.jpg.500x500_q85.jpg)
„Egyházi ösztöndíjasként ugyan mi vagyunk az elsők, de már korábban is vettek részt pataki diákok a Kőrösi-programban” – mondja a fiatalember, akinek szintén fontos volt, hogy az egyetemi tanulmányok befejezése és a lelkészképesítő vizsga megszerzése között külföldi tapasztalatokat szerezzen. „Szerettem volna megismerni egy másik kultúrát, meglátni azt, hogy egy másik társadalomban hogyan boldogulnak a keresztyének, milyen kihívásokkal küzdenek. Régen is szokás volt, hogy a református diákok más országokba mentek nyelveket tanulni, hazahozni az ottani tudást, tapasztalatot. Ez a célom nekem is.” Több tengerentúli ösztöndíjat is mérlegelt, és végül az döntött, hogy Sydneyben azt a csinálhatja, amit tanult és amit szeret.
Vigasz és bátorítás az idegenbe szakadt magyaroknak
Ausztráliába a második világháború és az 1956-os forradalom után, valamint a délvidéki magyarellenes atrocitások és a romániai diktatúra elől menekülve érkeztek nagyobb létszámú magyar csoportok. A reformátusok hamar megszervezték saját gyülekezeteiket, a több ezer kilométeres távolságok miatt – hazai mintára – négy egyházkerületbe szerveződtek a különböző nagyvárosokban létrejött közösségek. A legrégebbi viktóriai kerületnek Melbourne a központja, a queenslandi egyházkerülethez Brisbane és Gold Coast reformátusai tartoznak, a dél-ausztráliai pedig kerület Adelaide gyülekezetét és egy szórványát foglalja magába. Gergő ideiglenes otthona, Sydney a New South Wales-i Egyházkerület központja, ide tartozik még a canberrai gyülekezet is.
Reformátusok a Dél keresztje alatt
68 éve imádságban hordozzák a Kárpát-medencei magyarokat az Ausztráliai Magyar Református Egyház tagjai, kétévente egy-egy Kárpát-medencei püspököt is meghívnak a diaszpóra gyülekezeteihez. Október végén Bogárdi Szabó István püspök látogatott el a déli kontinens magyar reformátusaihoz.
„Az ausztráliai magyarok többsége politikai menekült, vagy azok leszármazottai. Sokan a mai napig nem tekintik otthonuknak ezt az országot, mégis annyi minden köti őket ide, hogy nem tudnak elmenni. Ebben a helyzetben szükséges igazán az igehirdetés!” – véli Gergő, aki azt tekinti fő küldetésének, hogy Isten szeretetét, vigasztalását és bátorítását közvetítse az itt élő magyarok számára. A gyülekezet vezető lelkészének segít, amiben csak kell: úrvacsorát oszt az istentiszteleten, bibliaórát tart a magyarok lakta idősek otthonában, betegeket látogat, konfirmációra készíti fel a fiatalokat és – más Kőrösi-ösztöndíjasokhoz hasonlóan –programokat szervez a magyar közösségnek, például gyermektábort, magyar kultúra napi előadást, március 15-i ünnepséget.
Büszkék a magyarságukra
Mint megtudtuk tőle, az első generáció, a kivándorlók nagyon őrzik identitásukat: „Ők hozták létre a helyei magyar szervezeteket – Sydneyben van iskolájuk, cserkészet, református és katolikus közösség, itt a Délvidéki Magyar Szövetség központja is. A mai napig jól beszélik a nyelvet, minden magyar ünnepet megtartanak. Ha megszólal a Himnusz, szem nem marad szárazon…” Aki már itt született, annak a neveltetése határozza meg, hogy magyarnak, ausztrálnak vagy magyar származásúnak tartja magát, Gergő mindegyikre látott példát: „Szomorú, amikor az idősek mesélik, hogy csak angolul tudnak beszélni az unokáikkal, de akad olyan is, aki csak azért keresi fel a magyar iskolát, mert a nagyszülője magyar volt és szeretné megtanulni a nyelvet.” Tavaly ősszel majdnem száz gyerek táborozott a református gyülekezettel.
És hogy viszonyul ehhez a Kőrösi-ösztöndíjas? Gergő a szabolcs-szatmár-bereg megyei Dögéről származik, onnan hozza a hit és a hagyományőrzés fontoságát. Általános iskolásként részt vett az országos Kodály Zoltán népdaléneklő versenyen, a Debreceni Református Kollégiumban pedig bekerült az intézmény énekkarába, a Kántusba. „Berkesi Sándor karnagy táplálta bennünk a kultúrához, a magyar földhöz való ragaszkodást, és több határon túli vendégszereplést is szervezett” – emlékszik vissza. A pataki teológia diákjainak többsége határon túli, így mire kiutazott Ausztráliába, barátain, iskolatársain keresztül már volt fogalma arról, milyen magyarként élni kisebbségben. Úgy gondolja, hogy a magyar nyelvű igehirdetésnek megtartó ereje van, és nagyon fontos szerepet töltött be a magyar nyelv megőrzésében is: „Sajátos kötelezettségemnek érzem, hogy aki kint él, és nem hagyta el hitét és nyelvét, az részesülhessem ebben a megtartó kincsben.”
Felidézte az otthon emlékét
Az első két hónapban lenyűgözte a sok újdonság – az idegen környezet, az ismeretlen emberek, a másfajta kultúra, azután viszont rátört az otthontól távollét és a magány érzése, a feladatok súlya. „Végül az segített, hogy tudatosítottam magamban: pont ilyennek kell lennem. Másnak, európainak, magyarnak” – meséli. Voltak, akik megemlítették, hogy úgy prédikál, mint ahogy egykor a magyarországi lelkészük. „Felidéztem bennük a régi templomuk emlékét, hangulatát, az érzést, milyen is volt Magyarországon. Olyan vagyok, mint egy gyertya, ami újra meggyújtja a többi gyertyát” – mondja magáról.
Ugyanakkor ő is sok mindent tanul az ausztráliai magyaroktól: „A gyerekektől feltétel nélküli elfogadást, az idősektől nagyszülői szeretetet kapok. Barátokat, akik megosztják velem életük történetét, nehézségeiket és örömeiket és hitbeli testvéreket, akikkel együtt tudok imádkozni és bizonyságot tenni.” Az is kiderült számára, hogy az itteni emberekben erős az az érzés, hogy jó dolog magyarnak lenni: „Életre szóló élményeket viszek haza, többek között azt a mentalitást, hogy ne mindig a különbségeket nézzük, hanem mindazt, ami összeköt minket, amire büszkék lehetünk.”
Március 25-ig lehet pályázni a diaszpóra magyarságát támogató Kőrösi Csoma Sándor-program ösztöndíjaira, szeptembertől jövő év júniusáig 30 lelkipásztor, hitoktató és teológushallgató végezhet szolgálatot a nyugat-európai és a tengerentúli magyar közösségekben. Részletek: korosiprogram.hu. A következő napokban bemutatjuk a jelenleg is a diaszpórában szolgáló református egyházi ösztöndíjasokat és az őket befogadó közösségeket.
Feke György, portréfotó: Vékony Dorottya