A püspök a kárpát-medencei részegyházak nevében köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelt figyelmet fordítva az ukrajnai háborús konfliktusra. A Kárpátaljai Református Egyház (KRE) kritikus helyzetéről szólva felemelte hangját a nacionalizmus táplálta háború ellen, amit tapssal honoráltak az „egyházi parlament" tagjai. Beszédében a KRE által szervezett nyári családi nap mottójára („Dicsőségemet másnak nem adom") utalva tette fel kérdést, hogy mi a keresztyének válasza a háborús konfliktusra. A kategorikus „nem" egy nemzet istenítésére és földi hatalmak bálványozásra kontextustól függetlenül az első hiteles válasz. Kárpátalján ezen túl a kritikus diakónia szerepét emelte ki a püspök, amivel az egyház ellenáll az ukrán állam nyomásának, amely a helyi református közösségtől a háború tevőleges támogatását várja el. A szeretetszolgálat úgy válaszol erre, hogy a rendelkezésre álló forrásokat nem a fegyveres konfliktusra, hanem a kenyérkereső apákat és fiakat elveszítő családok támogatására fordítja.

Mindebben elengedhetetlen a nemzetközi testvéregyházak tevőleges szolidaritása és imádsága. Bölcskei ebben az összefüggésben mondott köszönetet a zsinat tagjainak azért, hogy döntéseikkel lehetővé tették a két egyház aktív együttműködését az elmúlt években, amelyben egyenlő felekként, a különbözőségük felvállalásával működhettek együtt a kelet-nyugati párbeszéd előmozdításán a kontinensen. „Azt kívánom magunknak, hogy a jövőben is állítsuk kihívás elé egymást, őrizzük meg a bátorságot és érdeklődést arra, hogy a másik szemével is megtanuljuk szemlélni a világot. Az pedig ne nyugtalanítson minket, hogy mindeközben el kell hagynunk a komfortzónánkat, sőt akár saját időzónánkat is, hiszen közösen fedezhetjük fel, hogy minden különbözőségünk ellenére életünk végeredményben a Szentháromság Istenben van elrejtve. Ennek az elrejtettségnek a megtapasztalása pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban annak adjuk a dicsőséget, akit az illet" – zárta köszöntőjét a püspök. Bölcskei Gusztáv találkozott Anette Kurschus egyházelnökkel (Präses), majd a külügyi, ökumenikus és társadalmi kapcsolatokért felelős egyházi főtanácsossal, Ulrich Möllerrel a két egyház közötti együttműködés jövőbeli terveiről egyeztetett.

A zsinat tematikus súlypontja a család „intézménye" melletti kiállás, ezen belül is a sokszínű bibliai családkép és a családok mai társadalmi helyzete közötti kapcsolat volt. A zsinati vitát egy kétéves tanulmányi munka és a gyülekezetekkel, egyházmegyékkel lefolytatott belső párbeszéd, illetve a nemzetközi partnerekkel folytatott eszmecsere előzte meg. A zsinat megvitatta a teológiai bizottság előterjesztését és annak a nemzetközi konzultációnak a beszámolóját, amelyen az Magyarországi Református Egyházat Szarka Miklós, a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat korábbi igazgatója képviselte. Az utóbbi eseményről szóló beszámoló kiemelte, hogy a testvéregyházak gyakorta mintha „eltérő időzónában" élnének, ami a kérdésfelvetés és a válaszok tekintetében is tanulságos. A zsinati tagokat emlékeztette arra, hogy nem lehet egy adott kontextust kizárólagosnak tekinteni akkor, amikor a család mai formáiról mondanak véleményt – legyen az hagyományos, konzervatív, vagy éppen haladó és liberális közeg.

Alapvető belátásként fogalmazódott meg a zsinaton, hogy a bibliai tanúságtétel nem tár elénk egy kizárólagosan normatív családképet, amelyet a mindenkori társadalmi környezettől függetlenül követnie kell a keresztyén közösségnek. A sokszínű bizonyságtétel változatlan elemeként emelte ki Anette Kurschus, a Vesztfáliai Egyház első női lelkészi elnöke a szeretetet, hűséget és kölcsönös felelősséget, mint a házassági kapcsolat alapköveit. A család ugyanakkor a „változások, feszültségek és konfliktusok helye is", fogalmazott az elnöknő. „Jó ideje nyilvánvaló, hogy a protestáns egyház a családi együttélés mai sokszínű formáit nem csak elfogadja, hanem olyan környezet kialakítására törekszik, amelyben a családok megerősödhetnek és kiteljesedhetnek. Célunk, hogy a családokat erősítsük és támogassuk ..., hiszen a válások magas száma azt mutatja, hogy sok ember nem képes a bibliai útmutatást megvalósítani életében" – hangsúlyozta újságírók előtt Kurschus. A zsinat a politikum számára ajánlásokat fogalmazott meg egy családbarát társadalom előmozdítására és döntéseivel a családbarát egyházi élet megerősítésére törekedett úgy az egyházi alkalmazottak, mint a gyülekezeti közösségek tekintetében, amelyben az elvált és az újraházasodott embereknek is helyük van.

A széleskörű párbeszéd a jelentés szerint azt is megmutatta, hogy a testvéregyházak között és az egyházon belül, a gyülekezetekben sincs egyöntetű álláspont az olyan égető kérdésekről, mint a válás, a házasság előtti szexuális élet vagy az azonos neműek kapcsolata. Utóbbi kapcsán a zsinat ugyanakkor határozott álláspontot fogadott el azzal, hogy lehetővé tette az azonos neműek tartós párkapcsolatának nyilvános megáldását istentiszteleti keretek között. Az eddigi szabályozás szerint is lehetőség nyílt azonos nemű párok kapcsolatának megáldására, de csak nem nyilvános áhítat alkalmával. A liturgiai cselekményben csak olyan párok vehetnek részt, akik bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek, illetve a gyülekezetek valamint a lelkészek lelkiismeretüket követve szabadon dönthetnek arról, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel. Amennyiben a helyi közösség elutasítja az erre vonatkozó kérdést, az illetékes esperes köteles intézkedni az ügyben.

A zsinat felemelte szavát az eutanázia aktív formája ellen, elutasítva a „az öngyilkosságban való szervezett és rendszeres segítségnyújtás valamennyi formáját", valamint a háborúval szemben kiállt az igazságos béke mellett, amelynek előmozdítására szólította fel a német kormányt, különös tekintettel a szíriai és iraki konfliktusra. Utóbbiakat Kurschus a háborús logika fatális következményeként értékelte és elítélte a „súlyos tévedést, miszerint a demokáciát fegyverekkel ki lehet kényszeríteni". A tanácskozás napirendjén szerepelt sok egyéb mellett a mintegy 150 milliárd forintot kitevő főösszegű jövő évi költségvetés elfogadása is.

Külügyi Iroda