Száz évvel ezelőtt, 1918. november 11-én ért véget hivatalosan az első világháború. A történelem első globális és totális háborúja, amely több mint 17 millió ember életét követelte, s a pusztítás és a rémület addig ismeretlen mértékét mutatta. Ebben a háborúban részt vett majdnem minden nagyhatalom és gyarmattartó ország, valamint az akkori idők kisebb államai is. A világháború, valamint lezárása a 19. század végéig uralkodó világrend felbomlásához vezetett: korábbi nagyhatalmak omlottak össze, új többnemzetiségű államok jöttek létre. A békeszerződések messzemenő territoriális változásokat és határrendezéseket eredményeztek, amelyek egyéni és kollektív jogtalanságok egész sorát hívták életre.

Az I. világháborút követően az újonnan kialakuló világrendben százezrek kerültek új hazájukban nemzeti és vallási kisebbségi helyzetbe. Ez különösen is Kelet-Közép Európa országait és társadalmait érintette, köztük magyar református egyházunkat a Kárpát-medencében.

A Debreceni Református Kollégium világháborús domborműve (fotó: Szirák Sára)

A Közgyűlés köszönetét fejezi ki azért, hogy az Európai Protestáns Egyházak Közössége (EPEK/GEKE) − 2018. szeptember 8−13. között Baselben tartott 8. Nagygyűlésén első ízben – közös nyilatkozatot fogadott el az I. világháború következményeivel kapcsolatosan. Egyetértve az EPEK állásfoglalásával egyházunk is vallja, hogy az evangélium fényében egyetlen népet vagy nemzetet sem lehet végérvényesen besorolni a tettesek vagy áldozatok kategóriájába. Ugyanakkor a történelmi egyházaknak fel kell tenniük az önkritikus kérdést: a 20. század konfliktusainak idején hol osztoztak fenntartás nélkül a háború iránti általános lelkesedésben, hol voltak annyira elfogultak a politikai, világnézeti és nemzeti korszellem iránt, hogy képtelenek voltak koruk társadalmi folyamatait teológiai szempontból elemezni és a jogfosztottak pártjára állni? Következésképp a békére és az erőszak nélküli konfliktusmegoldásra való intésnek, illetve nevelésnek ma is állandó részét kell képeznie az egyház őrállói-prófétai szolgálatának.

Az Egyházkerületi Közgyűlés sajnálattal állapítja meg, hogy egyes országokban testvéreink manapság is arra kényszerülnek, hogy kisebbségi létben a jogaik elismertetéséért küzdjenek, továbbá azért a lehetőségért, hogy nyelvi, vallási és kulturális önazonosságukat ne csak egyénileg, hanem kollektív módon is gyakorolhassák és megőrizhessék.

Az Egyházkerületi Közgyűlés fontosnak tartja, hogy az EPEK tagegyházai tudnak erről a történelmi tapasztalatról és segíteni kívánják e tapasztalatok feldolgozását, valamint szorgalmazzák, hogy kisebbségi sorsban a protestáns gyülekezetek – a megbékélt különbözőségek jegyében – a „híd" szerepét töltsék be felekezetek, népek és nemzetek között.

A mai világpolitikai helyzet merőben más, mint száz évvel ezelőtt volt. Mégis van repedés és megosztottság Európa társadalmaiban, népei és egyházai között. Ezek a törésvonalak viszont sok esetben, közvetve bár, de összefüggésben állnak a száz éve történt eseményekkel és azok következményeivel, politikai és kulturális változásaival. Ezért elengedhetetlen feladatnak tartjuk e folyamatok kritikus-önkritikus vizsgálatát, igazságosabb életfeltételek kialakítását és az együttélés kultúrájának jobbítását, melynek megvalósulásához a Szentlélek bátorító erejét kérjük Isten Igéjével: „Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Zsolt 46, 7-11a

Debrecen, 2018. október 26.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlése