A 2014-es esztendő kiemelt év a reformátusok kontinenseket átfogó több milliós közössége számára. Kálvin János halálnak 450. jubileuma egyben a 2009 és 2014 közötti Kálvin-évek lezárását is jelenti.

Zwingli, Kálvin, Béza

Ez az év Kálvin mellett lehetőséget ad még két kiemelkedő jelentőségű svájci reformátorra való emlékezésre is. Terveink szerint januárban és februárban Svájc első reformátora, Ulrich Zwingli (1484-1531) életéről az ő magyarországi hatásáráról olvashatunk a reformatus.hu évfordulós rovatában. A Zwinglivel való foglalkozás aktualitását az adja, hogy januárban van születésének 530. évfordulója.

Zwingli prédikál a zürichi polgároknak

A tavasz Kálvin János gazdag életművének megismerését szolgálja. A genfi reformátor munkássága a magyar kálvinisták számára azért is lehet 2014-ben kiemelten fontos, hiszen másfél száz esztendeje jelent meg az első magyar nyelven írt Kálvin-életrajz id. Révész Imre munkájaként. Szintén százötven éve tartották Kárpát-medence szerte (a Tiszántúli Egyházkerületet kivéve) az első Kálvin-ünnepségeket. A Felvidéktől Pesten át Erdélyig számos városban fontosnak érezték, hogy Kálvin halának háromszázadik évfordulóján templomi vagy iskolai megemlékezést rendezzenek.

A harmadik neves személyiség, Théodore de Bèze (Béza Tódor), Kálvin genfi lelkipásztori munkásságának folytatója volt. A 495 éve született prédikátor életéről és áldásokban gazdag tevékenységéről a nyár folyamán emlékezünk meg.

A 2014-es esztendő nemcsak a Kálvin-évek méltó lezárására ad lehetőséget, hanem a svájci-magyar református kapcsolatok elmélyítésére is. Szenci Molnár Albert mellett még négy magyar egyháztörténész-teológus életét és munkásságát szeretnénk bemutatni, akik az évszázadok során hozzájárultak a svájci reformátorok életművének a megismertetéshez.

Szenci Molnár Albert (1574-1634)

A Szenc városában született teológus külföldi tanulmányútja során Genfben járva 1596 augusztusában találkozott az idősödő Bèzával, aki Kálvint mesterének tekintve a következőket mondta: „ő lett Krisztusban az atyám". Szenci Bézához hasonlóan tanítványi lelkülettel járult hozzá Kálvin tanainak ismertebbé tételéhez.

Ebben az évben lesz 390 éve, hogy Kálvin János fő műve, az Institutio Christianae religionis először jelent meg magyar nyelven Szenci Molnár Albert ( 1574-1634) fordításában, Az keresztyéni religióra és igaz hitre való tanítás címmel.

Szenci Molnár Albert munkássága kapocsnak tekinthető a nyugat-európai és a magyar protestantizmus között. Művei közül még kiemelkedik az 1607-ben megjelent 150 genfi zsoltár fordítása, valamint az 1604-ben kiadott magyar-latin szótára.

Benke István (1849-1915)

Zwingli születésének négyszázadik évfordulóját 1884-ben számos istentisztelet mellett három, a zürichi reformátorról szóló könyv megjelenésével ünnepelte a magyar reformátusság. Az évfordulón magyar nyelven kiadott Zwingli-életrajzok közül Benke István (1849–1915) munkája ismerteti legrészletesebben a svájci reformációt elindító fiatal pap életét. A szerző 1881 és 1901 között a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium vallástanáraként dolgozott. Művének címe: „Zwingli Ulrik élete és a helvét reformatio megalapítása. A nagy reformátor négyszázados évfordulója alkalmából emlékének szentelve."

Nagy Barna (1909-1969)

Nagy Barna 1909. május 15-én született Sárospatakon, ahol teológiai tanulmányait is végezte. Külföldi tanulmányútja során a kor legmeghatározóbb teológusaitól tanult, többek között Brunnertől és Barthtól. 1936-ban Debrecenben védte meg doktori disszertációját a Theológia módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában címmel.

1937-től a Sárospataki Teológiai Akadémián szisztematika teológiát tanított egészen 1952-ig, az intézmény felszámolásáig. 1954-ben a Budapesti Teológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékén helyezkedett el. Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások következtében megfosztották pesti katedrájától.

A forradalom évében kapcsolódott be a nemzetközi Kálvin-kutatásba. Ennek során nagy szerepet vállalt Kálvin János kiadatlan prédikációinak sajtó alá rendezésében. Egyedülálló tehetséggel fejtette meg Kálvin gyorsírással lejegyzett publikációit és tette azt értelmezhető szöveggé. Halálát követően munkája kiadására közel ötven évet kellett várni, mire Erik A. de Boer holland teológiai professzor az elkezdett átdolgozást befejezte.

Zsindely Endre (1929-1986)

Zsindely Endre (1929–1986) jogi tanulmányai után iratkozott be a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol 1953-ban szerzett diplomát. Három év múlva súlyos beteg lett, de svájci gyógykezelése oly mértékű javulást eredményezett, hogy 1961-ben a zürichi egyetemen egyháztörténeti doktorátust szerzett. Ezután az Egyházak Világtanácsának Bossey-i Ökumenikus Intézetében tanult, majd a schaffhauseni Staatsarchivban végzett egyháztörténeti és magyar irodalomtörténeti kutatómunkát.

Széleskörű ismereteinek és kiváló nyelvtudásának köszönhetően kiemelkedő eredményeket ért el a magyarországi reformáció svájci kapcsolatainak és a svájci reformátorok magyarországi összeköttetéseinek vizsgálatában. Részt vett az 1880-as évek óta aktívan folyó svájci Zwingli-kutatásban. A reformátorról magyar nyelven megjelent tanulmányai közül a Zwingli hatása Skóciától Magyarországig a reformáció századában és a Zwingli teológiája, különös tekintettel úrvacsoratanára címűt érdemes kiemelni.

Ifjabb Révész Imre (1889-1967)

Teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte. A Kálvinnal való foglalkozást – id. Révész Imre unokájaként – „családi hagyományként" örökölte. Nagy hatással volt rá a franciaországi Montauban eltöltött idő is (1910-11), ahol megismerkedett a neves Kálvin-kutatóval, Emil Doumergue professzorral.

Hazatérte után rövidesen kinevezték a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékére. 1920-ban Debrecenbe ment, ahol előbb lelkészként, majd teológiai tanárként szolgált, 1938-tól pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett.

Egyháztörténeti tevékenységéért 1935-től levelező, 1946-tól rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Kiterjedt történészi munkássága során többször is visszatért Kálvinhoz, Kálvin magyar kapcsolatainak történetéhez. Fontos szolgálatot tett Doumergue két művének (Kálvin jelleme; Művészi érzelem Kálvinnál és a kálvinizmusban) magyarra fordításával. Több kisebb cikkében is megvilágított egy-egy addig homályosabb problémát, például Kálvin és Méliusz Juhász Péter teológiai szemléletével kapcsolatban.

Millisits Máté