Horváth Ádám 22 éves, hatodik éve annak, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyvarsányból felkerült előbb Budapestre, majd később Gyálra, ahol jelenleg is él feleségével, májusra várják első gyermekük megérkezését

Mit érdemes tudni a legációról, milyen szerepet tölt be egy teológushallgató életében?

Ez egy régi hagyomány, szokás mondani, hogy „ünnepi küldöttei" vagyunk a teológiának, egy-egy gyülekezethez megyünk ki ilyenkor valamelyik nagyobb egyházi ünnep keretén belül. Ilyenkor lehetőségük van a gyülekezeteknek, hogy támogassák a teológusokat a tanulmányaikban. Az ünnepi istentiszteleten prédikálni szoktunk, de helyi igények szerint a felkészítő alkalmakon is szolgálunk, ez egy jó gyakorlási lehetőség, hiszen lelkészként ismerni kell egy adott közösséget és meg is kell szólítani azt.

Mondhatjuk-e azt, hogy a legáció egyfajta szakmai gyakorlat?

Inkább egyfajta minősített szakmai gyakorlatnak nevezném, hiszen a prédikálás egy bizonyos részét képezi a teológus képzés gyakorlati részének. Minősített, hiszen mindig ünnepekkor megyünk, ilyenkor a gyülekezetet is minősített állapotában látjuk. Nagyobb ünnepekkor azok is elmennek az istentiszteletre, akik egyébként nem szoktak heti jelleggel ott lenni a templomban. Legátusként nem láthatjuk a gyülekezetet egészében, ilyen értelemben nem nevezhető szakmai gyakorlanak a legáció, tapasztalatot jelent azonban találkozni olyan emberekkel is, akik másfajta közegből jönnek, mint mi.

Milyen élményt jelentett először kiállni egy közösség elé?

Nekem azért volt könnyebb a helyzet, mert lelkész családban felnőve sok legátust hallottam már, így nem volt számomra ismeretlen a feladat. Ilyenkor a teológusban ott van az izgalom, a félelem, hiszen nemcsak a feladatot kell elvégezni sikeresen, hanem fel kell készülni a visszajelzésekre is. Sokat tanulhattam a különféle példákból, ez jó hátteret biztosított számomra, jobban tudtam ügyelni az esetleges hibákra. A fent írtak ellenére félelmetes volt kiállnom, ezt csak úgy lehet legyőzni, ha szembenézünk ezzel a félelemmel, azzal, hogy emberekhez kell beszélni érthetően és jól. Legelső alkalommal kevés emberhez kellett szólnom, ez némileg megnyugtatóan hatott. Az első két évben még nem saját prédikációt kell mondanunk, ez egyszerre könnyű és nehéz, hiszen külön nem kell megírni egy adott szöveget, de nehéz is, mert így nehezebb sajátként kezelni az előre megírt gondolatokat. 14 éves korom óta lelkésznek készülök, nagy volt a vágy bennem, hogy legációba mehessek, de nekem is meg kellett küzdenem a kezdeti nehézségekkel.

Mostani legációd már a kilencedik volt az elmúlt 4 évben. Hogyan élted meg már edzett teológusként?

Most is izgultam, azonban máshogyan élem meg, mint korábban. Ami a kezdeti nehézségeket jelentette mostanra már kezd elmúlni, számomra könnyebb, hogy saját prédikációval készülhetek, ez formálta át a félelmemet egészséges izgulássá. A mostani alkalommal ugyanakkor csalódás ért, mert óriási létszámkülönbséggel találkoztam a két húsvéti istentisztelet során, hétfőn jóval kevesebben voltak, mint vasárnap, ez nagyon élesen meglátszódott. Vallom ugyanakkor azt is, hogy létszámtól függetlenül mindig a legfontosabbat, azaz Krisztus evangéliumát, örömüzenetét kell elmondanom, ez ad szabadságot számomra, ez az, amivel sohasem szabad spórolnom.

Mi az, amin változtatnál a legáción, mint gyakorlaton?

Alapvetően a legációt egy nagyon jó lehetőségnek látom, hiszen emberek közé mehetünk, meglátogatunk egy közösséget. Számomra a kötött szövegek begyakorlása okoz némi nehézséget, de mindenkinek más és más nehézségei vannak. Minden legáció során értékelnek bennünket szakmailag, ezek a visszajelzések szubjektívak. Azzal lehetne javítani a rendszeren, ha ezt meghatározott szempontok alapján tennék, ha rögzítenék a minősítés kritériumait. Ez pontosabb és személyre szabottabb képet adhatna a teológusoknak, nagyobb teret adna a személyes fejlődésnek.

Forrás: kre.hu