Mikor elkészült a Cserhalmi-interjú, néhányan azt találgattuk, hogy kell érteni a színész utolsó válaszát: örökre nemet mondott a református egyházra vagy csak feltételekhez köti azt, hogy hozzá tartozzon? Akkor azt reméltem, hogy nem egy végleges és megmásíthatatlan döntést hozott „az elkóborolt református bárány", s most is ebben bízom. Cserhalmi György problémája – ahogy én látom –, egy létező jelenségre figyelmeztet. Úgy is mondhatnánk, tükröt mutat nekünk.
"Szeretettel köszöntöm Önt mint református felebarátomat, s kérem gondolja végig még egyszer, nincs-e Önnek esetleg szemernyi felelőssége azért az egyházért, amelyet egyébként sok szempontból okkal kritizál" - Köntös László írása a Reposzt blogról a Cserhalmi Györggyel készített, Egy elkóborolt református bárány című interjúnkra.
„Nemcsak meghallgatom Istent, hanem meg is fogadom, amit mond" – mondja Cserhalmi György színész, aki nem egyházi közegben gyakorolja a vallását. Miközben a református egyház a jövőképén munkálkodik, és ezért még bizottságot is életre hívott, fontos megismerni: mit mondanak azok a hívők, akik az egyháztól eltávolodtak, de Istentől nem.