Hiába fürkésszük őket, nyoma sincs a napsugaraknak, amikor a Tiszahátról elindulunk Viskre. A Felső-Tisza-vidék erős magyar bástyájához közeledve még mordabbra fordul az idő, alig látunk a ködtől. Mire a településre érünk, már az eső is elered, de az időjárás zordsága csak még fenségesebb hátteret kölcsönöz a magas fenyőfák mögött álló helyi református templomnak.
Visk különleges település azon a vidéken, ahol már a végekről beszélünk. Ott, ahol minden időben, minden nehézség ellenére arra törekedtek az itt lakók, hogy megőrizzék hitüket, magyarságukat. Az anyanyelv, a reformátusság védőbástyája volt és maradt máig Visk.