Neked mondom, kelj fel!

– a lelkész válaszol

Kérdésem van!

Postafordultával - válaszaink

Mennyire elfogadott az egyház által, a mértékletes alkoholfogyasztás, illetve hol találok a Bibliában erre vonatkozó válaszokat?

A mérsékelt alkoholfogyasztás nem tekinthető károsnak, az Egyház sem tiltja ezt - bár tudomásom szerint Református Egyházunknak nincs erre vonatkozólag külön állásfoglalása. Kérdésével kapcsolatban a Biblia útmutatásai az irányadóak.

Ezek (az Ószövetség korai történeteitől kezdve a Zsoltárokon és a Példabeszédeken át számos próféciáig - az igehelyek nagy száma miatt nem idézek konkrétan, esetleg egy internetes konkordanciában keressen rá a "bor" szóra) nem az alkohol mértékkel történő fogyasztását, hanem a mértéktelenséget ítélik el, és hoznak ezzel kapcsolatban történeteket és példákat.

Az Újszövetség is foglalkozik a témával. Az első gyülekezetek vezetőinek életével kapcsolatban például Pál apostol a következőket írja, mint elvárásokat: "nem részeges", "nem mértéktelen borivás rabjai" (1Tim 3:3., 8.). Ezzel szemben - ez pedig a mértékletes alkoholfogyasztásra utal - Timóteusnak ezt írja: ""gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is." (1Tim 5:23.).

Amit általánosságban kijelenthetünk: a mértékletes alkoholfogyasztás megengedett, de nagy hangsúly esik a mértékletességre! Aki viszont hitét úgy éli meg, hogy nem kíván alkoholt fogyasztani, erre még olyan formában is lehetősége van, hogy az úrvacsorakor is (előre egyeztetetten) alkoholmentes szőlőlevet iszik. Erre (főként szabadult alkoholistákat a soraikban tudó gyülekezetekben) ma már Magyarországon is számos példa van.

Reformátusnak kereszteltek, majd Isten személyesen is elhívott engem. Jól érzem magam a testvérek között a gyülekezetben, ahová járok. Sokat változtam, úgy érzem előnyömre. Sok mindenről lemondtam, amiről úgy gondoltam, nem tetszik Istenemnek, de a szerencsejátékról még nem sikerült lemondanom (lottó, totó, tippmix). Mi a véleménye erről Istennek? Elnézi ezt nekem?

A szerencsejáték szó szerinti tiltásával sem a Szentírásban, sem pedig egyházunk hivatalos állásfoglalásaiban nem találkozunk. Mégis nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy a Szentírás szellemisége nem támogatja a szerencsejátékokban való részvételt.

A Szentírás a megélhetés alapjául a szorgalmas munkát jelöli meg, nem pedig a vakszerencsébe vetett hamis reménységet. „Aki lustán dolgozik elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek Könyve 10,4) Másrészt az is mindenki által elismert, hogy a szerencsejáték sok esetben okoz függőséget („Mi lesz ha többet nem lottózok, és éppen akkor húzzák ki az én számomat?; „Minden pénzemet eljátszottam már, de ha csak egyszer bejön visszanyerek mindent!”), egyre inkább fogságban tartja megszállottját, eladósodásba és szegénységbe taszítva őt és családját ("mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte" Péter 2. levele 2,19)

A kirívóan kevés kivételtől eltekintve (akik szintén csak a szerencsejátékok rendezőinek jól felfogott érdekéből nyerhetnek néhanapján) a szerencsejátéknak csak egyetlen igazi „nyertese" lehet, az aki szolgáltatja, rendezi.

Végül, de nem utolsósorban pedig, a mi Urunk azt várja, hogy bele helyezzük teljes hitünket és bizalmunkat, a mindennapi megélhetésünk kérdéseiben is, ne pedig a gyors meggazdagodás álságos illuziójától várjuk boldogulásunkat. "...ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk" Pál első levele Timótheushoz 6,17

Szabad-e válni a református egyház szerint? Ha nem, miért nem, és ha igen, milyen feltételekkel?

Református egyházunk esketési szertartásai alkalmával nem köti meg magukat a házasságokat, hanem a polgári hatóságok előtt érvényesen megkötött házasságokra Isten áldását kéri. Ennek megfelelően a polgári hatóság által kimondott válásokat is elismerni kénytelen és mivel felismeri, hogy a válás magánéleti töréssel és válsággal jár, az elváló feleket igyekszik szeretettel és megértéssel krízisükön átsegíteni, számukra Isten bűnbocsátó, vigasztaló erejét megmutatni.

