„Bármennyire furcsán hangzik is, nekem ez az ünnep, ez a nap Isten szeretetének a bizonyítéka" – Juhász András csongrádi esperes írása.
Október 23-a az a nap, melyen megértettem, mit jelent egy nemzeti ünnep. Ez az a piros betűs, őszi illatú, fájón szép nap, ami évről évre képes volt – és képes ma is – könnyeket csalni a szemembe. Ebben komoly szerepe van annak, hogy apai nagyszüleim emlékein keresztül látom a forradalom napjait.
Tavaly, hosszú idő után, szüleimmel együtt újra Budapesten ért az államalapítás ünnepe. Ezúttal azonban nem ők mutatták meg nekem a várost, hanem én láttam vendégül őket. Miközben a rakparton sétáltunk, elmerengtem azon, hogy felvidéki magyarként milyen a viszony fűz az államalapítás ünnepéhez.
„Sokan utazunk mostanában az ország különböző pontjára rövidebb-hosszabb nyaralásra. Van egy hely, ahova mindig ismerősként térhetünk be a nyár napjaiban is". Telepóczki Márta írása.
Sokféle kulcs van, a lakáskulcstól az emberi szíveket nyitó kulcsig, az adathordozótól matematikai vagy logikai feladványok, kódok kulcsán keresztül a mennyország kulcsáig. Az én kulcsom, amiről most írok, más. Annak idején, mikor 1998-ban Kisölvedre kerültem, az egyik presbiter egy listát adott át nekem, ez a gyülekezet kulcsa-mondattal. A listán a falu akkori 0-15 éves gyermekeinek névsora volt.
„A párunkban történő változásokra, bármily irányúak is, mi magunk is hatással vagyunk" – Szalay László Pál gondolatai a házasságról.
Az egyháztagság széles rétegeitől csak a motiváció és a célkitűzésekkel való önkéntes azonosulás szintjén lehet egyetértést, elkötelezettséget, szolgálatkészséget várni – írja Fazakas Sándor. A lelkész-egyetemi tanár három szemponttal szeretne hozzájárulni az egyházi jövőkép megalkotásához.
A felnövő generáció a középiskola második felében, illetve az egyetemi évek alatt hozza meg életének legfontosabb döntéseit: mivel foglalkozzak, hol éljek, ki legyen a párom, hogyan éljek, stb. Ami azonban még fontosabb, nagyon sokan (talán az olvasók többsége is), ekkor hozzák, hozták meg az életre szóló döntést is: Krisztus mellett vagy nélküle. A kérdés az, hogy mellettük vagyunk-e ebben a pillanatban? Ezekben a napokban kezdődött az egyetemi tanév, és talán érdemes most egy pillanatra megállnunk, hogy elgondolkozzunk néhány kérdésen.
– Átszakadt a gát. – Átszakadt. – A hírek nem fontosabbak, mintha a Balaton-parton ülnénk a rádió mellett. Távoliak. Ötszáz méterre, egy kilométerre vannak. Itt üres zsákok vannak, homok van, teli zsákok vannak, teherautók vannak.
„Kiakadt az egyház saját Jézus-filmjén" – A fiú-vita hangneme és fókusza a misszió mérlegén. Vélemény Dr. Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténész, presbiter tollából.
Mikor elkészült a Cserhalmi-interjú, néhányan azt találgattuk, hogy kell érteni a színész utolsó válaszát: örökre nemet mondott a református egyházra vagy csak feltételekhez köti azt, hogy hozzá tartozzon? Akkor azt reméltem, hogy nem egy végleges és megmásíthatatlan döntést hozott „az elkóborolt református bárány", s most is ebben bízom. Cserhalmi György problémája – ahogy én látom –, egy létező jelenségre figyelmeztet. Úgy is mondhatnánk, tükröt mutat nekünk.
"Szeretettel köszöntöm Önt mint református felebarátomat, s kérem gondolja végig még egyszer, nincs-e Önnek esetleg szemernyi felelőssége azért az egyházért, amelyet egyébként sok szempontból okkal kritizál" - Köntös László írása a Reposzt blogról a Cserhalmi Györggyel készített, Egy elkóborolt református bárány című interjúnkra.
„A mennybe' fenn a trónusnál, a Krisztus értem közbenjár...", „... nincs más isten, nincsen más!" Próbálok elmélyülni a dicsőítésben, de zavar, hogy túl hangos a zene. Hogy fogok így egész éjjel imában virrasztani? Aztán az előttem ülő fiatal párra téved a szemem, s most már nem is figyelek a dalszövegekre. A nő, aki láthatóan gyermeket vár, feláll és átszellemülten énekel. Dicsőíti Istent, s hiszem, hogy vele a baba is imádkozik, hisz ők ketten most még egy test. A Zsoltáros szavai jutnak eszembe róluk: „Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem." (Zsolt 22,11) Azután arra gondolok, hogy az imádságot nem lehet elég korán elkezdeni. De mit jelent imádkozni?
Enno Haaks, a GAW elnöke szolgálati útja során többek között Magyarországra is ellátogat, ahol református és evangélikus egyházi vezetőkkel is találkozik. Utazása előtt blogján a magyarországi helyzetet értékelte.
Reális dolog az napjainkban, hogy több ezren meginduljanak a nézőtérről, és megvallva bűneiket, új életet kérjenek Istentől? Bagdán Zsuzsanna véleménye.
Mit mondhatunk (és mit nem) reformátusként a katolikus miséről? Gondolatok a Heidelbergi Káté 80. kérdés-feleletéről.
A szombati, debreceni táblaavatás után érdemes értő, körültekintő és megértő módon kiszálazni a bonyolult történet sokszor szándékosan összekuszált szálait. Az alábbi gondolatmenettel ehhez adunk támpontokat. Vélemény.
Az egyház gyülekezetek nélkül nem több mint absztrakció – írja Köntös László, dunántúli főjegyző jegyzetében, amelyben a kommunikációs igazgató szavaira reagált.
Emlékszünk még gyermekkori példaképeinkre? Netán most is vannak? Úgy érzem, manapság mintha egyre kevesebbet kínálna föl a világ belőlük. Srácként számtalan dolgozatot kellett írnom Ki a példaképed? címmel. Körmöltük az irkába hol a szüleinket, hol Gagarint, az első űrhajóst, esetleg Puskás Öcsit vagy Bozsik Cucut.
Az én Bibliám csupa rejtély. Van, hogy rajongunk, van, hogy csak méregetjük egymást, és van úgy is, hogy csak egyikünk nyitott. Mint bármelyik kapcsolatban. Pete Violetta írása.