A magyar nyelvű irodalom első antológiájából, Huszár Gál 1560-ban született énekeskönyvéből szólaltat meg legújabb lemezén negyven éneket Dinnyés József daltulajdonos, aki úgy tartja, a török idők szerzői a nemzeti önismeret költeményeit alkották meg közel fél évezreddel ezelőtt. A reformáció ötszázadik évfordulójára készült kiadvány a megmaradásra, önmagunk, családunk, nemzetünk és hitünk megtartására buzdít és tanít bennünket.
A Református Megújulási Mozgalomban egyszerre jelent meg a bölcsesség és a hitelesség – mondja Földváryné Kiss Réka. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő időszak református történéseiről beszélgettünk. A hatvan évvel ezelőtti adventi, karácsonyi és új esztendő eleji hetekben a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteinek legalább háromnegyede írásban is kiállt a lelki megújulás mellett. Ahogy azt karácsonyi körlevelében az egyház vezetősége is megfogalmazta, egyre többen kaptak „világosságot és bátorságot", hogy „hangot adjanak az Ige iránti engedelmességnek".
„Amikor a magasságos Isten az első karácsonyon meglátogatott bennünket, azt csodálatosan úgy rendezte, hogy emberi találkozás legyen"– karácsonyi interjú Fekete Károly tiszántúli református püspökkel, a Zsinat lelkészi alelnökével.
Karácsonykor a teljes Jézus történetre kell tekintenünk, az advent jót tesz a mai ember lelkének, mert tanulnunk kell várni, szeretetközösséget kellene ünnepelnünk, és a bajok mellett kell felismernünk a mégis-szeretet átélésének fontosságát – Karsay Eszter református lelkész osztotta meg gondolatait egy héttel a keresztyénség egyik fontos ünnepe előtt, a hirado.hu adventi interjúsorozatának zárásaként.
Egyházunk Zsinata legutóbbi ülésén a fogyatékos testvéreink befogadásáról szóló állásfoglalást fogadott el, és a tiszántúli szakemberek által összeállított dokumentumot az intézményeknek és gyülekezeteknek tanulmányozásra, valamint missziói programjukba való beépítésére ajánlotta. Ennek apropóján, valamint a fogyatékkal élők világnapjához kapcsolódóan Győri Zsófiával, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának intézményvezetőjével beszélgettünk.
Aranyat aranyra halmoz Szabó Gabriella, a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója. Az olimpiai bajnok a napokban az életéről, gondolatairól, megélt tapasztalatairól és terveiről mesélt az egyetem honlapján.
„Azt tanultuk: »ha ketten-hárman összegyűlnek Jézus nevében, akkor ő ott van.« Ezért aligha képzelhető el, hogy a kereszténység el tud veszni, mert mindig leszünk legalább ketten-hárman." Fekete Zsuzsa interjúja Orbán Viktor miniszterelnökkel.
Ma már az év szinte minden napjára esik egy-egy világnap, amikor kiemelten a nap témájával foglalkoznak kisebb-nagyobb közösségek, ír róla a sajtó, konferenciákat szerveznek a témában. Szeptember 10. az öngyilkosság megelőzésének világnapja, ennek apropóján beszélgettünk Bodó Sárával, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensével saját tapasztalatairól és a megelőzés tágabb értelmezéséről, azon belül az életre bátorítás szükségességéről és a helyes nevelésről.
„Nekem ez a természetes" – mondja a paralimpiáról Kalocsai Richárd, aki a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség megbízásából fényképezi Rióban a pingpongosokat. A református fotóriporter születése óta maga is két különböző lábbal él, ugyanis bal lábfeje hiányzik, ennek ellenére mégis teljes életet él. Azt mondja, nem haragszik Istenre, amiért így született, és a sport is sokat segített neki abban, hogy elfogadja, ő ilyen. A munkája kapcsán pedig úgy érzi, Jézus ott tartja az ujját az ő ujján, mielőtt elkészítené a fényképeit, ezért nem is izgul annyira, mi lesz Rióban.
