ruhájára sárga csillagot varrni, vagy miért nem szállhat fel a villamosra. Papgyerekként én sem tudtam, miért vagyok osztályellenség, miközben iskolaidő után a fél osztály a parókiaudvarra jött játszani. De egy hatéves gyerek az előtt is értetlenül áll, ha a nagymamája nem jöhet többé a vasárnapi ebédre, mert valaki pár ezer forintért elvágta a torkát.

Nemcsak a börtönbéli munkáját említette a laudáció, hanem a vallásközi párbeszéd ösztönzéséért végzett szolgálatát is.

A teológián találkoztam először azzal, hogy zsidó származása miatt egyik-másik társunkat a többiek vegzálták. Ezzel nem tudtam mit kezdeni, ezért 1979-től néhányan a keresztyének és zsidók közti megértést segítő programokat kezdtünk szervezni, a délszláv háború idején pedig a Kárpát-medence ifjúságát célzó vallásközi táborokat tartani, ahol a katolikus, a református, az evangélikus, az ortodox, a zsidó és a muszlim felekezet sajátosságaival tabuk nélkül ismerkedtek a résztvevők. Az a gondolat vezetett minket, amely szerint minél többen vannak, akik megértéssel fordulnak mások felé, annál élhetőbb lesz a világ.

Névjegy. Szénási Jonathan Sándor 1959-ben született Budapesten, lelkészgyerekként Vereben nőtt fel. A budapesti teológia hallgatójaként segédlelkészként Velencén és Gárdonyban, majd az iskolát elvégezve Kápolnásnyéken szolgált. 2000 óta a baracskai börtön intézeti lelkésze. 1979-ben hozta létre a keresztyén–zsidó párbeszédet segítő GeSheR-Híd munkacsoportot, amellyel a '90-es években a népek és vallások megbékélését szolgáló ifjúsági táborokat is szerveztek. A lelkész emellett számos, a magyar–cigány megértést segítő programot is vezetett.

Kiss Sándor
Fotó: Géczy Lajos
Megjelent a Reformátusok Lapjában.