A református egyház a Szentírásban csak két szentség létét, a keresztség és az úrvacsora szentségét látja igeileg eléggé megalapozottnak, mint amely emberi cselekedetek az embernek az Istennel való kapcsolatára kihatással bírhatnak. A házasság nem tartozik a szentségeink közé, ami azt jelenti, hogy egyházunk ugyanolyan tagjának tekinti az elvált egyháztagot, mint a még meg nem házasodottat, a házast, az özvegyet, nem vonja meg tőlük az úrvacsorában való részesedés jogát.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyházunk hozzáállása a váláshoz engedékeny lenne. Ebben a kérdésben Jézus és Pál apostol szava adhat számunkra vezetést, akik a legkeményebben lépnek fel a válással szemben. (Mt 5,32, Mt 19,9; 1Kor 7) Isten terve a házasságban egy élethosszig tartó elkötelezést, életszövetséget lát (1Móz 2,24; Mt 19,5; Ef 5,31) A válást Jézus csak abban az esetben mondja ki nem elítélendőnek, ha az „paráznaság esete” miatt történt meg (Mt 19,9)

Református házasságban az egyik szülő jelenléte nélkül is meg lehet-e keresztelni a gyermeket?

Meg lehet. Elvált szülő gyermekeit is részesítjük a keresztség szentségében, de amint írja református házasságban él. Kérdéséből nem derül ki, mi lehet az akadálya annak, hogy a házastársa is jelenlétével mintegy jóváhagyja a gyermek megkeresztelését. Ha a keresztelés konfliktust okoz kettőjük között, mindenképpen jó ezt átbeszélni és megegyezésre jutni, mintsem , hogy a másik fél jelenléte, jóváhagyása nélkül részesíteni a gyermeket a keresztségben.

Bűnös emberként nap mint nap szembesülök azzal, hogy az Úr a szívemben szól hozzám és elmondja hogy helytelenül cselekedtem. Én szeretném betartani az Úr parancsolatait és megtartani a beszédét, de sokszor képtelennek érzem magam erre. Sokszor pont ellentétes dolgot akarok vele. Sokszor szeretnék hinni, de nem tudok. Van, hogy már nem merek az Úr elé állni fohászkodásaimmal, hogy ismételten mindig csak bocsánatért könyörögjek, miközben tudom, hogy én semmit sem tudok adni neki cserébe. Lassan ott tartok, hogy képmutatásnak érzem, hogy hozzá fordulok, mert egyszerűen lehetetlennek tűnik amit kíván tőlem. Naponta szembesülök a tehetetlenségemmel és a bűneimmel. Nem tudok megbocsátani magamnak emiatt, folyton a hibáimat látom. Hogyan állhatnék az Úr elé mégis, amikor ennyire egyoldalúnak látom a kapcsolatunkat?

Az ember ilyen, amilyennek levelében Ön is leírja. Ezt Pál apostol a Római levél 7. részében, a 14-25. versben szinte az Ön szókészletével megegyezően fejti ki. Amit azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a "hiba" ugyan bennünk van, de a megoldás nem belőlünk következik! Nincs más lehetősége a hívő embernek, mint feladnia saját magát, a maga természetét, és egyre mélyebben, egyre átadottabban Krisztusra, Krisztus akaratára hangolódnia (Rm 3:22/b-24.). Ezt maga Jézus is elmondja az Őt követőknek, pl. a Lukács 9:23-24. verseiben. Ami viszont elengedhetetlen: amennyi erőt kaptunk, amennyi akaratot birtokolunk, azzal arra kell törekednünk, hogy megmaradhassunk Krisztus megmentő, megtartó szeretetének közelében!

Szabad-e keresztény fiataloknak videójátékokkal játszani? Ellent mond-e a videójáték a Biblia tanításának?

Minden eszközt használhatunk jóra és rosszra egyaránt. Többen emelik ki a videójátékok előnyeit a készségfejlesztésben, nyelvtanulásban, stresszoldásban, bizonyos esetekben még a közösségépítésben is. Ugyanakkor sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy a nagyobb bevétel érdekében a videójátékok fejlesztőit is a legtöbb esetben az vezérli, hogy az alantasabb emberi ösztönökre játszanak rá. Azon jó elgondolkodni, hogy vajon tetszik-e az élet és szeretet Istenének, ha akár játékból is, egy képzelt valóságban is, de egy másik embert ölünk meg vagy bántalmazunk. A videójátékok önmagukban, semmiképpen nem rosszak, mégis jó, ha az ember az ige, a lelkiismeret, a józan ész és az életet és szeretetet pártoló Isten akaratának mérlegelésében dönt arról, mivel játszik és mivel nem.

Szeretnék többet megtudni a reformátusok hitnézeteiről! Miben más ez az egyház, mint pl. a római katolikus?

