Mivégre mindez?
„Ízleljétek, érezzétek, hogy jó az Úr! És emlékezzetek, ha mákos beiglit láttok, vagy szalonnát hagymával, hogy az atyai házban készítik nektek a legfinomabb eledelt, amivel jóllakhat az életetek!" – mondta Mike Pál egy tálca mákos beiglivel a kezében a nagyszínpadon. A tegnapi előadásra visszautalva azt kérdezte: mit tegyünk most, hogy hazatértünk, új ruhát kaptunk, Jézus Krisztus javaiból élhetünk, jó nekünk itt lenni? Mi van ez után?
Az atyai ház biztonságos környezetében elfogadást kapunk, meggyógyulunk, de mindennek célja van. Ahogy az áhítat előtti egyik ének fogalmaz: „Tégy eggyé, Urunk, hogy meglássa a világ, hogy eljöttél…” Ez mindennek a célja: hogy mások, akik még a moslékos vályú mellett állnak, küzdenek szorongásukkal, életük ürességével, megízleljék a mákos beigli jó ízét.
De mit tehet egy Csillagpont-résztvevő másokért? Annyi lenne ez a találkozó, hogy töltekezünk, együtt vagyunk, bulizunk, vagy van valami ennél több is itt?
A megölt lehetetlen
Az ember szárnyakra vágyik – van olyan energiaital, amely szárnyakat kínál fogyasztójának, de látjuk, hogy ezekkel a képzelt szárnyakkal csak lezuhanni lehet. – A felvilágosodás nagy bűncselekménye, hogy megölte a lehetetlent, és korlátlan uralmat adott az észnek a világ felett. A modern ember szerint nem létezik, ami nem érzékelhető, pedig igenis létezik lehetetlen, ami Isten kezében, az ő hatalma alatt mégis lehetségessé válik. Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)
Isten álmodni tanít
Élt a 18–19. század fordulóján Ulmban egy férfi, Albrecht Ludwig Berblinger, aki repülni, szárnyalni akart. Erről a legtöbben álmodni sem mertek az ő korában. Berblinger művégtagokat készített embereknek, hogy ki tudjanak lépni korlátaik közül. Ő ugyanazt akarta, mint minden ember: túlszárnyalni a korlátokat, legyőzni a lehetetlent, ezért hatalmas szárnyakat készített magának, és – a Bajor-Alpok lábánál található kedvező légáramlatoknak hála – teljesült nagy álma: a levegőbe emelkedhetett.
„Barátai ámulatba estek, és hiszem, hogy Isten is táncra perdült. Miért gondolom ezt? Mert a mi
Atyánk mindig örül annak, amikor merünk álmodni, kérni, amink nincs, keresni, amire szükségünk van.
Amikor álmodunk, akkor hasonlítunk a legjobban Istenhez, hiszen az álomban a lehetetlenből áll elő a lehetséges. Isten erről könyvet is íratott embereivel: mert ki hinné, hogy egy nyolcvanéves pásztor jól jöhet ki abból, ha ujjat húz a fáraóval, mint Mózes? Hogy tinédzser pásztor terít le egy óriást, mint Dávid? Hogy éjszakai műszakban dolgozó pásztorok nemcsak angyalokat látnak, hanem magát Isten Fiát is egy jászolban?
Isten örökkévalóságosan szárnyalni tanítja a földhöz ragadt embert. »Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kapnak, mint a sasok« – ez Isten reformációja
– összegezte Mike Pál. Hozzátette: a nagy feladatunk tehát, hogy szárnyaljunk, repüljünk, vállaljuk a lehetetlent, mert ha nem vállaljuk, az nem történik meg. Ugyanis Jézus Krisztus áldozata által valami olyasmit kaptunk, amellyel lehetővé válik a lehetetlen. Erről a valamiről azt mondja a tékozló fiú története: „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!” (Lk 15,22)
Ruha szárnyaláshoz
De milyen az a ruha, amelyben repülni is tudunk? Mike Pál hangsúlyozta: ez nem a mi ruhánk. Jézus maga mondja: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5) Pál apostol így ír erről: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Jézus Krisztus ugyanis nem az alkalmasokat hívja el, hanem alkalmassá teszi azokat, akiket elhívott maga mellé – felszabadító üzenet ez mindazoknak, akik már-már elhinnék, hogy valójában semmire sem jók. Ezt az érzést, a szégyenérzetet könnyű összekeverni a bűnbánattal – azonban utóbbiban ott a reménység, hogy hiányosságaink betölthetők, hogy a bűn valóság, de a bűnbocsánat is az. „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,8)
Ez a ruha látható, ragyog a mássága – és a világnak szüksége is van rá, hogy életünk minden területén ott tündököljön Jézus Krisztushoz tartozásunk. „Ez a láthatóság azonban kockázatos is: vannak helyek a világon, ahol felállhatsz keresztyén emberként a nagyszínpadra, és vannak helyek, ahol ugyanezért a vérpadra kell állnod. Ugyanis lesznek, akiket zavarni fog a tisztaságotok, az elkötelezettségetek, és be akarnak majd titeket mocskolni. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy Iáttatni engedjétek, hová tartoztok. Az élőnek látszó Európa nem mer fényleni, a déli féltekén azonban Napként ragyognak a keresztyének, mert nem szégyellik az életet Krisztusban. Olyan ez a kettő, mint a még élőnek látszó virág a vázában, és mint a virágföldbe ültetett virág – hívta fel a figyelmet az előadó, és emlékeztetett: a hit szép harc, amelyben az értelem viaskodik a számára befogadhatatlannal.
