Egy kedves barátomból tört elő: „Hajtok, dolgozok látástól vakulásig, de semmi értelme. Ez nem élet!" Elgondolkodtam, mitől lesz értelme az életnek? Vajon ha minden sikerül és a kitűzött célokat elérjük? Ha egészségesek vagyunk vagy elkerülnek a problémák? Ha mindez együtt megvan, akkor van értelme? Vagy elég csak ezek közül egy-kettő? Mikor mondhatja ki ezt az ember? Fiatalon vagy csak idős korában?

Sokan vannak, akik az életük igazi értelmét a múltba vagy a jövőbe helyezik. Azokra gondolok, akiket ha megkérdeznénk, mit szeretnek az életükben, csak a múltból hoznának fel emlékeket. Mikor még egészséges, fiatal, tettrekész volt. Mások pedig a jövőbe helyezik életük kiteljesedését. Elmondják, hogy most még nehéz, de még néhány nap, hónap vagy év, amit át kell vészelni, majd akkor jöhet az az élet, amiért érdemes élni.

Nekem az élet nem néhány kiemelt hónapot vagy évet, sokkal inkább egy folyamatot jelent. Folyamatos JELENT, aminek akkor is van értelme, ha kudarcos vagy nehéz. Amit akkor is érdemes élni, mikor hétfő kora reggel felkel vagy éjszakába nyúlóan dolgozik az ember. Hogyan lehetséges ez?

A Szentírás leírása szerint, ahol Jézus jelen van, ott teljes élet van. Ott van szegénység és gazdagság, öröm és szomorúság, szeretet és megbántás, betegség és gyógyulás, halál és feltámadás, de mindezt átjárja a Szentlélekben való békesség és öröm. Jézus maga mondja: „A Lélek az , aki életre kelt." (Jn 6,63) Ez az élet sem mentes tehát a problémáktól, szenvedéstől, de bármi is történik, Istentől való teljessége megmarad.

„Ó jöjj élő Lélek, hadd támadjon élet!"

Szeretetem ezt a szép kánont, mert nem működik az életem a Szentlélek jelenléte nélkül. Nem mindegy, hogy a lelkészi szolgálatomat, apai-házastársi szolgálatomat Lélekkel vagy Lélek nélkül végzem.

Ahogy nem mindegy egyházunkra nézve sem. Emlékszem olyan alkalmakra, ahol minden volt, csak Lélek-áradás nem. Lehetett bármilyen szép az épület, bármilyen nagy a sokaság, mégis úgy mentünk haza, mintha semmi se történt volna.

De emlékszem olyan összejövetelre, ahol csak néhányan voltunk, kint a szabadban és izzott a levegő, mert az életünkről volt szó, és tudtuk, hogy Akiről beszélünk, Lelkével jelen van közöttünk, bennünk.

„Ó jöjj élő Lélek, hadd támadjon élet!"

Ezt az éneket egy olyan fiatalembertől, Bácsi Zoltántól tanultam, aki öt éve balesetben, harmincévesen halt meg. Nagyon hiányzik a személyisége, intelligenciája, humora, de már nem vagyok vigasztalhatatlan, mikor rá gondolok. Mert tudom, hogy teljes, Lelkes életet élt. Hitt, szeretett, dolgozott és nem a múltba vagy a jövőbe tervezte élete lényegét, hanem megélte az Úrral való kapcsolatot.

„Ó jöjj élő Lélek, hadd támadjon élet!"

Egy fiatal lány mondta: „Jézus személye vonz, de félek a követésétől, mert az teljesen felfordítaná az életemet". Szerintem jó néhány fiatal és talán egyházi személy is gondol valami hasonlót. Szép a jézusi példa, milyen jó lenne így élni, de a körülmények és még mennyi minden ezt nem teszi lehetővé.

A megoldás nem az erőlködés, hogy összeszorított fogakkal próbálok jó keresztyén lenni. Még csak nem is egy bizottság létrehozása vagy titokzatos élmények hajszolása.

A Szentlélek a megoldás.

A tanítványokat is vonzotta Jézus személye. Amiben csak tudták, követték is Őt, de életük kiteljesedésében és szolgálatukban pünkösd lett az igazi választóvonal. Addig is hirdették az evangéliumot, de igazi erő nélkül. Próbáltak betegeket gyógyítani, prédikálni, de nem igazán ment. Ehhez képest a Lélek-ki-áradás után néhány egyszerű mondat is elég volt, hogy emberek megismerjék Jézust és hitre jussanak.

Mindig beleborzongok, mikor Péter pünkösdi szavait és annak következményeit olvasom. Felidézi Jóel próféciáját és Dávid zsoltárát, majd bizonyságot tesz Jézusról és elmondja, hogy mit jelent ez számukra. Nem a jól összeállított beszéd, hanem a Szentlélek által tértek meg és keresztelkedtek meg ezrek azon az egy napon.

„Ó jöjj élő Lélek, hadd támadjon élet!"

Üzenem a fiatal lánynak és mindazoknak, akik még nem merték elkötelezni magukat Jézus követésére: A krisztusi élet tele van örömmel, kalanddal, élményekkel. Gondolj csak Jézusra, aki borrá változtatta a vizet, megvacsoráztatott ötezer embert, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. De a krisztusi élet ma is telve van csodákkal, testi és lelki gyógyulásokkal, valamint (külső-belső) küzdelemmel, fájdalommal és szenvedéssel is. Nem gondtalan, hanem Isten eltervezett rendje szerint való, áldott és így teljes élet. Szerintem így már van értelme.

Morva Ákos

A szerző a Pilisi Református Egyházközség lelkésze.