Dióhéjban összefoglalva egyházunk alapvető vonása a Szentírás előtérbe állítása. A Szentírásban, a Bibliában mi Isten hozzánk intézett üzenetét, kijelentését látjuk, amely által Isten közli velünk, emberekkel kapcsolatos akaratát, ahogyan ezt legtömörebben megfogalmazva a János evangéliumának 3. részében a 16. versben mondja Jézus: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ennek megfelelően a református egyház mind tanítását, mind külsődleges megnyilvánulásait igyekszik Isten akarata alapján végezni. Ezért is nem található meg nálunk pl. a papi nőtlenség megkövetelése, vagy a szentek tisztelete mert ezeket a gyakorlatokat nem találjuk a Biblia szerint megalapozottnak.

Ahogyan egyházunk nevében is benne van – református – egyházunk szüntelenül igyekszik visszaformálódni arra az eszményképre, amelyet a Szentírás elénk tár, és ez az amit célul kitűz tagjai elé is, felismerve, hogy boldog életre csak úgy van lehetőség, ha az ember beleilleszkedik abba az Isten adta örök tervbe, amelyre az Isten teremtett és eltervezett bennünket.

Amennyiben komolyabban érdeklődik egyházunk iránt, kérem keresse meg személyesen egyik gyülekezetünket és lelkipásztorunkat. Biztos vagyok benne, hogy szívesen válaszol majd részletesebben is kérdéseire, mint amennyire itt nekünk ebben a rovatban lehetőségünk van.

A református címer egyes tartalmi elemének a leírása és annak jelentéstartalma miért változott meg a régebbi időkben tanultakhoz képest? Gondolok itt pl. a felső részben található madárra. A címer értelmezése koronként változhat? Ha igen, azt ki dönti el?

Gondolom Ön is felfedezte a reformatus.hu-n szereplő címerleírást és talán ez ébresztett kérdéseket. Ott érdemes kezdenünk, hogy a címerünk szinte teljesen megegyezik Debrecen város címerével, amelyről a város honlapján az alábbiak olvashatók: "Debrecen címerképe egyházi motívumra vezethető vissza, amely a középkorban gyakori volt. Debrecen címerének legelső ismert változata 1560-ban bukkant fel. A kőbe vésett pajzsba foglalt címerkép húsvéti bárányt ábrázol, amely fejét hátrafordítva felemelt jobb első lábával húsvéti zászlót tart. Debrecen ma is használatos címerét I. Lipót Debrecent szabad királyi városi rangra emelő adománylevelében rögzítették. A városcímerben a csücskös talpú pajzs alsó harmadában, hármas domborulatú mezőn a begörbített első lábával zászlót tartó bárány, hátsó két és bal első lábával egy-egy, a Biblia két részét, az Ó- és Újszövetséget jelképező kinyitott könyvön áll, feje körül arany színnel ábrázolva a szentség glóriája. A bárány mögött kék mezőben zöld pálmafa látható, utalásként a Biblia keletkezési helyére. A pajzs fölött vitézi nyílt sisak helyezkedik el, rajta rangjelző korona látható, amelyből, a lángnyelvekből az örök megújulást és élni akarást jelképező, hamvaiból örökkön feltámadni képes mitikus főnixmadár emelkedik ki. Az ősi címert a heraldika szabályainak megfelelően sisaktartó övezi, amely heraldikailag jobbról ezüst-vörös, balról pedig kék-arany színű."

A heraldikának megvannak a pontos szabályai, motívumrendszere, ugyanakkor a jelentése néha bizonytalan, illetve az adott történelmi kortól is függ. Azt gondolom, hogy például a pálma-motívum értelmezése nem annyira egzakt. Eszünkbe juthat a latin mondás is, hogy sub pondere crescit palma, azaz teher alatt nő a pálma, amely számos református iskola címerében ilyen értelemben fellelhető. De bibliai vonatkozásokat is citálhatnánk ide, ami ez esetben is a növekedés szimbóluma lehet (92. zsoltár 13. vers.) A nap szimbolika ismét több jelentésű lehet. Idézhető például a 84. zsoltár 12. verse:
"Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek."

A többi viszonylag egyértelmű jelentést hordoz. A reformatus.hu-n található meghatározás kiemeli még, hogy a címerben szereplő zászló a Helvét-hitvallásra utal.

1.Férjem hamvait végakaratának megfelelően folyóba szórtuk. Szeretném, ha az én hamvaim is odakerülnének. Ez valóban egy pogány szokás, és a református egyház nem támogatja? 2.Fiam katolikus vallású, felesége nincs megkersztelve, templomi esküvőjük nem volt. Születendő unokáimat vajon meg fogják keresztelni?