Béke és biztonság – a világon minden ember erre vágyik, és ez ott van az olimpiában – mondja Gundel Takács Gábor. A református sportriporter szerint mindenki mosolyogva szeretne élni. A jelenleg zajló paralimpia kapcsán pedig örül, hogy a köztelevízió már élőben is közvetíti, hiszen ez segít abban, hogy ne legyen csoda a fogyatékkal élők sportja.
Sokszor rácáfolt már arra, amit az orvosok megjósoltak neki, például elkezdett járni és érzéseit is kifejezi már. A nyolc és fél éves Szabó Ádám az egyik legvidámabb kisfiú, pedig ritka csontbetegségben szenved és súlyosan-halmozottan értelmi fogyatékos.
Hogyan lehet összeegyeztetni a gyülekezeti szolgálatot és a családi életet? Milyen volt lelkészgyerekként felnőni? Mivel segítheti házastársa a lelkészt? Többek között erről beszélgettünk Oláh Istvánnal és Oláh-Bartha Eszterrel a lelkészcsaládok vasárnapja előtt.
Áldottnak érzi magát címvédése miatt. A testi edzés mellett a lelkére is figyel, maga is pszichológiát tanul. Örül, ha példaképként néznek rá a gyerekek, és az ő sikerei miatt kezdenek el vívni. Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívóval, a Károli Gáspár Református Egyetem volt hallgatójával beszélgettünk.
Az új kenyérért való hálaadás és az államalapítás ünnepét üljük augusztus 20-án. Az ünnepről Pap Ferenccel, a Károli Gáspár Református Egyetem docensével beszélgettünk.
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a közösségi oldalakon az a Luther-figura, melynek ötszáz napját kísérhetjük figyelemmel. Luther Mártont egy dunántúli lelkészházaspár, Bella Violetta és Bella Péter kíséri útján, velük beszélgettünk a kezdeményezésről és terveikről.
Tatán tartották a Kárpát-medencei református középiskolák huszonegyedik találkozóját július 3. és 6. között. A programon csaknem negyven magyar református középiskola diákjai és tanárai találkoztak. Illés Dániellel, a Tatai Református Gimnázium igazgatójával beszélgettünk.
Ritoók Zsigmonddal a műveltségről, az irodalom és a történelem egységéről, valamint a tudomány és a tanítás viszonyáról beszélgettünk. A június 18-án Magyar Örökség-díjjal jutalmazott professzort először református kötödéséről kérdeztük.
A Kárpát-medencei református egyházak modellértékű kapcsolatairól, az egyházak igazságtalanság elleni küzdelméről, valamint Európának a világ református családjában betöltött szerepéről is beszélgettünk Chris Fergusonnal, a Református Egyházak Világközösségének (REV) főtitkárával a Generális Konvent kassai ülésén.
Száztíz éve született, és idén éppen harminc esztendeje hunyt el a XX. századi református magyar egyházzene kimagasló alakja, Gárdonyi Zoltán, aki 1941-től 1967-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként fejtett ki szerteágazó tevékenységet. Orgonaművei és bibliai szövegű kórusművei egyedülálló értéket képviselnek a XX. századi európai egyházzenében. Fia, Gárdonyi Zsolt zeneszerzőként, világszerte koncertező orgonaművészként és zeneelméleti munkássága által vált ismertté itthon és külföldön egyaránt. A Kecskeméti Református Egyházközség által szervezett hatrészes Gárdonyi koncertsorozat márciusi eseményére érkezett haza feleségével. Vele beszélgettem szülővárosában, Budapesten az apáról fiúra szálló zeneszeretetről, az egyházzene és hit kapcsolatáról, illetve a művészi zene missziói hatásáról.
Egy lelkész, akinek nincs palástja, de azt vallja, ha a Szentlélek lecsap, eltűnik az uralmi eszközzel fenntartott hierarchia; egy színházi dramaturg, aki hisz abban, hogy az istenkérdés a színházban megkerülhetetlen; egy író, aki szerint az üvöltés olykor szabatosabb teológia, mint az önelégült, távolságtartó teológiai diskurzus – ő Visky András, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, író, színházi dramaturg, református lelkészgyerek. A Magyar Tudományos Akadémia új tagjával a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban tartott rendhagyó irodalomóra után beszélgettünk.