Neked mondom, kelj fel!

– a lelkész válaszol

Kérdésem van!

Postafordultával - válaszaink

Segítséget szeretnék kérni. Otthon szeretnék Úrvacsorát venni, de nem a kötelező lelkésztől. Kérem, ha tud megoldást válaszoljon.

Ha nem szeretné a lakóhelye szerint illetékes lelkipásztort házi úrvacsorai szolgálatra felkérni, nyugodtan fordulhat bármelyik Önhöz közel első másik egyházközség lelkipásztorához. Biztos, hogy talál olyat, aki eleget tesz kérésének.

Nagy bűnt követtem el, viszonyom volt egy nős férfival.Azt gondoltam hogy elfelejthetem az egészet de a múlt árnyékai visszatérnek. Már új kapcsolatom van, de rettegésben élek mikor tudja meg és mikor fog elhagyni. Félek, hogy megtudja a családom és a párom milyen voltam.Nagyon sokat szenvedek emiatt megtudja bocsátani az Isten ezt nekem valaha is.

Soraiból és abból, hogy mindezt ilyen nyíltan mások elé tárja kitűnik, hogy bűntudatot és őszinte sajnálatot érez egykori tette miatt.
Isten megbocsát az őszinte bűnbánatot mutató és az Ő bocsánatát kereső, kérő embernek, mindez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetett bűn következményeit is semmissé tudja tenni. Sajnos azokkal együtt kell élnünk.
Isten elsősorban éppen ezért óv bennünket a bűntől, mert annak következményeitől félt bennünket. Kívánom, hogy lelkiismeret furdalásának adjon enyhülést Isten bűnbocsánata és adjon erőt, hogy emelt fővel nézzen szembe bűnnek következményeivel, esetleg másokat visszatartva hasonló elkövetésétől.

Milyen keresztyén választ adhatunk és milyen a jövőképünk az egyre fogyó gyülekezetek láttán? Ehhez kapcsolódóan, miért vesznek fel évente körülbelül 100 diákot lelkész szakra a 4 magyarországi és a komáromi teológián összesen, ha már most is nehézkes sokuk szolgálatba állítása?

Lehet, hogy gyülekezeteink számokban való megfogyatkozása aggodalomra adhatna okot, mégis olyan szempontból jó ez a folyamat, hogy ebben a református egyház népegyházból, hitvalló egyházzá való fokozatos átalakulását láthatjuk meg.

Egyre kevesebb ember van, akit csak a kötelezettség, az elvárás, a hagyományok megszokása visz be a templomba. Aki eljár, az tényleg ott akar lenni. Öntudatosan, maga választottan gyakorolja vallását, éli meg hitét. Azt is jó szem előtt tartani, hogy a csökkenés főleg a falvakban tapasztalható, ahol sajnos nem egyházi szempontból is állandó a fogyás és leépülés. Emellett szépen növekvő városi gyülekezeteket, templomépítéseket, bővítéseket láthatunk. Az ország lakosságának súlypontja fokozatosan tolódik el a falvakból a városok felé, egyházunk, ha lassan is, de követi ezt a szociológiai folyamatot: a falvakban sajnos épül le, de ugyanakkor a városokban, főleg a fővárosban erősödik.

Lehet, hogy soknak tűnik a teológus hallgatók száma, de ugyanakkor a kikerült hallgatóknak majdnem fele nem végez lelkészi szolgálatot. Nem is feltétlenül azért, mert nincsenek lelkészi állások, hanem azért mert köztudott, hogy a képzettséghez képest a lelkészi fizetések, a megélhetés nagyon nehézkes a mai Magyarországon. Mindenesetre kérdése rendkívül jogos. A református lelkészképzés reformja, egy "lelkész-életpályamodell" kialakítása mind-mind megoldásra váró feladatok egyházunkban, amelyeken azonban sokan dolgoznak, gondolkoznak is.

Fekvőbeteg a férjem.Azt szeretném kérdezni,ha elhívom a Tiszteletes Urat/Asszonyt, hogy egy-egy alkalommal látogasson el hozzánk és egy közös imát mondjunk el együtt,tartozom-e kötelezőleg illetménnyel,vagy fizetséggel neki. Mert azt megalázónak tartom,hogy ott akkor abban a pillanatban "hálapénzt" adjak neki.

Nem, semmiféle fizetési kötelezettséggel nem tartozik ilyen esetben a lelkipásztor felé, ezt ők nem is várhatják, várják el. Bátorítom, hogy vegye fel a kapcsolatot a lakóhelyéhez közeli egyházközség lelkészével, aki készségesen fog eleget tenni kérésének.

Egyszer katolikusként tévedtem be református istentiszteletre, ahova járok azóta is. Az ünnepek úrvacsorái során egyre komolyabban foglalkoztatott a gondolat, hogy a teljes részvételhez stb. meg kéne tenni a végső váltás lépését. Csakhogy ez egy elég nehéz döntés, ezért alaposabban meg szeretném beszélni egy lelkésszel, viszont mivel nem vagyok "hivatalos" tagja a gyülekezetnek, csak oda járok, ezért nincs kapcsolatom senkivel. Kihez lehet ilyen esetben fordulni?

Az, hogy hivatalosan nem tagja a gyülekezetnek nem okoz semmi gondot. Azt ajánlom bizalommal vegye fel a kapcsolatot annak a gyülekezetnek a lelkészével, ahova eljár. Egy istentisztelet után kérjen tőle időpontot, hogy mikor tudna kérdéseiről vele négyszemközt beszélgetni.

Miért maradnak el sok helyen a bűnbánati Istentiszteletek úrvacsora előtt?

