„Meg kell erősödnünk abban, hogy az imádság hazánkért, népünkért igenis az egyik legfontosabb felelősségünk és küldetésünk itt Magyarországon”– hívta fel a figyelmet keresztyén nemzeti kötelességünkre köszöntőjében Literáty Zoltán a Budai Református Egyházközség beosztott lelkésze az immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő imanapon.
Március 15-e és a választások közeledtével egyre többet hallhatjuk a „Magyarország feltámadása” kezdetű mondatfoszlányt. Sajnos hittársaink, s közülünk is sokan hazafiságukat, egészséges nemzeti öntudatunkat abban éljük meg, hogy ingeinkre, blúzainkra külső, gyakran semmitmondó jelképeket akasztunk, sokszor parttalan és végeláthatatlan vitákba bonyolódunk szeretteinkkel, esetleg feleslegesen bosszankodunk a különböző politikai híradásokon – hangzik el a bevezető gondolatokban. Ezzel szemben a Biblia egyértelmű útmutatást ad: „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. A gyülekezeti közösség tagjai már megtapasztalhatták a Jakabhoz írt levélben található szakasz igazát; rendszeres alkalmaik a magyar nemzet megtartására, lelki megtisztulására és megújulására, a nemzeti összetartásra és sorsunk jobbra fordulására szeretné felhívni a politikai csatározásokban megfáradt emberek figyelmét felekezeti hovatartozástól függetlenül.
A március 10-én, szerdán megtartott imaesten Literáty Zoltán köszöntője után számos beszélgetés is elhangzott, mely során a jelenlévők rádöbbenhettek, hogy a történelem alakításába a mi imádságaink is bele vannak kalkulálva, arról nem beszélve, hogy ez a lehetőség egyaránt kiváló alkalom a gyülekezeti közösség erősítésére és a nemzeti öntudatra ébredésre. Elsőként Jókai Anna „Ne féljetek!” címmel tartott előadásában számos irodalmi példán keresztül érzékeltette, hogy a félelem a modern ember ellenségeként éppen úgy hozzátartozik mindennapjainkhoz, mint amikor az apostolok rettegnek, hogy Jézus álma alatt belevesznek a viharos tóba, illetve amikor a Megváltó feltámadása után a tanítványok lelkét tanácstalanság uralja. „Abban a korban, ahol a legmagasztosabb szakrális fogalmak azonnal a legalacsonyabb politikai mocsárba hullnak le, csak az tud megbékélni az élet gyötrelmeivel, aki nem végállomásként, hanem átszállásként gondol a végső szemlehunyásra. Bár jelenleg mérce nélküli, rosszindulatú világban élünk, nincs okunk félni, mert Isten demokráciája nem olyan, mint amit ki-ki ma labilisan átél ezzel az emberminőséggel. Szent kötelességünk imádkozni egy olyan korért, ahol a válaszokat nem a gyalázatos képernyő előtt, hanem a Könyvben találjuk!” – hívta fel a figyelmet az igazság mérlegére a Kossuth-díjas író- és költőnő.
Ahhoz, hogy erre a mérlegre újra rátaláljunk Kopp Mária, egyetemi professzor tanácsait érdemes megfogadni. „A magyar társadalom lelki erőforrásai” címmel a számok nyelvén, nemzetközi és hazai felméréseken keresztül világított rá, hogy sem a gazdasági helyzet, sem jövőbeli kilátásaink nem olyan rosszak, mint ahogy azt a magyar polgárok zömében látják. Mint mondta, a lelki sivárság ellen, csak egy módon tehetünk: „Ha igazán boldog országgá akarunk válni, akkor ne a fogyasztói boldogságideált kövessük! Tudjuk azt, hogy mi az, amire nincs szükségünk egy sikeres országhoz és ne feledjük, hogy az arisztotelészi megfogalmazás szerint az élet értelmének keresése az igazi boldogság legfontosabb háttértényezője! Az a fajta politikai berendezkedés, amely az ösztönökre, a gyűlöletkeltésre épít, szemmel láthatóan nem állja meg a helyét Magyarországon, így tekintsük a mai helyzetet végső próbának!” – fogalmazott az orvos-pszichológus. A program utolsó megszólalója Szeverényi János evangélikus missziói lelkész volt, aki nemzetünk határon túl szakadt fiai között megélt élményei, felvidéki és erdélyi gyülekezetek közösségi élete kapcsán a keresztyén felelősségvállalásról beszélt. Mint mondta, hitünk moráljának megerősítése elengedhetetlen alapja és kiindulópontja az értékrendbeli változásnak. Az estet közös imádság, s a reményt szimbolizáló mécsesek meggyújtása, s végül a Himnusz zárta.
Pintér Dániel