Rólunk, keresztyénekről ítélik meg az emberek az Atya ízlését, ezért fontos, hogy őrizzük a tőle kapott ruhánk tisztaságát, hogy Krisztus jó illata legyünk az Atya dicsőségére. Ez a világ arra vágyik, hogy nyilvánvalóan látható legyen Isten világossága, ezért nekünk ebben a nyomorúságos valóságban újra és újra figyelnünk kell arra, hogy tiszta kezeket emeljünk az ég felé.
„Hiteles fiatalokra van szükség, akik lényük legbelsejében hordják magukban ezt a tisztaságot. Ez a ti reformációtok, amit Isten veletek akar elvégezni.
Hogy ezt megtehesse, őszintének kell vele lennünk: Uram, lásd, ez az én valóm" – mondta az előadó.
A reformációban újra találkozik Isten és ember, és beszélgetni kezdenek egymással. „Rá vagy csatlakozva a zene forrására, vagy csak rázod a fejed? Jó illat vagy-e ebben a világban? Az lehetsz. Ez lehetetlen, de Isten nem ijed meg a korlátaidtól, ő át tudja törni őket. Ez a keresztyén élet nagy viaskodása a felvállalásért, a tisztaságért, »hogy meglássa a világ, hogy eljöttél…« Szabad nektek vívódnotok, ahogy hitbeli elődeitek is vívódtak a reformációkor" – tette hozzá Mike Pál.
Vállalni a lehetetlent
Milyen keresztyéneket vár a világ? „Szépek legyetek, nézhetők, kedvesek azokkal, akik még nem ismerik az Atya szeretetét. Legyen bennetek türelem, alázat, szelídség, önfeláldozás, hogy így beszéljetek az Atyáról szép hitvallással, mert amink van, nagyon értékes!" – magyarázta az előadó, és emlékeztetett: van valaki, akinek az a rémálma, hogy repülni lát minket. „A kísértő le akarja törni a szárnyaitokat."
Albrecht Ludwig Berblinger, amikor a fejedelemnek akarta a Duna felett megmutatni, hogy tud repülni, csúfos kudarcot szenvedett: lezuhant. A város püspöke másnap arról prédikált, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy repüljön. Berblinger szárnyai itt törtek el végleg – ebbe belebetegedett, és bele is halt. A tinik is sok rosszat hallanak magukról, és egy idő után elhiszik, hogy semmit sem érnek, semmire sem képesek „Isten azonban mindannyiótoknak szárnyakat akar adni! Ma már repülőn a legegyszerűbb eljutni Ulmba – Berblinger álma tehát valóra vált.
Jézus Krisztus, aki életét adta érted, visszaölelt téged az atyai házba, és neked is szárnyakat ad, hogy azokkal másokat szolgálj"
– zárta gondolatait Mike Pál, és köszönetet mondott mindazoknak, akik vállalták a számukra lehetetlennek tűnő kihívásokat azért, hogy Isten szárnyakat adhasson azoknak, akik az ő szavát hallgatták a debreceni Csillagponton: „Hálával gondolunk mindazokra, akik mertek álmodni. Hatalmas lehetőség van benned, ha a feltámadott Krisztus él benned. Hála Istennek azért a lehetőségért, amit tibennetek adott egyházunknak! Vetkőzzétek le a szégyent! Öltözzétek fel az Atya új ruháját! Repüljetek!"
Bagdán Zsuzsanna, Fotó: Asszonyi Eszter