A két kérdésére külön-külön válaszolok. A hamvak elszórása (szóróparcellában, vagy bárhol máshol) valóban új szokás hazánkban. Ez lehet az oka annak, hogy van, aki idegenkedik tőle. Valójában azonban a keresztyén hitelvek tekintetében indifferens az elhunyttól való test szerinti búcsúvétel módja. Nem meghatározó tehát, hogy az elhunytnak beazonosítható sírhelye legyen, hiszen maga Kálvin János is - saját végakarata szerint - jeltelen sírba került.

A keresztelési kérdésére válaszolva, leszögezhető, hogy a keresztség szentség, amelyben elsősorban és mindenek előtt Istennek az emberhez kegyelmes szeretete ábrázolódik ki, amelyet az ember a saját életére nézve, mint az üdvösség forrását, elfogadhat. Mivel a hívő ember hiszi, hogy Isten kegyelme minden a világra megszülető ember életére ugyanúgy vonatkozik, ezért helyezi / ajánlja Isten kegyelmébe a rá bízott gyermekeket, azzal a fogadalommal, hogy amikor majd felnőnek, ők maguk önként fejezik ki a konfirmáció alkalmával személyes döntésüket, elköteleződésüket Isten iránt.
A keresztség tehát nem a kisgyermekek "privilágiuma". Aki annak nem volt részese gyermekkorában, az felnőttként is dönthet úgy, hogy Isten Krisztusban kegyelmes szeretetét a maga életére nézve elfogadja. Ez a lehetőség nyitott az Ön menye előtt is! Ha viszont ezt ő nem kívánja felvállalni, akkor joggal tehető fel a kérdés, hogy miért akarná gyermekeit megkereszteltetni, tehát őket valami olyannak részesévé tenni, amit önmagának nem akar?
A javaslatom tehát az, hogy fiáék - ha jelenleg nem járnak gyülekezetbe - vegyék fel a kapcsolatot a lakóhelyük szerinti gyülekezettel, ismerkedjenek meg -menye ismerkedjen meg- átfogóan a keresztség tartalmával és jelentőségével, és ha úgy dönt, akkor ő maga keresztelkedjen meg. Ezt követően telhet meg tartalommal a keresztség eseménye, és mutathat túl a szép családi szokáson és válik a megváltó Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat meghatározó eseménnyé a szülők, keresztszülők számára - gyermekeik megkereszteltetésekor.

Végül, hiszen kérdezte, hogy megkeresztelik-e a jelen helyzetben fia és menye születendő gyermekeit, a saját lelkészi gyekorlatomat írom le:
- csak megkeresztelt szülők és keresztszülők gyermekeit keresztelem meg,
- de ez semmiképpen sem elutasítás a meg nem keresztelt szülők, keresztszülők felé, hanem a megkeresztelés lehetőségének felkínálása. Személyes döntésük és hitbeli elhatározásuk, egy néhány alkalomból álló felkészítő folyamatot követően.


Milyen konfliktust szül az ha egy református lelkésznek katolikus felesége van? A reformáció idejében az volt a célkitűzés, hogy folyamatosan megújuló egyház lesz. Ezt manapság miért nem érezni? Miért fordulnak ma inkább szektákhoz az emberek, mint az egyházhoz?

Három tömör, de lényeges kérdést kaptunk.
Református egyházunk jelenlegi törvényei szerint református lelkésznek csak református vagy evangélikus házastársa lehet. Amennyiben a lelkész e két felekezeten kívüli házastársat választ, és vele valóban össze is házasodna, akkor fegyelmi eljárás alá vonják, és nem engedélyezik számára a lelkipásztori szolgálatot. Csakhogy a lelkipásztori szolgálatra történő elhívás elég erős elköteleződéssel jár, így leginkább a nem református vagy evangélikus fél "betér" a református egyház kebelére.
Nos, ami a folyamatos megújulást illeti, valóban van ebben perspektíva a református egyház előtt. A folyamatos megújulást a tagok, a közösségek és a szervezetek folyamatos megújulása adná. Mindegyik színtéren találunk jó és kevésbé jó példát egyaránt.
A harmadik kérdést általánossága miatt nehéz megválaszolni. Látjuk a mai ember spirituális igényét, és úgy hisszük, hogy a Krisztussal való közösség adja meg a legteljesebb választ életünk kérdéseire. A célunk nem az, hogy legyőzzük a szektákat létszámban, hanem hogy minél több emberrel megismertessük az örömhírt.

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.


Kik tudnak még segíteni?

A Lelkész válaszol rovatunkhoz fordulók mellett azoknak is szeretnénk tanácsot nyújtani, akik úgy érzik, más típusú segítségre szorulnak. A gyülekezetekben élő, dolgozó lelkipásztorok mellett egyházunkban számos lelkigondozói szolgálat, bajba jutottak megsegítésével foglalkozó intézmény működik. Tovább>>