Gyülekezeti találkozások vezetési tapasztalatai

Elsősorban lelkesíteni, bátorítani szeretném lelkész kollégáimat az Érintés programmal kapcsolatban a következő rövid írásom által. Bevezetésként először annyit, hogy minden kezdeményezésben van kockázat, aggodalom, kis félelem, izgalom. Ezekkel érdemes szembenézni, mert ha ezek tartanak vissza minket a kezdeményezéstől, akkor nem tudunk változtatni, vezetni, gyülekezetünket arra segíteni, hogy jobb közösségé váljon.

Nálunk az elmúlt években alakultak házi csoportok, biblia- és imakörök több korosztályban is. Ezek jó fórumai ennek a kezdeményezésnek, bár a vezetőkben van bátortalanság. Egy társaságot a vasárnapi istentiszteleten toboroztunk, hogy mindenki bekapcsolódhasson, aki nem jár sehova kisebb körbe.

Egy presbiterünk hirdette, a következő vasárnap pedig én (mint lelkipásztor)az ÉRINTÉST. Páran (kb. 10 ember) ott is maradt egy rövid megbeszélésre, a füzetben található dolgokat elmondtam és azt is, hogy ez a kezdeményezés gyülekezeti szinten érdekes lehet nekünk, és ehhez kell 3 találkozó és az, hogy valakivel beszéljenek addig a kérdőív alapján.

Ez a társaság teljesen heterogén, máshogy működik, mint egy bejáratott házi csoport. Ez hasonlít leginkább egy olyan gyülekezetre, ahol nincsenek kis körök és nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz az tagok. De itt is lehet dolgozni, csak lelkészi vezetéssel. (A gyülekezetek, ill. tagjaik sokszor azért passzívak mert bátortalanok, egyedül érzik magukat, félnek az újtól. Ezért is fontos, hogy ha világosan elmondják nekik a kereteket, mert akkor többnyire motiválhatóak, mert biztonságban érzik magukat.)A kereteket elmondtam a rövid megbeszélésen és átadtam a lapokat. Ez a „nulladik" találkozónk kb. 15 perces volt.

Egy hét múlva volt az első találkozó. Ezen az alkalmon arra érdemes figyelni, hogy tartsuk az időkeretet. 30-85 éves kor közötti tagok vegyesen voltak ebben a csoportban. A vezetőnek fontos figyelnie arra, hogy tartsa az irányt és az időkeretet. Mi tíz, egymást kevéssé ismerő taggal egy órában úgy tudtunk dolgozni, hogy a nyitókör után (kb. 10-15 perc) a füzet 14. oldalának kérdőívéről beszéltünk sorban haladva, egymás után. Mindannyian a 3-4-5-6. kérdéssel kezdték. Erről nem sokat beszéltünk. Én, mint vezető jegyzeteltem. Ezek a kérdések egyik csoportunkban sem igényeltek sok időt, csupán kb. 15-20 percet.

A 7-8-9. kérdésre szántunk kb. 20-25 percet. Itt kell a vezetőnek erősebben vezetni, mert minden csoport könnyen belecsúszik abba a hibába, hogy kommentálja a megkérdezett emberek véleményét. Ez az első beszélgetésben felesleges időveszteség lenne. A végén a jegyzetelteket visszaolvastam és kértem a csoportot, hogy próbálják megfogalmazni, hogy ez alapján milyennek látszik gyülekezetünk kívülről? Hogy segíti az emberek istenkapcsolatát? Elképzelhető, hogy nem sikerül egy gondolatba foglalni. Ebben az esetben 2-3 három gondolatot kell megfogalmazni, a csoporttal közösen. Ez kb. 10 percet vett igénybe, így 5 perc időtúllépéssel fejeztük be az alkalmat. Házi feladatot is adtam: Egy, a gondolathoz kapcsolódó igét keressenek a jövő hétig. Ezzel időt nyerünk a következő alkalmon! (Időkeretre figyelni kell!)

A második találkozás buktatója az lehet, hogy nem ismerik a tagok a Bibliát, ezért nem találnak jól kapcsolódó történetet, ill. az, hogy egymás történetválasztásaihoz akarnak hozzá szólni. Ez időrabló mellékvágányra vihet. A vezetőnek itt is elég feszesen kell tartani az irányt: Mindenkit segíteni kell, hogy válasszon történetet és beszéljen arról, hogy miért ezt választotta? Ezen túli hozzászólásokra nem érdemes kitérni. A második találkozó fele ezzel telik, és telt nálunk is a csoportokban. A találkozó második 30 percében egyet kiválasztottunk, és arról beszéltünk a füzet alapján. Fő kérdésünk az volt: Mit tudunk meg Istenről ebben a szakaszban, hogyan kapcsolódik ez helyzetünkhöz? A második alkalom szép lelki alkalom lehet, itt kevesebb a vezetői nehézség.

A harmadik találkozó hasonlít az elsőre főleg, ha az elsőt nem sikerült jól vezetni. Akkor ugyanis az első találkozó során ötletbörzébe kezdhetnek a tagok a 7.-8.-9. kérdések kapcsán. De ott nem tervezni kell, csak összegezzük mások véleményét. A harmadik találkozás során a jövőkép diagramot csináltuk a füzetből. Itt kaphatnak teret a tagok ötletei, mert már biblikusan megszűrik maguk is a gondolataikat.

Az első találkozáson történő együttgondolkodás nem misszió, hanem piackutatás lenne, ezért ott csak összegzünk, és nem gondolunk a tervezésre. Ez nagyon fontos! Ez minden csoportban jól működött. Érdemes az idő felét megőrizni a küldetés nyilatkozat megfogalmazására. Ez nem csak gyülekezeti lehet, - az nem megy fél óra alatt-, hanem azé a csoporté is, akik együtt voltak 3 alkalommal. Pl. egy házi csoporté, vagy akár azoké, akik csak most találkoztak egymással. Fel kell őket szabadítani arra, hogy ez közös gondolkozás és nem több, ezért bármit gondolhatnak. Ezzel ez az út itt véget ért.
Valójában az út nem ér véget. Két irányba vezet tovább: 1. lelkipásztor (és munkatársai) jól- kevésbé jól összedolgozza a sok anyagot, amit kapott a különböző csoportokból és elküldi az EJB-nek. 2. Akik részt vettek a programban, összebarátkoztak, missziói módon gondolkoztak együtt és talán feltámadt a vágy bennük valami többre: házi csoportra, bibliaórára, mások hívogatására, imádkozásra stb.

Négy hét alatt meg lehet csinálni, érdemes még most is elkezdeni és vállalni a kezdeményezés nehézségét. Könnyebb azzal a tudattal csinálni, hogy 3 sorozatos bibliaórát tartunk, mint úgy, hogy nagyegyházi felmérést. Áldott szolgálatokat kívánok nektek!

Balogh Tamás
Gödöllő