Az, hogy egy gyülekezetben egy évben hányszor van úrvacsora nem központilag szabályozott, hanem az adott gyülekezet presbitériuma dönti el. Így van ez a bűnbánati istentiszteletek esetében is. Valahol minden úrvacsorai alkalom előtt, máshol csak nagy ünnepeken való úrvacsoraosztás előtt tartanak bűnbánati istentiszteleteket. Valahol egy hétig minden este összegyűlnek, máshol csak egy alkalmat tartanak. Ahány ház annyi szokás. Hogy egy aktuális gyülekezetben miért nincsenek bűnbánati alkalmak, ha régebben voltak, azt az illetékes presbitériumtól kell megérdeklődni.

Miért tűr meg az egyház a berkeiben antiszemita lelkészeket? Amíg egyes templomokban következmények nélkül lehet uszítani a Szentírás szerinti választott nép tagjai ellen, addig miért is lepődik meg bárki, hogy egyre többen fordulnak el az egyháztól?

A kérdése egyik felével tökéletesen egyetértek. Antiszemita lelkészeknek nincs helye az egyházban. De tovább megyek: semmiféle gyűlöletre uszító, vagy gyűlöletet tápláló lelkészekre sem, ahogy ilyen indulatú egyháztagokra sem. Számukra az egyházban lét csupán egy eddig meg nem ragadott esély a bűnökből való megtérésre.

A kérdése második felével azonban nem értek egyet. Isten választott népe az Ószövetségben volt a zsidó nép. Krisztusban azonban a "választottság" kiterjedt az egész emberiségre (Jn 3:16.). Ebbe, természetesen, mint bármely más nép, beletartozik a zsidó nép is.

Amíg az egyház valóban nem lép fel határozottan a másokat kirekesztő, megosztó szószéki ideológusok (igehirdetőknek nem nevezném őket) ellen, addig valóban teljesen érthető, hogy miért fordulnak el sokan az egyháztól, pontosabban a "történelmi" felekezetektől.

A templom szó épületet jelent, és az egyes embert magát. Valaki úgy mondta: ha a templomnak/ba ajándékozok, akkor azt a lelkipásztornak adom, annak járok a kedvében. A templom - más esetben való kijelentés esetén - a lelkipásztor munkahelye. Úgy hiszem, érzem tapasztalom, olvasom a Bibliában, hogy Isten ott van a természetben élő minden apró fűszálban, hajszálban, stb. Mi legyen azokkal az emberekkel, akik csupán szeretnének jó szót, tanítást hallgatni, megnyugvást találni egy náluk, a bibliai igéket jobban értő ember prédikációja által. Aki olvassa soraimat, vajon elég bölcs, idős és megértő a fentieket illetően, vagy csak az iskolában tanultakra támaszkodva tud szólni. Valamiféle Jób-i szenvedésen szükséges keresztülmenni az isten szerinti igaz-at szóláshoz.

A templom, mint épület a református felfogás szerint nem Isten lakhelye, hanem a gyülekezetnek, Isten gyermekeinek a találkozási pontja. Önmagában véve nem szent hely, csak akkor válik azzá, ha "szent" emberek gyűlnek össze benne, olyanok, akik maguk is a Szentlélek templomaivá lettek, ahogyan erről Pál a Korinthusi levél 3. részében. Valóban mondhatjuk, hogy minden hívő ember templom, amennyiben benne a Szentlélek munkálkodik, testét-lelkét Isten céljaira akarja szentelni. Isten természetesen a templomon kívül is jelen van, sőt megfordítva és Pál athéni beszédét alapul véve, "Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,28), nem is Ő van jelen a természetben, hanem minden, a természet és minden mi él az Ő végtelen valóságába foglaltatik bele.

Hogyan bizonyítható Isten létezése, ha az érvelésben a Bibliai kijelentést, az egyházakat és a vallásos cselekményeket teljesen figyelmen kívül hagyjuk?

Isten lététre nincs természettudományos bizonyíték, de ugyanakkor cáfolat sem.

Úgy mondhatnánk persze a leghelyesebben, hogy a "tudomány mai állása szerint" nem képes Isten létét bizonyítani vagy cáfolni, de mivel Isten, a "transzcendens", egészen más minőség, mint ami emberi, földi, "immanens," ezért azt is joggal mondhatjuk, hogy az emberi elme, ráció, tudomány sohasem lesz képes Isten létére mindenkit meggyőző bizonyítékot adni.

Isten létét, mondhatnánk a "hatodik érzékszervünkkel," hit által tudjuk felismerni és elfogadni. "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő." (Zsidókhoz irt levél 11,3)

A hit viszont ajándék, amelyet maga az Isten éleszthet bennünk Szentlelke által. Mindenesetre Jézus szerint, ha mi "gonosz létünkre" tudunk egymásnak ajándékokat adni, mennyivel inkább ad az Atya Szentlelket azoknak, akik érik Tőle (Lukács evangéliuma 11,13), így kérhetünk Tőle Szentlelket, hogy az ébresszen hitet bennünk, megnyíljon a szemünk ne csak a láthatóra, hanem a láthatatlan Istenre is. Mindenesetre már a kérdés feltevése is nagyon fontos, hiszen mutatja, hogy Isten már megragadta a figyelmét, foglalkoztatja, közel kívánja vonni magához. Remélem Isten-keresése nem lesz hiábavaló.

Lehet-e valaki úgy keresztszülő, hogy maga még nincs megkeresztelkedve?

Lehet-e valaki angoltanár, ha nem tud angolul? Lehet-e valaki fociedző, ha még életében nem rúgott labdába? A keresztszülőség alapvető követelménye a megkeresztelt állapot. A keresztszülőség alapvető követelménye a megkeresztelt állapot.